Kutatók szerint az online közösségi média használatának mellékhatása lehet, hogy az ember egyre halványabban emlékszik az átélt eseményekre. Bölcsebb lenne inkább közvetlenül odafigyelni valamire, mint fényképet készíteni róla?
A University of California kutatói úgy gondolják, bizonyítékot találtak arra, hogy a fényképkészítés rontja az emberek azon képességét, hogy élesen vissza tudjanak emlékezni egy adott eseményre. Bár az emberek azt gondolják, az idő múlásával jobban emlékeznek valamire, ha fényképet készítenek róla, a valóságban éppen ennek ellenkezője igaz: azáltal, hogy lefényképezünk valamit – de facto jelképet készítünk belőle -, éppen attól a közvetlen észleléstől fosztjuk meg magunkat, ami lehetővé teszi, hogy az idő múlásával is élesen emlékezzünk egy életeseményre.
“Az emberek azt gondolják, egy fotó készítése majd segíteni fog nekik jobban emlékezni valamire, de valójából éppen ennek ellenkezője igaz” – mondták.
A kísérletek során a UC Santa Cruz kutatói egy virtuális múzeumlátogatásra hívták a kísérleti alanyokat, ahol monitoron festményeket kellett megetkinteniük, annak tudatában, hogy később vissza kell idézzék a látottakat. A kutatás során összehasonlították, hogy a kísérleti alanyok milyen mértékben emlékeztek a látottakra, és ennek során három esetet különítettek el: 1. amikor csak ránéztek az adott képre, 2. ránéztek a képre, majd telefonnal fényképet készítettek róla, valamint 3. amikor Snapchat segítségével “örökítettek” meg képeket.
Mint kiderült, azok a személyek, akik valamilyen módon fényképet készítettek, később 20%-kal rosszabb arányban emlékeztek a látottakra, mint azok, akik csak ránéztek a képekre.
A kutatók szerint azáltal, hogy az ember akár csak egy pillanatra is a fényképkészítésre figyel, figyelme nem a megfigyelés tárgyára összpontosul, ezáltal csökken a valószínűsége annak, hogy később éles emléket tud felidézni a megfigyelés tárgyáról. A kutatás során emellett az is kiderült, hogy az emberek többsége – tévesen – teljesen biztos abban, hogy a fényképkészítés segíteni fogja a emlékezést. Pedig, ennek igen alacsony a valószínűsége, ha már a “jelenlét” pillanatában sem az észlelés tárgyára, hanem annak utánzatára figyelt.