A Müncheni Biztonsági Konferencia utolsó napjára egyértleművé vált, hogy tovább mélyült az Európai Unió megosztottsága, és a tagállamok nem tudnak megállapodni abban, hogyan lehetne biztonságosabbá tenni Európát.

A Müncheni Biztonsági Konferencia utolsó napjának elérkeztével az EU tagállamai továbbra sem mutatnak hajlandóságot arra, hogy egységes álláspontra helyezkedjenek a legfontosabb biztonságpolitikai kérdésekben. Mint kiderült, Franciaország nem akarja megoldani a válságot, hanem elsősorban saját előnyére akarná fordítani a kaotikus helyzetet.

A konferencián felszólalva Sigmar Gabriel német külügyminiszter az EU biztonságának prioritásairól értekezett, hangsúlyozva, hogy a tagállamok az EU közös érdekei mentén elsősorban a belső kohézió megteremtésére kellene összpontosítsanak, ami legalább annyira fontos, mint a közös külpolitika.

Sebastian Kurz osztrák kancellár szerint elsődleges fontosságú az EU külső határainak megvédése, és az illegális bevándorlás megállítása.

“Az Európai Unió számos kihívással kell szembenézzen és néha úgy űnik, rossz irányt vesznek a dolgok. A külső határok megvédése nélkül a belső határok is veszélyben vannak” – mondta.

Kurz szerint vissza kellene térni az Európai Unió alapkoncepciójához, ami egykor lehetővé tette, hogy az EU globális szinten versenyképes legyen, mert kizárólag ezzel érhető el, hogy a meggyengült Európa visszanyerje régi erejét.

Edouard Philippe francia külügyminiszter azonban esősorban nem a válság megoldásáról beszélt, hanem arról, hogy a válsághelyzet közepette Franciaország át akarja venni a vezető szerepet az euro-atlanti integráció folyamatának előmozdításában.

“Európa hozzá kell szokjon a kölcsönös függőségekhez. A világ más részeinek feszültségeit mi is megtapasztaljuk” – mondta.

Philippe ráadásul egyértelműen kijelentette, hogy a folyamatban lévő “politikai káosz” közepette “Franciaország vezető szerephez akar juni a transzatlanti szövetségben”.

A Müncheni Biztonsági Konferencián felszólaló európai politikusok radikálisan eltérő véleményei arra mutattak rá, hogy – azon kívül, tenni kellene valamit – az Európai Unió képtelen egységes álláspontra jutni a legjelentősebb biztonsági fenyegetések kezelésével kapcsolatban.