A külföldről finanszírozott civil szervezetek és újságírók lépésről lépésre rontják a közhangulatot, próbálják destabilizálni a társadalmat, minden baj okozójának a kormányt téve meg. Egy Budapesten szerveződő Euromajdan lehetőségeivel foglalkozott Gajdics Ottó publicisztikája.

Mintegy négy évvel ezelőtt zajlott le Ukrajnában az Euromajdan nevezetű, külföldről finanszírozott forradalom. A kormány megdöntése előtt G. Soros civil szervezetei hozták össze a tömegdemonstrációkat, a már számos országban bevált jelszavak mentén: jogállamiság, korrupcióellenes harc, önkényuralom elleni polgári engedetlenség. A Facebookon és balliberális sajtóorgánumok hálózatában propagált tömegdemonstrációk egészen addig békés jellegűek voltak, míg kellő tömeget nem sikerült mozgósítani a forradalom beindításához. A békés tömegdemonstrációkra ekkor rászerveztek néhány szélsőjobboldali szervezetet, és ezen a ponton elszabadult a pokol Ukrajnában.

A radikális jobboldali szervezeteket könnyű volt meggyőzni arról, hogy vegyenek részt a kormány megdöntésében. Egyrészt, maguk is kormányellenesek voltak, így a meggyőzéshez mindössze azt kellett elhitetni, hogy érdemes a liberálisokkal együtt utcára menni. Emellett már csak az “orosz gyarmati státusztól megszabadulás” ígérete kellett ahhoz, hogy a nemzeti függetlenség jelszavának láttán tizenéves radikális jobboldali fiatalokat sikerüljön beküldeni a húsdarálóba. A radikális vezetők számára az is csábító volt, hogy megjelenési felületet kaptak olyan sajtóorgánumokban, melyek korábban barbár neonáci fenyegetésként beszéltek róluk.

Az Euromajdan során közel 130 ember veszítette életét (ennyit sikerült azonosítani). A halálos áldozatok többsége civil volt, de az összecsapások során 18 rendőrt is megöltek.

Ennek tudatában érdemes olvasni a Magyar Idők hasábjain Gajdics Ottó publicisztikáját, ami annak lehetőségével foglalkozik, hogy a Soros-hálózat Budapesten is Euromajdant akar szervezni. Félreértés ne essék: G. Soros maga is elismerte, hogy ő hozta létre azt a pénzügyi alapot, amiből a forradalom során mozgósítást végző civil szervezeteket finanszírozták. Persze, lehet ezt is letagadni, de ettől függetlenül az interjú leirata elérhető a CNN weboldalán (itt, erre a szürke linkre kattintva). Soros 2014-ben szó szerint ezt mondta az ukrán forradalom kapcsán: “Igen, létrehoztam egy (pénzügyi) alapot Ukrajnában, mielőtt Ukrajna Oroszországtól függetlenné vált. Ez az alap azóta is működik, és fontos szerepet tölt be a mostani eseményekben.”

Tehát ez a kijelentés nem valamiféle szélsőjobboldali összeesküvés-elmélet vagy üres kormánypropaganda, hanem G. Soros maga is elismerte, hogy az ő vagyonából sikerült beindítani az Euromajdant, és ez a nyilatkozat – angol nyelven – máig elérhető a CNN felületén, amire nyugatorientált személyek rendszerint hiteles sajtóorgánumként tekintenek. Árulkodó, hogy ennek ellenére a liberálisok mégis tagadják, milyen szerepet tölt be Soros vagyona a kormányok elmozdításában.

Hogyan lehet letagadni valamit, ami tényleg ott van, és ő maga mondta szó szerint?

A Magyar Idők hasábjain megjelent publicisztika szerint ez a tagadás is szerves részét képezi a forradalom beindítás stratégiájának.

