A Világbank vezető közgazdász várományosa szerint Svédországban alacsony a népsűrűség, emiatt földet kellene adjanak a migránsoknak, ahová később újabb több millió migránst tudnának befogadni. A javaslat szerint egy Hongkong méretű területet kellene odaadjanak a menekülteknek, saját használatra. Ez vár Magyarországra is, ha fontosabb a karrier, mint a gyermekvállalás.

Paul Romer, a Világbank vezető közgazdásza szerint van megoldás a migrációs válságra: azok az országok, ahol egyébként is alacsony a népsűrűsség, vagyis viszonylag kis létszámú lakosság él “túl nagy” területen, le kellene kerítsenek hatalmas földterületeket, amit a migránsoknak kellene adjanak, hogy ott földműveléssel gondoskodjanak saját magukról és családjaikról.

Az európai országokban a liberálisok évtizedeken át olyan nézeteket terjesztettek, miszerint a nők a gazdasági önmegvalósítást és a karriert fontosabbnak kell tartsák, mint a gyermekvállalást. Évtizedeken át a fővonalú sajtó, a liberális oktatás, és hollywoodi filmek sokasága teherként, problémaként ábrázolta a gyermekvállalást, ami egy nő számára csakis megoldhatatlan gondot jelenthet, hiszen a gyermek akadályozza a nőket a kiteljesedésben. Ez a nézet olyannyira elterjedtté vált, hogy az Európai Unióban évente másfél millió magzatot vetetnek el a fiatal, leendő anyák.

Ugyanezek a liberálisok mostmár azt mondják,

túl kevesen vannak az európaiak, emiatt oda kellene adni országainkat a közel-keleti és afrikai bevándorlóknak. Hiszen ők sokan vannak, és sok gyermekük van.

Paul Romer, Nobel-díjas közgazdász szerint Svédország “ki kell használja annak előnyeit”, hogy hatalmas, lakatlan földterületei vannak, amin a migránsok saját, önfenntartó közösséget hozhatnának létre. A Világbank vezető közgazdásza szerint egy Hongkong méretű területet kellene elkeríteni Svédországban, olyan értelemben, hogy ott tényleges határellenőrzést működtetnének a svéd hatóságok. Szerinte erre az elkerített területre kellene befogadják a migránsokat, hogy ott földműveléssel gondoskodjanak saját megélhetésükről, és saját, önfenntartó közösséget hozzanak létre. A liberális közgazdász szerint azért van erre szükség, hogy a migránsok beengedése ne jelentsen terhet a svéd gazdaság számára. Azt mondta:

“fontos, hogy ez a szabad zóna egy független egységként működjön, aminek saját törvényei, szabályai vannak, és nem lenne Svédország része. Akik ott élnek, nem válnának svéd állampolgárrá, ehelyett a svéd társadalomtól teljesen elkülönítve élnének.”

Tehát összegezve: a Világbank vezetőközgazdásza szerint európai országokból le kell keríteni területeket, ami többé nem lenne az adott ország része, hanem határellenőrzéssel elkülönülne tőlük, és ezekre a területekre több millió afrikai és közel-keleti migránst kell betelepíteni, hogy ott önellátó közösségek hozzanak létre. Ez egy igen cirkalmas körülírása annak, hogy a liberális közgazdász gyakorlatilag azt javasolja, hogy a migránsok alapíthassanak saját államot európai országokból elszakított területeken.

Paul Romer szerint, miután Svédország önszántából létrehozta ezt a “szabad zónát” és ezeken a földterületeken a migránsok saját kolóniát hoztak létre, Svédország további több millió migránst kellene beengedjen erre a területre, hiszen az országnak túl sok földterülete van, ehhez képest túl kevesen lakják, és ezekből a földterületekből több millió ember megélhetne.