A német parlament pénteken dönt az azonos neműek házasságkötéséről. A házasság hagyományos meghatározásának relativizálása megnyitja az utat a többnejűség legalizálása előtt is, ami a saría jogrend bevezetése felé tett lépés.

A homoszexuálisok nem kellene tovább várjanak arra, hogy Németországban a törvény egyenjogúságot garantáljon a számukra – mondta Christina Lueders, Berlin antidiszkriminációs ügynökségének vezetője a The Localnak nyilatkozva. A német parlament pénteken fog szavazni az azonos neműek házasságkötésének engedélyezéséről, miután Angela Merkel nyíltan kijelentette; a pártjához tartozó képviselők számára nem írják elő, milyen álláspontot képviseljenek ebben a kérdésben, ehelyett szavazzanak inkább saját belátásuk szerint.

A Los Angeles Times beszámolója szerint Merkel hétfőn azt mondta, ez egy olyan kérdés, amiben nem akarja a többségi álláspontot ráerőltetni a parlamentre, a képviselők ehelyett saját álláspontjuk alapján kell leadják szavazatukat.

Merkel elmondása szerint olyan dolgokat tapasztalt meg, ami miatt alapvetően megváltozott az álláspontja ezzel kapcsolatban; azt látta, hogy az azonos nemű párok is megfelelő neveltetésben részesítik gyermekeiket, emiatt engedélyezni lehetne számukra a házasságkötést.

Németország 2001-ben engedélyezte az azonos neműek számára az élettársi kapcsolatot, de Merkel pártja mindeddig nem volt hajlandó a Bundestag elé vinni a házasságkötésük kérdését.

A homoszexuális házasságkötés engedélyezésével azonban Németország hivatalosan is megkérdőjelezi a házasság hagyományos definícióját, ezzel társadalmi vita veszi kezdetét a házasság újradefiniálásáról. Miközben a homoszexuális házasságkötés csak egy néhány százalékos kisebbség jogait érintő kérdés, a házasság hagyományos értelmezésének megkérdőjelezésével más kisebbségi csoportok is társadalmi legitimációt kapnak arra, hogy saját értékrendjük mentén elkezdjék követelni a házasság fogalmának újradefiniálását.

A belügyminisztérium adatai szerint mintegy 4,4-4,7 millió muszlim él Németországban. A fundamentalista muszlim szervezetek által hirdetett saría jogrend azonban engedélyezi a többnejűséget is. Amennyiben a lakosság alig néhány százalékát kitevő homoszexuálisok jogot formálhatnak arra, hogy miattuk a házasság és család hagyományos értelmezését állami szinten újradefiniálják, a lakosság tekintélyes hányadát képviselő muszlim közösség is jogot fog formálni arra, hogy követelje a német hatóságoktól a házasság fogalmának újraértelmezését, hiszen jelenleg „a muszlim férfiak számára jogfosztottságot jelent, hogy hivatalosan nem köthetnek házasságot több asszonnyal”.

Amennyiben megkérdőjeleződik a hagyományos család és a házasság definíciója, milyen értékrend mentén jelenthetnénk ki azt, hogy a házasság két személy házasságkötését jelenti, és nem három, négy, vagy akár nyolc személy életszövetségre lépését? Miért lehet több joga a homoszexuálisoknak, mint az iszlám vallást követő németeknek? Ez nem jelent jogegyenlőtlenséget? A fentiek miatt, amennyiben Németország engedélyezi az azonos neműek házasságkötését, ez mérföldkő a saría jogrend bevezetéséhez vezető úton.