Miközben a kormány a civil szervezetek átláthatóvá tételével van elfoglalva, Soros György alapítványhálózata a nemzethatárok lebontásán dolgozik, és kísérleti teleppé tette Magyarországot. Nincs megfelelő törvényi szabályozás arra, hogy mit lehet kezdeni azzal a technikával, amit a Soros-féle ügynökhálózat alkalmaz Magyarország ellen.
Soros György alapítványhálózata kísérleti teleppé tette Magyarországot a CEU melletti tüntetés megszervezésével. Miközben a kormánypártok azzal vannak elfoglalva, hogy a nemzetközi ellenállással szemben sikerüljön törvényes mederbe szorítani a CEU működését, Soros alapítványhálózata egy egészen új jelenséget próbál meghonosítani Európában, amihez ezúttal Magyarország jelenti a kísérleti telepet.
Transznacionális tüntetések
Magyarországon nincsen megfelelő törvényi szabályozás arra, hogy mi a teendő akkor, ha több ezer külföldi állampolgár tüntet a magyar országgyűlés egy törvénymódosítása ellen, mert mindezidáig ismeretlen volt a transznacionális tüntetés jelensége.
A transznacionális tüntetés az a kategória, amikor nemzetközi szervezetek a rendelkezésre álló eszközrendszerek segítségével sok különböző országból toboroznak tüntetőket egy lokális megmozdulásra, ami az adott ország helyi sajátosságaihoz képest egy egészen nagy tömegnek számít.
A CEU melletti kiállást hirdető tüntetésen nem-hivatalos becslések szerint 80 ezer ember jelent meg, mások 15-20 ezres tömegről is beszélnek; annyi azonban egyértelmű, hogy a tömeg tekintélyes hányada külföldi állampolgárokból állt, hiszen
- a rendezvényt szervező Facebook-csoportok angol nyelven is folytatták a koordinációt,
- a tüntetésen rengeteg angol nyelvű transzparenst lehetett látni,
- emellett a CEU-n végzett diákok mintegy 80%-a külföldi állampolgár.
A transznacionális tüntetés mint lehetőség az okostelefonok elterjedésével és a közösségi média használatának általánossá válásával jelent meg. A transznacionális tüntetés jelensége azt jelenti, hogy kiterjedt nemzetközi kapcsolathálóval rendelkező szervezetek – pl. nemzetközi egyetemi közösségek, nemzetközi civil mozgalmak, titkosszolgálatok –, a XXI. század infrastrukturális lehetőségeit kihasználva sok különböző országból szerveznek össze tüntetőket egyetlen helyre, ahol lokális ügyek mentén demonstrációt tartanak.
A transznacionális tüntetés alkalmas eszköz arra, hogy a szervezést biztosító nemzetközi közösség a többség látszatát keltse egy lokális politikai akció során. Ha egy adott országban egy belügyben nem lehet több ezer embert összegyűjteni egy tömegdemonstrációra, ezt könnyedén meg lehet tenni határon átívelő módon: a Facebook határoktól független toborzóeszköz, és a XXI. században már nem jelent különösebb gondot Németországból vagy Angliából Budapestre utazni egy tüntetésre, majd egy néhány órával későbbi járattal hazamenni.
Soros György ezáltal próbálja végleg lebontani a nemzeti határokat, hiszen a tüntetők nem kell előzetesen vízumot igényeljenek, így
- nem pusztán a Magyarországon elérhető célközönséggel számolnak a rezsimváltásra törekvő erők, hanem az Európai Unió 28 tagállamából tudnak tüntetőket toborozni, emellett az átmenetileg itt tartózkodó harmadik ország béli állampolgárokat is akár órák alatt meg tudják hívni egy újabb tüntetésre.
A Soros-féle szervezeteknek ez egy stratégiai fegyver, amivel egyszerre tudnak gyorsan, egyik napról a másikra tüntetőket mozgósítani – 28-30 országból némileg könnyebb összecsődíteni tízezer embert, mint a magyar választók kegyeit elnyerni –, és ezáltal a nemzeti határok lebontásán is dolgozni. A transznacionális tüntetések bevezetésével Soros György a nemzetállamok lebontásán dolgozik, mert a nemzetállamok valóban jelentéktelenné válnak, amikor egy helyi ügy kapcsán bármely ország fővárosában lehet százezres tömegdemonstrációt csinálni külföldi tüntetőkkel.
A magyar hatóságok pedig egyelőre csapdahelyzetben vannak: nincs semmilyen jogi iránymutatás arra vonatkozóan, hogy mit lehet kezdeni azzal, ha tízezer külföldi állampolgár tüntet Budapest utcáin egy magyar belüggyel kapcsolatban. Ezeket a megmozdulásokat – bár nem a magyar civil szféra szervezi, hanem a több ezer külföldi állampolgár megjelenése miatt egyértelműen külföldi beavatkozás – jelenlegi feltételek mellett szinte lehetetlen megakadályozni, mert egy ilyen transznacionális flashmob elgáncsolásához a határok teljes lezárása lenne szükséges, kiegészítve vízumkényszer bevezetésével.
Soros György ezzel a gyakorlattal épp válaszút elé állítja Magyarországot és az Európai Uniót:
- vagy behódolunk és tovább haladunk az európai integráció mélyítésével, azáltal, hogy engedjük a tüntetéseket nemzetközi jellegűvé tenni,
- vagy még most megálljt parancsolunk ennek a folyamatnak,
utóbbi azonban egy határozott izolacionista politikát jelent, amit Magyarország talán meg tudna lépni, de ehhez a visegrádi országok még szorosabb együttműködésére lenne szükség.
Annyi bizonyos: ha a törvényhozók rekord gyorsasággal nem kezdenek valamit ezzel a szabályozatlan helyzettel, a jövőben nem csak Magyarországon válnak általánossá a több ezer külföldi állampolgár bevonásával zajló tüntetések, hanem Soros György az Európai Unió egészében sikerrel meghonosítja a transznacionális tüntetést mint jelenséget. Magyarország kísérleti teleppé vált, és a kormányellenes demonstrációra mozgósított bölcsész fiatalok láthatóan még arra is képtelenek, hogy felismerjék, miben vesznek részt. A CEU melletti tüntetéssel minden megváltozott. Innen már nincs visszaút; teljes nemzetközivé válás és a nemzetállamok végleges feloldódása vár ránk, vagy a térségi izoláció, és a liberális demokrácia utolsó maradványainak felszámolása.