Gondok merültek fel a “Demokratikus Kerekasztal” nevű, a 2014-2015 fordulóján zajló tüntetések alkalmából megalakuló formáció továbbműködésével. A tömegtámogatás nélkül maradt szerveződés eddigi létezése olyannyira értelmetlennek bizonyult, hogy 2015 június 28-án kimondta saját feloszlatását.

A társaság megmaradt tagjai egyúttal azt is bejelentették, hogy DeKa-Főnix néven indítanak új “mozgalmat”. A Demokratikus Kerekasztal közleménye szerint “a Deka-Főnix változatlanul magáénak vallja a Deka alapelveit, alapértékeit, és folytatja az eddigi, a munkacsoportokban, internetes felületeken végzett szakpolitikai tevékenységet. Az új mozgalom nem lép fel azonban azzal az igénnyel, hogy az összes magyar demokratikus csoportosulást integrálja, illetve azok közös fóruma legyen”. Mint a szervezet feloszlatásakor kiderült, annak célja lett volna az összes “demokratikus magyar csoportosulás” integrálása. A probléma már a megfogalmazásban is látható volt; a “demokrácia” és a “magyar” jelenleg két, merőben ellentétes tartalmakat hordozó szó. Bár továbbra is fenntartható a demokratikus berendezkedés – vagy arra törekvés – látszata, de hogy pontosan mekkora a demokrácia – és a demokráciára való igény – Magyarországon, ahhoz elég ránézni bármely, a pártok támogatottságáról kiadott statisztikára. Ezek ugyanis nagy vonalakban körülírják, mennyi lehetősége van ma egy DeKa jellegű szervezetnek.

A kormány egyetlen lehetősége a hatalom demokratikus megtartására, hogy lehetőségei szerint igyekszik a választók felé a demokrácia hiányának látszatát mutatni. Radikális intézkedések vagy azok látszata, a demokrácia-ellenes szélsőjobboldal tematikájának fokozatos átvétele – ezek az eszközök, melyek ma a kormányon maradáshoz szükségesek Magyarországon. Miközben a kormány igyekszik egy üres populizmuson alapuló, a Nyugattal és demokráciával szembeni lázadás látszatát keltő politikát fenntartani, a kormánnyal szembeni legnagyobb és egyetlen alternatíva annak köszönheti megerősödését, hogy frontembere már a térnyerés előtt bejelentette; ő nem demokrata. Ez a két politikai formáció lefedi a szavazni hajlandó választók közel háromnegyedét, miközben a rendszerellenes ellenzék a demokrácia szót önmagában is káromkodásnak tekinti, a liberális, demokrata ellenzék pedig totális médiamonopóliummal sem tud 500 embernél többet megmozgatni.

Tüntetés korrupció ellen hidfo.ru

A liberális baloldal fuldoklása. Fokozott igény új energiákra.

A Ferge Zsuzsa, Iványi Gábor, Horváth András és Lovas Zoltán kezdeményezésére létrejött csoportosulás bár látszólag már a megalakulása pillanatában halálra volt ítélve, 2014 második felében “valakik részéről” egy igen veszélyes próbálkozást láthattunk arra, hogy az akkor még meg sem alapított csoportosulást tömegbázissal lássák el. A csoport szponzorai (vagy ahogy ők nevezik: “erkölcsi támogatói”) Orbán Viktort neofasiszta diktátornak nevezik, ami árulkodó képet fest arról, hogy pontosan mennyire is vannak kapcsolatban a valósággal. Azt meg kell hagyni, a DeKa megalapításának nem is volt célja, hogy bármilyen kapcsolatban legyen a már létező valósággal: sokkal inkább formálni akarta azt.

Ez a bizonyos “főnix” továbbra is él a megtévesztés eszközével, vagyis a látszat ellenére a DeKa-főnix nevű formációnak már nincs köze az “újjászülető főnixhez”, sokkal inkább holt elődjének eltemetését jelenti.

Az egyiptomi mitológiából rájuk maradt mítosz szerint a főnixmadár élete végén fészket épít, meggyújtja azt, és vele együtt porrá ég. A halott főnix hamvaiból születik meg az új főnixmadár, ami elődjét bebalzsamozza, maradványait a “nap városában” temeti el. A főnix újjászületésének legalább annyira meghatározó és nélkülözhetetlen eleme az előd eltemetése, az új fióka hamvakból előtűnése, mint a fészek meggyújtása és a tűzhalál. Egy olyan szervezetnek – és ez alatt nem a Demokratikus Kerekasztalt, hanem a mögöttük álló szellemi közösséget kell érteni -, ami a főnix szimbolikáját használja, nem csak pusztulására és tűzhalálára, sokkal inkább az újjászületésére kell odafigyelni. Az új főnix ugyanis nem a régi főnixmadár. Egy különálló lény, fiatal és életerős, ami fiatalsága okán formájában is különbözik az elődjétől. Ez a mitologikus utalás amiatt fontos, mert rávilágít, hogy a DeKa-főnix néven újjáalakuló formáció – a saját szimbolikájuk szerint – nem az új főnixmadár, hanem a régi és halott, az eltemetett tetem, ami már nem támad fel, viszont egy új főnixmadárnak adott életet, ami mostanra ténylegesen és különálló lényként létezik, sőt, ő maga temeti el az öreg főnixmadár maradványait.

