Egy svéd titkosszolgálati vezető szerint a hatóságok amiatt nem tudtak megbirkózni a fokozódó terrorfenyegetéssel, mert tartaniuk kell attól, hogy rasszistának, xenofóbnak bélyegzik őket. Úgy tűnik, a média származási alapon szabja meg, hogy a rendfenntartás felléphet-e a bűnözőkkel szemben.

Néhány százról több ezer főre emelkedett a Svédországban élő dzsihadista szimpatizánsok száma, amiről a Svéd Biztonsági Szolgálat (SÄPO) vezetője, Anders Thornberg is elismerte, hogy már-már kezelhetetlen problémát jelent. Ebben az évben a hatóságok által nyilvántartott erőszakos extrémisták száma 2000 fölé emelkedett, ami tízszeres növekedés a 2010-es adathoz képest; hét-nyolc évvel ezelőtt még alig 200 aktív dzsihádistát kellett megfigyeljenek.

Anders Thornberg úgy írta le ezeket a személyeket, mint akik rendszeresen az iszlamista kalifátus ideáját támogató körökben fordulnak meg, és bár nem készülnek közvetlen bűncselekmény elkövetésére, logisztikailag, anyagilag támogatnak olyan személyeket, akik készen állnak terrortámadást elkövetni.

Thornberg a SVT hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy évről évre egyre több dzsihádistát kell megfigyeljenek, ami aggodalomra ad okot.

Egy az SVT-nek nyilatkozó titkosszolgálati szakértő, aki több mint 30 éven át vett részt a SÄPO munkájában és dolgozott a radikalizáció megelőzésén, kifejtette, hogy elsősorban a párhuzamos társadalmak működnek a terrorizmus motorjaként. Ezek a többnyire külvárosi régiókban összpontosuló közösségek felelősek a bűnözés, a dzsihadizmus terjedéséért és a terrorfenyegetés megnövekedéséért. PO Hellqvist elmondása szerint

állandó hatalmi harc alakult ki a svéd hatóságok és a párhuzamos társadalmak hatalmi struktúrái közt.

Ezek a bevándorló közösségek alkotta párhuzamos társadalmak saját szabályaik szerint élnek, ami gyakran a befogadó ország hatályos törvényeibe ütközik. A rendőrség nem tett eleget a párhuzamos társadalom megjelenése ellen és az iszlamizáció megakadályozásáért, amit a titkosszolgálati szakértő azzal indokolt; a rendőrök félnek attól, hogy rasszistának bélyegzik őket.

“A szőnyeg alá söpörték a problémát, mert félnek attól, hogy xenofóbnak, iszlamofóbnak bélyegzik őket”

– mondta.

Hellqvist szerint ráadásul nem a háborúból hazatérő dzsihádistáktól kell tartani leginkább, hanem az “otthon”, Svédországban radikalizálódó fiatal iszlamistáktól, akik egyre nagyobb létszámban vannak jelen, hozzáférésük van éles lőfegyverhez és karizmatikus vezetők irányítják őket. A szakértő egyértelműen kijelentette; egy újabb terrortámadás csak idő kérdése, és Svédországban adott a társadalmi környezet ahhoz, hogy ezt “hazai nevelésű” terroristák kövessék el.

Örebro városában a Vivalla negyed egy ilyen párhuzamos társadalom otthona, a közelmúltban a hatóságok már az iszlamizmus melegágyaként beszéltek róla. 2012-ben Vivalla területén a lakosság 75%-a külföldi származású volt, és csak ebből a negyedből 20 személy utazott a Közel-Keletre, hogy csatlakozzon az Iszlám Állam nevű terrorszervezethez.

Rendőrségi beszámolók szerint ráadásul a terrorizmust anyagilag támogató személyek száma is gyorsan nő: míg 2014-ben mindössze 27 ilyen esetet regisztráltak, 2015-ben már 298 belföldi személy adott anyagi támogatást dzsihadistáknak. 2017 folyamán már csak az év első felében 279 esetet regisztráltak – és miközben a terroristák lakossági támogatottsága egyre nő, a rendfenntartás döntéshozói amiatt kell aggódjanak, hogy a sajtó nehogy xenofóbnak, vagy iszlamofóbnak nevezze őket, ha szinte kizárólag muszlim személyeket fognak el terrorcselekmény előkészülete miatt.

A fentiek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a tömeges bevándorlást támogató, a megfelelő hatósági fellépést akadályozó liberális sajtó a terrorizmus politikai szárnya: nem ölnek, nem robbantanak, de indirekt módon a terroristákat segítik: kritikáikkal, lejárató kampányaikkal nyomást gyakorolnak a rendfenntartás vezetőire, akik emiatt képtelen ellátni munkájukat, mert ha túl sok hasonló származású bűnözőt semlegesítenek, a sajtó rasszizmust kiált és derékba töri a karrierjüket.