Elismerte az Index.hu szélsőségesen liberális hírportál, hogy tényleg léteznek no-go zónák Németországban. A nyugat-európai híreket gyakran perceken belül leközlő híroldal négy nap késéssel számolt be a német kancellár kijelentéséről, miután éveken át tagadta a no-go zónák létezését.
Négy nap – ennyi ideig tartott az Index.hu vélemény-tervezőinek, mire kitalálták, hogyan lehetne lekommunikálni, hogy az általuk igen mélyen tisztelt bevándorlás-párti kancellár kihúzta a szőnyeget a hazugságáradat alól, amit éveken át folytattak. A szélsőségesen liberális hírportál korábban rendszeresen hangoztatta, hogy Európában nincsenek is no-go zónák, és aki szerint mégis van, azok az emberek mind szélsőjobboldali álhírterjesztők, vagy az orosz titkosszolgálat fizetett trolljai.
A német kancellár egy hétfői interjúja során azonban bevallotta, hogy minden, amit a liberálisok korábban a bevándorlásról mondtak, hazugság volt, és gyakorlatilag éveken át azoknak volt igaza, akiket ők szélsőjobboldali álhírterjesztőnek, Putyin trolljának bélyegeztek.
“Angela Merkel elismerte, hogy Németországban is vannak úgynevezett no-go zónák, azaz a közkeletű definíció szerint olyan negyedek, melyekben a hatóságok csak korlátozottan tudják érvényesíteni a törvények uralmát, és kívülállók számára nem ajánlatos a belépés” – írta az Index.hu ebben a sajtótörténeti remekműben, amivel egyértelműen nem sikerült megnyerni a hírversenyt, és valószínűleg Soma-díjat sem kapnak majd érte.
A szélsőséges hírportál emellett azt írja, hogy nem csak az ő köreikben, de német kormánykörökben is zavart okozott, hogy átszakadt a hazugság fala.
“A zavart jelzi, hogy Merkel szóvivője, Steffen Seibert sem volt hajlandó kibontani főnöke kijelentését, egy, a no-go zónák megnevezésére vonatkozó kérdést szerdán azzal ütött el, hogy „a kancellár szavai önmagukért beszélnek” – írja a liberális újságíró, aki egyébként pontosan addig hallgatta el a no-go zónák létezését, ameddig az amerikai Washington Post le nem közölte, hogy Merkel szerint mégis vannak no-go zónák.
Természetesen, a liberális újságírók hosszas hallgatása számos kérdést felvet. Nem a no-go zónákkal kapcsolatban, hiszen ezek létezése eddig is kész tény volt. A lényegi kérdés sokkal inkább az; ha a média a negyedik hatalmi ág, és a törvényhozó hatalomba megválasztott személyeket legalább négyévente le lehet szavazni és alkalmatlanság esetén el lehet zavarni, miért nem lehet elzavarni évtizedeken át azokat az újságírókat, akik nyíltan a szemünkbe hazudnak, és nyilvánvalóan képtelenek arra, hogy hiteles tájékoztatást folytassanak?
A sajtószabadság azt jelenti, hogy a liberális újságíróknak mindent szabad?