A választások után sem látszik megszűnni a Magyarország elleni német médiaoffenzíva. A Die Welt publicistája felháborodott azon, hogy Közép-Európában a lakosság többsége nem akar migránsokat. A szerző szerint elhamarkodott döntés volt felvenni az Európai Unióba Magyarországot és néhány térségi országot, akik szintén nem akarnak afrikai társadalomban élni.
Magyarország belpolitikája nem csak üres kampánytéma volt Németországban: a választások már lezajlottak, de a német közélet máig azzal foglalkozik, hogy a magyar lakosság miért nem akar befogadni afrikai és arab migránsokat. A Die Welt német lap újságírója propagandistája, Thomas Schmid egy újabb publicisztikával folytatta a Magyarország elleni sajtóoffenzívát, amit a német sajtó és német kormánypolitikusok már jóval a választási kampány előtt megkezdtek. A szerző szerint az Európai Uniónak azon országai, melyek nem engedélyezik a tömeges bevándorlást, szégyent hoznak egész Európára és sértik az európai értékeket.
A Die Welt publicistája kifejezetten a közép-európai országokat említi, mint olyan “illiberális államokat”, melyek szégyent hoznak az Európai Unióra. A szerző a cseh országgyűlési választások kapcsán folytatta a Magyarország elleni rágalomhadjáratot; abból indult ki, hogy a Cseh Köztársaságban bevándorlásellenes párt nyerte a választást, és ha még ehhez hozzáadjuk egy “nyíltan szélsőjobboldali” párt választáson elért eredményét, ezzel biztosan kijelenthető, hogy a társadalom nagy része ellenzi a tömeges bevándorlást. Ez a német szerző szerint felháborító.
Schmid ráadásul odáig viszi a gondolatmenetet, hogy kár volt felvenni Magyarországot és más térségi országokat az Európai Unióba, mert az “illiberális államok” megtűrése azzal fenyeget, hogy az Európai Unió keleti fertályán ez a politika általános trenddé válik. Ezen a ponton – a bevándorlásellenesség említésénél – máris említésre került Oroszország és Törökország, mint két fertelmes diktatúra, ahol van ugyan némi demokratikus választás, de ez “nem garantálja automatikusan a demokráciát.”
A Die Welt vélemény-publicisztikájára ráadásul azt sem lehet mondani, hogy ez a szerző saját véleménye, ami önmagában még nem jelenti, hogy a német sajtó állandóan kritizálná Magyarországot. Hiszen állandóan kritizálja Magyarországot.
Nem ez az első alkalom, hogy német sajtóorgánum a magyar kormány migrációs politikájával szemben nyíltan ellenzéki pozíciót vett fel. Júniusban a Tagesschau a magyar rendőrség ellen tett kirohanásokat, azzal vádolva a magyar hatóságokat, hogy meg tudták volna akadályozni az embercsempészek furgonjában megfulladt 71 illegális bevándorló halálát. A német újságírók ismeretlen úton hozzáfértek a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozati aktáihoz, és az embercsempészek lehallgatott telefonbeszélgetéseinek részletét hozták nyilvánosságra, ez alapján fogalmaztak meg vádakat a magyar hatóságokkal szemben.
A választási időszak előtt, és a választási kampány során egyaránt gyakran foglalkozott Magyarországgal a német sajtó. A Die Zeit április 26-án annak szükségességéről beszélt, hogy amennyiben a délkelet-európai kormányok különutas politikát folytatnak, az Európai Uniónak kormányellenes tüntetések, civil szervezetek, pártok finanszírozásával kísérletet kell tennie a kormány elmozdítására. A Die Zeit publicistájának szintén a magyar migrációs politikával volt problémája. Szeptemberben a német kancellár pedig az uniós források megvonásával fenyegetőzött, ugyanezen indokra hivatkozva.
Ugyanakkor, a Magyarország elleni német sajtóoffenzíva a németországi választások után sem látszik enyhülni, ami arra utal, hogy a lejáratókampány oka nem a választási kampány volt. Schmid kijelentése összecseng azon német politikusok és uniós vezetők kijelentéseivel, akik Magyarország és Lengyelország Európai Unióból való kizárását is lehetségesnek tartják, a migrációval szembeni hathatós fellépés okán. A szerző szerint “bárki, aki ellenzi a migránsok és menekültek befogadását, ezzel a liberális demokráciát utasítja el”, és ezzel az állásponttal az EU keleti tömbjének tagjai “frontális támadást intéznek az Európai Unió mint jogi közösség ellen.”
Schmid szerint majdnem eljutottunk arra a pontra, hogy az Európai Unió keleti bővítését utólag “elsietettnek” lehet minősíteni. Mint kiderült, Brüsszel az újabb tagállamok felvétele során “nem fordított kellő figyelmet” arra, hogy a tagjelölt országok “az európai jog szellemét” is elfogadják – amely kifejezéssel a szerző ki nem mondottan a bevándorlás és multikulturalizmus igenlésére hivatkozott.