Vonatkoztassuk mindezt a politikára, majd idézzük fel a hozzá kapcsolódó eseményeket, hogy az új és fiatal főnixmadár kilétére fény derüljön, – mert azt még fiatalkorában meg kell semmisíteni. Kizárólag így érhető el ugyanis, hogy újra fészket rakjon, újra fellobbanjon a felforgatás lángja, és új életet adjon egy újabb utódnak, ami a magyar népnek csak újabb vészterhes évtizedeket jelent.

Mikor a főnix halála közel, létezését a megújulásra való igény határozza meg, ami a mitikus teremtmény esetében saját halálának előkészítését jelenti. Amiatt nem nyerte meg a liberális baloldal a 2014-es országgyűlési választást, mert nem akarta megnyerni azt. A Bajnai, Gyurcsány, Mesterházy, Schiffer együttes választások előtti látványos semmittevése sokkal inkább nevezhető izgatottan forgolódó fészekrakásnak, mint választási kampánynak. Hogy mi köze az említett politikusoknak a DeKa alapítóihoz? Együttesen egyetlen szimbolikai közösséget alkotnak, ami rányomta bélyegét politikájuk egészére. Tehát továbbra is fennáll a kérdés: ha a DeKa-Főnix az öreg vagy halott főnixmadár, hol van a fióka? Erre könnyen választ találunk, ha nyomon követjük, pontosan milyen energiákat vontak be ebbe a fészek-meggyújtásába, ami nagy vonalakban lefedi az ősszel teljes erőkifejtésre kapcsoló kormányellenes megmozdulásokat.

Látszat, megtévesztés, és nyers politika

2013 augusztusában Szergej Razumovszkij, az ukrán hírszerzés egykori tisztje egy interjú során kijelentette, hogy az Egyesült Államok Ukrajna destabilizálására készül, és erre a célra több mint kétezer zsoldost vontak össze Bécs környékén. 2013 novemberében álcivil tüntetések kezdődtek Kijevben. 2014 február végére a legitim kormányt eltávolították a hatalomból. Ez a gyors lefutású hatalomátvétel intő jel volt minden, a két nagyhatalmi blokk közti egyensúlyozásra törekvő kormány számára. Egyértelművé vált, hogy nincs többé kettős játszma.

A kijevi puccs lefolyásának végére egyértelművé vált, hogy Magyarországon a liberális baloldal nem készül a választások megnyerésére, épp ellenkezőleg, azon minél rosszabb eredményt akarnak elérni, hogy választási csalásra hivatkozhassanak. 2014 márciusában a liberális baloldal intenzív hálózatépítésbe kezdett, elkezdte fokozni társadalmi beágyazottságát. Áprilisban megkezdődtek az első kormányellenes tüntetések, ahol egyértelművé tették, hogy nem fogadják el a választási eredményeket, és a kormány a továbbiakban diktatúrának lesz nevezve.

2014 májusában Bajnai Gordon részt vett a Bilderberg-csoport Koppenhágában tartott találkozóján, ahol több nyugati sajtóorgánum vezetője is kifejezte arra vonatkozó hajlandóságát, hogy támogatja Bajnai köreinek kormányra juttatását. Az összeesküvés-elméletként megjelenő információkat később igazolta, hogy Bajnai számos nyugati sajtóorgánumnak nyilatkozott, személyét elkezdték Nyugat-Európában egy hiteles, kormányképes karakternek felépíteni, miközben az őt megszólaltató – többnyire német, francia – sajtóorgánumok napi szinten hoztak le propaganda-szerű anyagokat a Magyarországon uralkodó, “diktatúra-szerű állapotokról”. Bajnai hazatérését követően a sajtó azon kérdésére, hogy Koppenhágában kapott-e bármilyen “politikai, gazdasági kérdésekkel kapcsolatos, iránymutatást, felkérést, esetleg feladatot”, azt válaszolta, hogy “Igen, hogy próbáljam Simicska Lajost megnyerni a Bilderberg szponzorai közé“. Bajnai a nyilatkozatot akkor saját közösségi-média felhasználóján is leközölte.

