A bevándorláspárti liberálisok gyakran hangoztatják, hogy a populista “jobboldal” az emberek félelmére építve próbálja megragadni a hatalmat. Egy norvég filozófus szerint a félelem a közösség és az egyén számára is a létező leghatékonyabb erőforrás, amit a liberális demokráciák és a diktatúrák egyaránt felhasználnak.

Egy északi filozófus szerint az a liberális és demokratikus kultúra, amiben a mai európai ember él, valójából se nem liberális, se nem demokratikus, hanem a legelemibb machiavellista vonásokat hordozza. Emiatt történhet meg, hogy populista erők egy külső ellenségkép felmutatásával bármikor átvehetik a liberális-demokratikus erők helyét a kormányrúdnál; az emberek nem tartják morálisan elfogadhatatlannak az ellenségképgyártást, mert a liberális-demokratikus társadalom, amiben ma élünk, szintén ellenségkép-gyártáson alapul.

Lars Svendsen “A félelem filozófiája” c. könyve – anélkül, hogy elveszne az aktuálpolitika részleteiben – útmutatóul szolgál annak megértéséhez, ami napjaink európai politikájában történik; hogyan tudott újra megerősödni a jobboldali populizmus Európában, és miért bizonyulnak ezzel szemben tehetetlennek a bevándorlást támogató balliberális erők.

A szerző szerint a nyugati társadalom liberális-demokratikus rendje más társadalmak kizsákmányolásán alapul; a belső jólétet a külső fenyegetés legyőzésének propagandája alapozza meg. Például a terrorizmus elleni háborúk, demokráciaexport elfogadásával próbálja magát győzködni a nyugati ember arról; azáltal, ha legitimálja a külső ellenség elleni erőszakot, az ő számára ez egy biztonságosabb, jobb világot hozhat el, vagy elősegítheti annak megtartását. Ugyanezen – kulturális környezet által kondicionált – logika mentén működnek a jobboldali populista pártok, melyek más népcsoportokat, más kultúrákat ellenségképként mutatnak fel, ezzel belső egységet létrehozva a saját társadalomban.

Lars Svendsen szerint a félelem olyan dolog, aminek akaratunk ellenére vagyunk kitéve, de mégis tagadhatatlanul ez az egyik legalapvetőbb erőforrás, ami a társadalmakat – és az egyént – mobilizálja. A félelem mozgatja a társadalmat, amikor hallgatólagosan beleegyezünk egy másik ország elleni katonai beavatkozásba, mert attól tartunk, hogy az adott ország vezetője tömegpusztító fegyvert használhat – s tesszük mindezt a saját életszínvonalunk védelmében. A félelem mozgatja a társadalmat, amikor hozzájárulunk, hogy a hatóságok bekamerázzák a köztereket, és lassan már a saját hálószobánkban is lehallgassanak. Ugyanígy a félelem mozgatja a társadalmat, amikor a tömeges bevándorlás következményeitől tartunk. Ugyanazon logika mentén működnek a látszólag különböző politikai erők, emiatt a tömegek számára nem feltétlen észlelhető morális különbség, ha a liberális demokráciát szélsőjobboldali diktatúra váltja.

A szerző szerint ráadásul minél magasabb az életszínvonal, annál nagyobb a félelem annak elvesztésétől. A nyugat-európai országok magas életszínvonala szinte egyenes garanciája annak, hogy ezekben az országokban a liberális demokrácia diktatúrába csap át, amint a tömeges bevándorlás az életszínvonal hanyatlásához vezet. Minél nagyobb a vélt vagy valós veszteség, annál látványosabb, amikor elveszítjük a fejünket – írta. Svendsen szerint a félelem teszi színessé a világot. “Vitathatatlanul van valami elbűvölő abban az állapotban, amikor megfélemlítve vagyunk, legyen szó akár regényről, filmről vagy számítógépes játékról.” A félelem a közösség és az egyén számára is erőforrás, mert arra ösztönöz, hogy megváltoztassuk a mai állapotot, legyen szó akár saját magunkról, akár a társadalomról. A filozófus szerint ez az emberiség fejlődésének mozgatórugója volt évezredeken át, és a látszat ellenére ma sincs másként.

Májusban a CNN kiadott egy összegzést a populista mozgalmak Európa-szerte szemmel látható megerősödéséről. Szakértők szerint ez a változás egyértelműen trenddé vált, Európa – és az Egyesült Államok – számára a jobboldali populizmus jelentheti a politika fősodorát a következő évtizedekben.