Vlagyimir Putyin orosz államfő és Francois Hollande francia elnök Örményországban találkozott és megbeszéléseket folytattak többek között a Misztral hajók leszállítása körül kialakult bonyodalmak rendezéséről. Mivel megállapodás nem született és Franciaország nyugati nyomásra továbbra sem hajlandó átadni az orosz megrendelésre gyártott hajókat, az ügy a befektetett összeg visszafizetésével végződhet.

Miközben Oroszország már megkezdte a Misztral típusának megfelelő hajók gyártását hazai munkaerővel, Franciaország hatalmas összeget veszíthet a felmondott üzleten. Az ügy egy év alatt – hosszas hallgatást követően – már meghaladta az európai sajtó ingerküszöbét is, mivel a francia sajtóban a politikai élet meghatározó elemévé vált a Misztral-kérdés. Franciaország a közhiedelemmel ellentétben nem az ukrán konfliktusban feltételezett orosz részvétel miatt nem adta át az eredetileg orosz megrendelésre gyártott hajókat, hanem Washington nyomásgyakorlására. Az amerikai lobbinak köszönhetően Franciaország kezdetben késleltette az átadást, majd Ukrajna orosz lakosságú régióinak függetlenedését követően az Egyesült Államok felszólította a NATO főtitkárát, hogy tegyen hivatalos ajánlatot a francia kormánynak a hajók felvásárlására. Annak ellenére, hogy a NATO éves költségvetése nem fedezi a hajók felvásárlását, az ajánlattétel megtörtént, Franciaország pedig végleg elköteleződött a szerződésszegés mellett.

Mostanra azonban befejeződött a második Misztral hajó gyártása is, és a NATO azokat feltehetően nem vásárolja fel, mert csak a két hajó megvásárlásához szükséges összeg a NATO éves költségvetésének dupláját jelentené. Ha politikai nyomásgyakorlást követően mégis sor kerül a nyugati felvásárlásra, Franciaország nyomott áron fogja eladni a hajókat, vagyis mindenféleképpen veszteséget könyvelhet el Washington külpolitikájának kiszolgálása miatt. Mindehhez hozzáadódik az a vonatkozás, ami mostanra a francia közélet meghatározó témájává vált; Franciaország nem képes arra, hogy politikai nyomásgyakorlás ellenében, független cselekvőként teljesítse az általa szerződésben tett vállalásokat. Amellett, hogy a francia gyártó a potenciális megrendelők szemében megbízhatatlanná vált, bevonta az üzletbe a politikát, amivel tovább ront saját helyzetén, mivel a továbbiakban nem-nyugati megrendelők részéről nem számolhatnak nagyobb volumenű üzletkötésekkel.

Amellett, hogy Franciaország kinyilvánította a politikában gyengeségét, az üzletben megbízhatatlanságát, a Misztral hajók megtartása súlyos terhet ró a francia adófizetőkre. A Misztral hajók kikötőben állomásoztatása – karbantartása és őrizete – havonta több mint 5 millió euró kiadást jelent, amit a kormány az adófizetők pénzéből fedez. A hét folyamán Francois Hollande ugyan kijelentette, hogy a gyártó visszafizeti Moszkva számára a befektetett összeget, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a francia adófizetők pénzén a kormány vett két Misztral hajót, aminek gyártása a NATO éves költségvetésének kétszerese volt, és a gyakorlatban semmi szükségük rá.

Moszkva eközben hazai gyártóval megkezdte a Misztralnak megfeleltethető típusú hajók gyártását, vagyis annak ellenére, hogy a látszat szerint Oroszországnak akarnak nehézségeket okozni, a gyakorlatban a következmények ezzel teljességgel ellentétesek: Moszkva hazai gyártásban pótolja az át nem adott hajókat, ami munkahelyteremtést jelent, és újabb jelentős állami megrendelést az orosz védelmi iparnak. Franciaország anyagi veszteséget szenved el, a potenciális vevőkkel szemében hitelteleníti magát, vagyis a jövőben nem-nyugati megrendelőkkel csak kivételes esetben számolhat. A végeredményből már látható; a Misztral-ügy alakulása elsősorban olyan országok számára kedvező, melyeknek érdekében áll, hogy a francia hadiipar a nyugati megrendelőktől kerüljön kizárólagos függésbe.

Ha Washington sikeresen megtorpedózta a Misztral-üzletet, annak célja Franciaország nyugati katonai tömbben tartása volt. Mivel a NATO története során Franciaország egyszer már kilépett a katonai szövetségből, az amerikai nyomásgyakorlás célja nem az orosz katonai fejlődés hátráltatása, hanem a hidegháborús katonai tömb fenntartása, amit válsághelyzetbe hozott volna egy újabb francia kilépés.