A manchesteri terrortámadást követően a brit közösségi médiában elkezdtek terjedni az összeesküvés-elméletek azzal kapcsolatban, hogy a 22-es számnak nagyon nagy jelentősége van, hiszen a legnagyobb terrortámadások mind huszonkettedikén történtek.

A Mirror brit napilap szerint sokan rejtett összefüggéseket vélnek felfedezni az Európában sorozatossá váló terrortámadások közt, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a nagyobb terrorcselekmények mind a hónap huszonkettedik napján történtek, „vagy valami közük volt a huszonkettes számhoz”. A Manchesterben robbantó öngyilkos merénylő Salman Abedi 22 éves volt, korábban pedig több terrortámadás is a hónap huszonkettedik napján történt, emiatt sokan arra számítanak, hogy július 22-én is merénylet történik majd.

A lap visszaidézi, hogy a Khalid Masood által végrehajtott Westminster-támadás március 22-én történt – de történt terrortámadás Münchenben 2016. július 22-én, Brüsszelben 2016. március 22-én, korábban pedig 2011. július 22-én történt terrortámadás Norvégiában. A woolwich-i merénylet szintén május 22-én történt négy évvel ezelőtt.

Norvégiában Anders Breivik 77 embert gyilkolt meg egy nyári táborban, a merénylethez házilag készített bombákat is felhasznált. Tavaly Brüsszelben a repülőtéren történt öngyilkos merénylet, majd négy hónappal később Münchenben egy tizenéves elkövető kilenc emberrel végzett. Az elmélet kiötlői úgy gondolják, ezzel az összefüggéssel látni lehet, mit terveznek a terroristák.

Hamarabb, mint a sánta kutyát

Ők azzal érvelnek – és a közösségi médiában robbanásszerűen terjedtek ezek az érvelések –, hogy ha eddig főként a hónap huszonkettedik napján történt terrortámadás, akkor ezután is így lesz, emiatt mindenki jobban teszi, ha aznap biztonságos helyen marad.

Leleplezték a terroristák titkos tervét? Sokan persze cáfolják az elméletet: például 2015-ben Párizsban egy terrortámadás péntek 13-án történt, így nem illeszkedik a sorozatba. A józanabb hangok arra hívják fel a figyelmet, hogy a terrortámadásokkal kapcsolatban csak akkor lehet elmélettel előállni, ha rengeteg dátumot szándékosan kihagyunk a felsorolásból.

Annyi biztos, hogy az emberek nem csak magyarázatot akarnak, hanem a hatóságok inkompetenciája miatt túlélési stratégiát is. Amikor a hatóságok láthatóan nem tudják megakadályozni az agressziót, és nem mondanak semmit az embereknek arról, hogyan tudnának elkerülni egy újabb terrortámadást, akkor nagyon gyorsan elkezdenek terjedni az alternatív magyarázatok, melyek megoldást kínálnak. Akár olyan magyarázatok is, hogy a hónap bizonyos napján érdemes inkább otthon maradni.

A helyzetet pedig tovább rontják azok a hangok, melyek szerint a terrortámadás egy természetes dolog, és meg kell tanulnunk ezzel együtt élni, hiszen „ez egy modern nagyvárosban az élet velejárója”.