2014 júniusában nyilvánosságra jutott, hogy a kormány megkezdené az államigazgatás decentralizálását, és a minisztériumokat Budapestről külön városokba akarja telepíteni. A  kijevi puccs ugyanis egyértelművé tette, hogy a mai Európában nem kell se jelentős politikai ellenfél, se katonai erő az államhatalom hirtelen megdöntéséhez: Ukrajnában a kormánypolitikusok egy részét fenyegetésekkel elűzték, az így többségbe jutott ellenzék megszavazta a különleges rendőri erők feloszlatását, majd néhány száz maszkos alak vonult be a minisztériumi épületekbe, és a nyugati országok attól a perctől az ellenzéket kezelték Ukrajna legitim kormányaként.

2014 október végén információk jutottak nyilvánosságra arra vonatkozóan, hogy a kormány egy esetleges CIA felforgató művelettől és az államhatalom megdöntésére tett kísérlettől tart. Az információt a Hetek hozta nyilvánosságra. A lap szerint a kormány belső körei tisztában vannak azzal, hogy Washington magasabb fokozatra kapcsolt, és puccsot akar végrehajtani Magyarországon.

2014 októberére a liberális sajtóorgánumok tematikája jelentősen megváltozott. Mindennapi szinten beemeltek a felhozatalukba olyan témákat, melyek az ő think-tankjaik szerint a radikális jobboldali szervezetek érdeklődését kiválthatják. A Hitleri Németország kapcsán átmenetileg a “zsidó” és “holokauszt” szavak használatát is kerülték, ellenben az akkori történések interpretációja semleges, esetenként pozitív tónust kapott. Gázkamrákat nem említettek, viszont foglalkozni kezdtek különböző “érdekességekkel”, mint pl. fotózás, művészetek a Harmadik Birodalomban, vagy a korabeli Németország haditechnikája. Az új, jelentősen módosított tematikában egyetlen közös nevező a radikális jobboldal érdeklődésének felkeltésére alkalmasság volt. A liberális sajtóorgánumok részéről egy erőteljes törekvés volt megfigyelhető arra, hogy a radikális jobboldali közösségeket rendszeres olvasójukká léptessék elő, hogy így napi szinten készen álljanak az általuk adott impulzusok befogadására. A megváltozott tematika célja volt, hogy – az ukrán mintának megfelelően – rákapcsolják a radikális jobboldali közösségeket a Budapesten zajló álcivil tüntetésekre. Az összekapcsolás célja eredendően az lett volna, hogy radikális közösségek fizikailag is szembe kerüljenek a rendfenntartással, és a jobboldal egy öngerjesztő spirálba kerüljön, szembeforduljon a rendfenntartással, ami lehetővé tette volna a radikális jobboldal felhasználását az államhatalom megdöntésére, ahogy az Ukrajnában is történt. A radikális jobboldal megvezetése azonban nem sikerült, így továbbra is hiányzott az a katalizátor, ami a nyugati országok számára a “rendőri agresszió” elítéléséhez szükséges utcai összecsapásokat előidézi.

December 16-án orosz sajtóorgánumok beszámoltak arról, hogy amerikai zsoldosok lépték át az ukrán-magyar határt, ahol konfliktus alakult ki a határőrökkel, és halálesetek is történtek. “December 16-án 3 busz érkezett a határátkelő ponthoz több mint száz külföldivel, akik ugyan civil ruhát viseltek, de az ukrán “terrorellenes” művelet alakulatai számára kiosztott legmodernebb fegyverekkel voltak felszerelve.” A Regnum szerint az ukrán határőrség részéről nyilatkozó, névtelen forrás azt állította, hogy egy amerikai magán katonai vállalat emberei hagyták el Ukrajna területét, és léptek be Magyarország területére.

2014 december végére Budapesten állandósultak a kormányellenes megmozdulások. A liberális baloldal addigra szisztematikusan megpróbálkozott minden, a társadalom számára érzékenynek látszó téma bedobásával, melyek mentén civil látszatú tüntetéseket szerveztek. Ennek legkiterjedtebb formája az internetadó elleni tüntetés volt, ahol a szervezők szerint 30 ezer fő vonult utcára. December végére azonban a tüntetések mégis kifulladtak, a résztvevők létszáma fokozatos csökkenésnek indult, és a rendőri erőkkel komolyabb összeütközéseket sem sikerült kiprovokálni. Az év végére szervezett, “az eddigi legnagyobbnak” meghirdetett tüntetésen, ahol a szervezők szerint minden addigi civil megmozdulás tagjai részt vesznek, végül alig néhány száz fő vett részt. Eddigre egyértelművé vált a felforgatás sikertelensége.

