Az Amerikai Egyesült Államok egy veszélyes társadalmi kísérletet folytat Európában: Ukrajnában puccsal eltávolítottak egy demokratikusan választott kormányt, és idegen állampolgárokat állítanak a helyére. Ha Kelet-Európa némán tűri a külföldi politikusok kormányra juttatását, nemsokára más országok is sorra kerülhetnek.

Újabb szakaszába jut a szomszédságunkban zavartalanul folytatott gyarmatosítás: nemsokára egy amerikai állampolgár, Natalia Jaresko lesz Ukrajna miniszterelnöke. A Ron Paul Institute for Peace and Prosperity geopolitikai elemzője, Daniel McAdams szerint veszélyes kísérlet zajlik Európában; az amerikai stratégák jelenleg azt tesztelik, hogy a kelet-európai országok fellázadnak-e, ha nyíltan idegen állampolgárokon keresztül irányítják őket. A térségi országokban már több külföldi állampolgárt is vezető pozícióba juttattak, egy demokratikusan választott kormány megdöntését követően. Hiába tiltakoztak az ukránok, a tüntetés és tiltakozás ehhez kevés: a kijevi puccsot követően idegen állampolgárok irányítása alá került Ukrajna.

Petro Porosenko 2014. december 2.-án határozott arról, hogy idegen állampolgárokat von be az ország irányításába. Napokon belül a pénzügyminisztérium élére Natalia Jareskot nevezték ki, aki amerikai állampolgár. Gazdasági fejlesztési miniszternek a litván Aivaras Abromaviciust nevezték ki, egészségügyi miniszternek pedig a grúziai Alexander Kvitasvilit. Odessza kormányzójaként egy másik grúziai politikust kölcsönöztek, akit saját népe már elzavart korrupciós bűncselekmények és hatalommal való visszaélés miatt, és azóta körözés alatt áll. Mihail Szaakasvili előkészítette Grúzia NATO-csatlakozását és közeledését az Európai Unióhoz. Megbuktatását követően néhány hónapot az Egyesült Államokban tartózkodott (a publikus magyarázat szerint egyetemi oktatóként), majd problémamentesen áthelyezték egy másik országba, amit épp most vonnak be a NATO-ba és Európai Unióba: kinevezték Odessza kormányzójának.

Miközben az ország élére idegen politikusokat állítanak, az is teljesen nyilvánvaló, hogy az állampolgárságot saját politikai funkcionáriusaiknak feltétel nélkül osztogatják. Szaakasvili május 29-én kapta meg az ukrán állampolgárságot, hogy legálisan betölthesse a kormányzói szerepet. Natalia Jareskoról azt szokás említeni, hogy félig ukrán, de az igazság az, hogy ukrán állampolgárságot csak 2014. decemberében kapott, azt követően, hogy kinevezték az ukrán pénzügyminisztérium élére. Az Egyesült Államokban nevelkedett, Ukrajnába politikai funkcionáriusként érkezett, és személyének kiválasztásában vélhetően közre játszott, hogy olyan embert kellett egy ukrán minisztérium élére állítani, akinek legalább látszólagosan köze van az adott országhoz.

McAdams ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet; az első dolog, amit Jaresko pénzügyminiszterként megtett, hogy levelet írt John McCain amerikai szenátornak, amiben kijelentette, hogy több fegyverre lesz szükségük. “Jaresko képviseli a legrosszabb fajta, korrupt amerikai politikus típusát, akiket ezekbe az országokba küldenek – kizárólag azzal a céllal, hogy megmutassák, milyen gazdag lehetsz, ha együttműködsz egy idegen hatalommal.” Jaresko hozzáférést kapott a USAID több mint 150 millió dolláros alapjához, aminek “az lett volna a feladata, hogy megmutassa a helyieknek, milyen szép a kapitalizmus és demokrácia. Ehelyett saját vállalatainak fizetett ki milliókat.”

Ugyanakkor, nem Jaresko személye maga a probléma. A nagyobb veszélyt az jelenti, hogy a XXI. század Kelet-Európájában egy idegen hatalom erőszakos úton eltávolította egy ország választott kormányát, a helyére idegen állampolgárokat ültetett, és mindkettő problémamentesnek bizonyult. A kijevi puccs három hónap leforgása alatt jutott el a civil tüntetésektől a fegyveres puccsig és a kormány megdöntéséig. Az ukránok talán azt gondolták, hogy ez egy belföldi eredetű forradalom volt, de

• éppen a mai helyzet bizonyítja, hogy egy idegen ország szervezőereje nélkül önmagában a tüntetésekből nem következik a kormányváltás. Az USA által kinevezett idegen állampolgárokat már nem tudják eltávolítani, pedig Kijev központjában másfél éve egymást érik a tömegdemonstrációk.

Az Európai Unió vezető politikusai – sőt, gyakran ellenzéki pártok is – szótlanul tűrik, hogy egy európai ország élére idegen országok politikusait ültessék. A radikális atlantisták részéről érthető ez a hallgatás: az az irányvonal, amit Magyarországon a Gyurcsány Ferenc féle Demokratikus Koalíció képvisel, a független európai államok felszámolását hirdeti, amelyek helyére egy Európai Egyesült Államokat állítanának. Ebben a koncepcióban minden európai országot külföldiek irányítanának, hiszen az ő számukra nem fontos a nemzeti hovatartozás, nekik annyi a lényeg, hogy az adott politikus atlantista legyen.

Ukrajnában készül az európai nemzetállamok végső megsemmisítésének hatástanulmánya.

Ha a nép nem lázad fel a mesterségesen kormányra juttatott idegen urak ellen, más kelet-európai országokban is megismétlődhet az ukrán példa – és itt elsősorban az európai integráció tovább mélyítése szempontjából “problémás” országokra kell gondolni, mint amilyen hazánk is.

Fokozott aggodalomra ad okot, hogy nem Ukrajna az egyetlen ország, ahol a közvetlen szomszédságunkban külföldieket neveznek ki az ország irányítására. Horvátország új miniszterelnöke, Tihomir Oreskovic kanadai állampolgár, és alig beszél horvátul. A radikális atlantisták azzal próbálják legitimálni a külföldiek kinevezését, hogy a politikai tapasztalat hiányával szemben előnyként tüntetik fel az üzleti tapasztalatot, amit a gazdasági növekedés zálogként kommunikálnak. Egész nemzetek önbecsülését tiporják sárba ezzel a gyakorlattal: azt juttatják kifejezésre, hogy 40 millió ukrán, 14-15 millió magyar közül egyetlen ember sincs, aki alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére. Valójában annyi történik, hogy a gyarmatosító hatalmak már egyre kevésbé foglalkoznak a látszattal. Nem éri meg nekik több tucatnyi politikust hosszú éveken át kitaníttatni egy kelet-európai országból, ha a gyarmatok lakossága már nem lázad fel a külföldi vezetők ellen.