“A migránssimogató globalisták számára terv tehát egyáltalán nem létezik. Ezért keresik oly bőszen, ezért kérik számon cinikusan a nemzeti oldalon és a nemzeti kormányon, hol a Soros-terv. Mindezt úgy, hogy a DC Leaks kiszivárogtatott jó néhány dokumentumot, amelyek konkrét útmutatást tartalmaznak arra vonatkozóan, hogyan tudják az unió döntéshozóit használni céljaik elérése érdekében a Soros által pénzelt, civilnek hazudott, de politikai tevékenységet folytató szervezetek” – írta.

Gajdics Ottó szerint ráadásul Magyarország különleges szerepet tölt be a nemzetközi Soros-hálózat forradalmi törekvéseiben, mert idehaza működik az az oktatási intézmény, ami összefogja a forradalom során felhasznált civil szervezetek meghatározó alakjait.

“A kiszivárogtatott anyag szerint a budapesti CEU-n találkoztak azok az aktivisták, akik annak idején tevékeny szerepet vállaltak az ukrán válság előidézésében. Emlékszünk, az a projekt nagyon sok halálos áldozatot követelve ugyan, de annyira jól sikerült, hogy Ukrajna azóta sem tért igazán magához.”

A Soros-hálózat tagjai azonban tagadják, hogy egy nemzetközi terv végrehajtására alkalmaznák őket. De miért szükséges ez a tagadás? Az ukrán Euromajdan esete azt mutatja, hogy önmagában a civil szervezetek hálózata nem elég egy forradalom beindításához. Ehhez más politikai erőket is be kell vonni a kormánydöntési kísérletbe. A külföldi tervezettség tagadása pedig megkönnyíti a közeledést azok felé, akik a haza iránti elkötelezettségből politizálnak.

Ennek okán, a halálos áldozatok kapcsán érdemes visszatérni a radikális jobboldal felelősségére. Az ukrán forradalmat ugyanis nem a civil szervezetek és romkocsmás liberálisok robbantották ki. Velük mindössze a nagy létszámú tüntetéseket tudta megvalósítani a Soros-hálózat. Azt a tüntetést, ami kivonul plakátot mutogatni, de utána hazamegy. Az erőszak és az összecsapások akkor kezdődtek, amikor sikerült bevonni az erőszakkomponenst a kormányellenes tüntetésekbe. Ukrajna esetében ez Lengyelországban katonai kiképzésben részesült nemzeti-radikális aktivistákat jelentett. Ők voltak azok, akik a fizikailag mindenre alkalmatlan liberálisok helyett elvégezték a piszkos munkát. Azt gondolták, szövetségre lehet lépni a liberálisokkal, és miután együtt elmozdítják a közös ellenséget, majd folytatják a korábbi politikai harcokat, mintha mi sem történt volna – de elárulták őket. Kaptak sajtójelenlétet, pénzt, fegyvereket, hogy ezáltal hasznosabbak legyenek a kormány elmozdításában. Majd a forradalom után, amelyikük még nem halt meg Kijevben, azt a frontra küldték meghalni az újdonsült szövetségesek.

17-18 éves fiatalok haltak meg a fronton. Nem egy magasabb ügy érdekében; egyszerűen azért, mert ez a Soros-hálózat nem egy politikai erő, amire szövetségesként lehet tekinteni, hanem egy külföldi ügynökhálózat, aminek eldobható eszközök kellenek. Az Euromajdan során egyértelművé vált: a liberálisoknak a legjobb “szövetséges” a radikális jobboldal, mert ha sikerül felhasználni a kormány elmozdítására (majd továbbküldeni a frontra meghalni), az is jó – de ha nem sikerül, és a liberálisokkal összefogás miatt hagyják ott saját hívei, nekik az is jó; máris egy riválissal kevesebb fenyegeti a liberális demokráciát. Az sem véletlen, hogy Ukrajnában néha felrobbantanak egy szélsőjobboldali politikust a nyílt utcán. Valaki elvarrja a szálakat, és úgy tűnik, ez jár azoknak a szövetségeseknek, akik tovább akartak politizálni a közös ellenség félreállítása után. A Soros-hálózat nem osztozik a hatalom gyakorlásában.