Mi köze mindennek a “főnixhez” és Demokratikus Kerekasztalhoz?

Ez a Demokratikus Kerekasztal nevű formáció – amennyiben sikerrel jár a tüntetések radikalizálása – a baloldali liberális erők közös fóruma lett volna, amiből különböző hírességek és közismert személyek – művészek, társadalomtudósok, stb. – bevonásával egy alternatív kormány nőheti ki magát. Az álcivil tüntetések minden alkalommal az Európai Unió zászlaja alatt zajlottak. Amennyiben sikerül elég nagy tömegtámogatást felmutatni, a tüntetések radikalizálódása esetén a nyugati országok közreműködnek a – “szegény tüntetők ellen aránytalan erőt alkalmazó”, stb. – kormány elmozdításában, és kormányként elismerik a liberális baloldali ellenzéket.

Ezen a ponton újra elő kell venni a főnix szimbólumot – a “fészekrakás” idején ugyanis még csak az öreg főnixmadár van jelen, a fióka csak annak halála után mutatkozik meg. Ezen a ponton még nem megállapítható, pontosan milyen formát ölt majd az új főnixmadár, feltételezhető volt, hogy a korábbira hasonlít majd, és liberális baloldali lesz. Az események későbbi alakulása azonban új összefüggésbe helyezi Bajnai Koppenhágában tett látogatását, és feltételezhető, hogy az új főnixfióka részben liberális jobboldali.

Bajnai Gordon Koppenhágában tett látogatása után a kormány-közeli oligarchák közti belharc elmérgesedett, és megkezdődött Simicska Lajos érdekeltségeinek kiszorítása, amit bevontak a látható közéletbe is. 2015 február 27-én Vágó István az ATV Egyenes Beszéd című műsorában arról beszélt, hogy a kormány holdudvarából kiszorított oligarcha valószínűleg nem saját pártot fog alapítani, hanem támogatóként beáll a jobboldali ellenzék mögé, és hosszú távon az akkor még nemzeti radikális ellenzéki erő irányvonalát fogja befolyásolni. Vágó szerint Simicska számára egy kiemelkedően jó befektetési lehetőség a Jobbik körül épülő médiabirodalom, ami könnyen közös nevezőre juthat Simicskával, mivel a Jobbik-közeli sajtóorgánumoknak anyagi támogatókra, Simicskának pedig kormányellenes médiára van szüksége. Nem ő az egyetlen oligarcha, aki a formálódó kormányváltó erő támogatását jó befektetésnek tartotta, de az ő példája Bajnai nyilatkozata miatt igen látványos. Azt mutatja, hogy az új “főnixfiókának”

nem feltétlen lesz dögkeselyű formája, hanem egészen turulmadár-szerű is lehet.

A lényeg azonban ugyanaz. A mögöttes szimbolika nem változik, mert nem változhat – ha ez a fióka (és itt a “fióka” alatt a politikai erőn belül személyek kis, elkülönülő csoportját kell érteni) elég ideig rejtve maradhat, a nemzetközi közösség egy sokadik formában is eljátszaná a főnix újjászületésének ősi színdarabját. Végül, ahogy a “dögkeselyűvel” is történt, a “turulmadár” látszatú is fészket rakna és felégetné magát – magával ragadván mindent, amit tollként magára öltött, a magyarság nemzeti jelképeit -, mert ennek a nemzetközi közösségnek természete a hanyatlás, és bármennyire is adnak a látszatra, saját természetüket nem haladhatják meg.

A Budapesten tavaly lezajló történéssorozat ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy van Magyarországon valami, ami képes megállítani ezt a rituális színdarabként újra és újra eljátszott ősi veszedelmet. Mivel magyarázható, hogy a jobboldalt nem sikerült bevonni a felforgatásba, a más országban csőcselékként tomboló szurkolói közösségek Magyarországon valóban egy tudatos közösségként működtek, és a kritikus pillanatban nem fordultak a rendfenntartás ellen? Mivel Magyarázható, hogy sorozatos történelmi példákkal ellentétben a politikailag aktív közösségek ma látszólag ösztönösen érzik, mikor nem szabad teret engedni az indulatoknak, és mikor kell tényleg a kormány ellen menni? Meg tudják-e mondani, van-e ismeretlen szervező-erő a sok külön mozgó közösség felett, amit nem érint a felforgatás? Aki nem menthetetlenül ateista, az tudhatja, hogy igen, van ilyen magasabb erő, ami még az ősi Egyiptomból és még régebbről hozott, egyes közösségek által napjainkban is istenített mitologikus teremtmények számára is érinthetetlen. Ez az erő pedig szét fogja zúzni a láthatatlannak gondolt, újszülött főnixfiókát, mielőtt még az szárnyát emelné.