Az Európai Unió arra készül, hogy a terrorizmus elleni harcra hivatkozva eltüntessen olyan alapvető európai értékeket, mint a szólásszabadság, a magánszféra sérthetetlenségéhez való jog, vagy a gyülekezési jog. A terrorizmus azonban csak ürügy: a nyugati vezetők más indokra hivatkozva is ugyanezen jogok korlátozását tartják kívánatosnak.

„Ha Theresa May megteszi, amivel fenyegetett, úgy fog bevonulni a történelembe, mint a miniszterelnök, aki megadta a terroristáknak az elképzelhető legnagyobb győzelmet. Olcsó politikai haszonszerzésért szándékában áll aláásni a demokráciánkat, a szabadságunkat és jogainkat – azon alapvető értékeket, melyeket ezek a gyilkosok is el akarnak tüntetni.” – ezzel összegezte Martha Spurrier, egy brit jogvédő csoport vezetője a kormányfő azon kijelentését, miszerint nem megengedhető, hogy a szabadságjogok a terrorizmus elleni harc útjába álljanak. A jelenség lényege, hogy a tervezett korlátozások nem csak a terrorgyanús személyeket, vagy a nem-európai bevándorlókat és azok leszármazottait érintik, hanem az Európába szándékosan beengedett terroristákra hivatkozva a társadalom egészétől megvonnak bizonyos alapjogokat.

A brit kormányfő a Westminster Bridgenél történt terrortámadást követően jelentette ki, hogy ha az emberi jogok a terrorizmus elleni harc útjába állnak, akkor meg kell változtatni őket. A társadalom tekintélyes hányada pedig egyetért ezekkel a kijelentésekkel: elvégre nehéz lenne úgy megtalálni, majd elfogni egy terroristát, ha a titkosszolgálatoknak nincs joga lehallgatni, vagy a rendőröknek nincs joga házkutatást tartani egy terrorgyanús személynél. A látszólag nagyon is indokolt szigorítások mögött azonban van egy logikai bukfenc: a nyugat-európai vezetők meg sem próbálják leszűkíteni a korlátozások által érintett személyek körét, hanem az egy-két millió migráns közt megbújó terroristákra hivatkozva ötszáz millió európai állampolgár szabadságjogait készülnek korlátozni.

A utóbbi évek során a brit titkosszolgálatok jogköreit folyamatosan bővítették a terrorfenyegetésre hivatkozva; mostanra gyakorlatilag elég a puszta gyanú is, hogy valaki kapcsolatban állhatott terroristákkal, erre hivatkozva teljes megfigyelés alatt tarthatják. Németországban szintén időről időre bővítik a titkosszolgálatok jogköreit. Thomas de Maiziere belügyminiszter legutóbbi indítványa szerint a hatóságok bárkinek átkutathatják a számítógépeit és okoseszközeit, ha azok rendelkeznek internetkapcsolattal és lehetőség van a behatolásra – vagyis már közvetlen bizonyíték nélkül zajlik az adatgyűjtés, a terhelő bizonyítékokat éppen ilyen „virtuális házkutatás” segítségével szerezhetik meg a hatóságok. Franciaországban, amióta 2015-ben egy terrortámadás miatt kihirdették a rendkívüli állapotot, több mint 150 tüntetést tiltottak be. Már a mostani gyakorlatban megjelenik a magánszférához való jog teljes megvonása, a gyülekezési jog korlátozása – és ezek Európa vezető hatalmai, az ő politikusaik szabják meg, milyen irányba haladjon az Európai Unió.

A jogok megvonásával a probléma ott kezdődik, hogy ezt a korlátozást meg sem próbálják leszűkíteni egy adott csoportra, amelyen belül nagyobb arányban reprezentáltak a potenciális terroristák. Példának okáért: egyetlen európai ország vezetői sem mondják azt, hogy korlátozni lehet azon személyek jogait, akik nem-európai országból származnak és sokadik generációs bevándorlók, vagy nemrég érkeztek háború sújtotta övezetből és első generációs bevándorlók. Ehelyett megvonják ötszáz millió európai állampolgár szabadságjogait. Európai tizenévesek személyes fotóit, személyes adatait, magánlevelezéseit gyűjtik be korlátozás nélkül, békés családapák levelezésében túrnak amiatt, mert Ahmed és Abdul határvédelem híján gond nélkül besétált Európába.

Ebbe az irányba halad Európa: az utcán néha agyonlőnek civileket, és erre hivatkozva újabb és újabb szabadságjogokat vonnak meg, de valahogy mégsem sikerül megfigyelni a Londonban élő 500 dzsihádistát, mert a nyugati vezetőknek nagyon kényelmes ez a helyzet.

A folyamat lényege, hogy a nyugati vezetők valójából nem a terrorizmus miatt akarnak szabadságjogokat megvonni – mert ha a terrorizmust akarnák legyőzni, elég lenne az első és sokadik generációs bevándorlók jogainak korlátozása. A szabadságjogok megvonásának akarása, ami állandó – de az indok, az ürügy változó. Külső és belső fenyegetésre hivatkozva egyaránt ugyanazokat a jogokat akarják megvonni – mindegy, hogy emberkereskedelem, terrorizmus, vagy a kábítószerkereskedők elleni harcról van szó, vagy orosz veszélyről, a megoldás mindig ugyanaz: a szabadságjogok megvonása.

A napokban épp egy liberális sajtóorgánum közölte örömittasan egy amerikai agytröszt tanulmányát, miszerint az orosz propaganda elleni harc egyetlen megoldása, hogy korlátozni kell a szólásszabadságot. Éljen, éljen! Ellenérvek nincsenek – tiltsuk be. Sokáig hihető volt a szabad világért folytatott harc látszata, de ezt már hiába szépítik – az úgynevezett liberális Európa is csak egy a sok totalitárius rezsim közül. A német rendőrség épp kommentelőket tartóztat le a saját lakásukban, amiért nem tetszettek nekik az illegális bevándorlással járó bűncselekmények. Egyetlen bűnük, hogy nem bölcsészek, és ha a lányaikat megerőszakolja valaki, nem politikailag korrekten fogalmaznak.

Eddig a Bábel tornya szerű Európai Parlament volt Európa jelképe – mostantól a brüsszeli Manneken Pis, a „pisilő kisfiú” szobor lesz az. Ti, felvilágosult nyugatos liberálisok pont úgy tesztek a szabadságjogokkal, mint ez a szobor is. Valljátok be, hogy soha nem is gondoltátok komolyan!