Radikális jobboldali politikusokat szervezett be Magyarország egyik legnagyobb szabadkőműves páholya, a Magyarországi Nagyoriens. Az MNO bábáskodásával létrejött új páholy weboldalán fellelhető tartalmak kísértetiesen hasonlítanak ismert nemzeti radikális szervezetek által képviselt nézetekre.

Nemzeti minimummal, hazaárulással, Trianonnal és korrupcióval foglalkozik a Magyarországi Nagyoriens szervezésével létrejött új szabadkőműves páholy, a “Felvilágosodáshoz”. Az új kőművescsoport megpróbálja ötvözni a liberalizmus eszméit a radikális nacionalizmussal, emellett nyíltan hirdeti a fegyveres kormánydöntés ideáját.

Bár egy ilyen “titkos társaság” értelemszerűen nem hozza nyilvánosságra tagjainak nevét, a Magyarországi Nagyoriens új csoportjának politikai orientációja jól beazonosítható: az MSZP-re “hazaáruló szocik”-ként hivatkoznak, ugyanakkor nem sorolhatóak a kormánypárthoz sem, mert a kormányt is intenzív hazaárulózással támadják az általuk nyilvánosságra hozott első “páholymunkában”.

“Példákon mutatjuk be a hazaárulást. Nehéz ajkunkra vennünk a szót, amelyet a rendszerváltás idején ijesztő szitokszóból nevetségessé tettek – pedig a hazaárulás éppenséggel nem volt fehér hol­ló ebben az országban.” – írták.

A publikáció visszatérő jelleggel tartalmaz olyan kifejezéseket, szófordulatokat, melyeket az ismertebb nemzeti radikális szervezetek tűznek zászlójukra, illetve tagjaik rendszeresen hangoztatnak.

• “A nemzetet sérelem érte. Hataloméhes hazaárulók előbb a náci III. Birodalom, azután a Szovjet­unió kegyeit keresték.”
• “Ne bántsd a magyart”
• “Bírálóinak a kormány gyakran azt feleli, hogy a szocialisták is loptak. Elfelejtik, hogy a bűnis­métlés nem enyhítő, hanem súlyosbító körülmény.”
• “Hőseink között tartjuk számon […] akik fegyverrel szálltak szembe a nemzeti függetlenséget fenyegető külhatalommal és itteni bérenceivel. Miért szeretik a kormányok a hazaárulókat? Mert a csúszás-mászás, a hajbókolás nem robban.”

Érdekes szófordulatok ezek egy szabadkőműves páholytól. Úgy tűnik, a Magyarországi Nagyoriens ezúttal valamilyen oknál fogva olyan politikusokat nevelget, akik hősként tekintenek az állam ellen fegyveres harcot folytató személyekre.

A helyenként inkább kiáltvány jellegű első “páholymunka” azonban nem minden vonásában nemzeti radikális: helyenként határozottan átütnek rajta a balliberális nézetek, mint a “jogállam” és különféle szabadságjogok követelése, vagy a korrupció elleni harc. Az új szabadkőműves páholy láthatóan megpróbálja egyetlen közös szervezeti keretbe erőltetni a balliberális és nemzeti radikális nézeteket, így nem kell meglepődni, ha a fővonalú médiában és a pártpolitikában szintén megfigyelhető a Jobbik és a balliberálisok közeledése. A korrupció elleni harc, ami korábban a balliberális pártok programpontja volt, ám az utóbbi 1-2 év folyamán a Jobbik is átvette az úgynevezett “néppártosodás” részeként, szintén szerves részét képezi a “páholymunkának”.

• “Nemzeti sérelem minden korrupció.”
• “Korrupcióval tulajdonjogot szerezni nem le­het.”

– írták. A Nagyoriens új páholya ugyanakkor intenzíven foglalkozik azokkal a kérdésekkel is, melyekkel korábban szintén a balliberális pártok próbáltak tömegbázisra szert tenni, majd a Jobbik is beemelte saját retorikájába. Ilyenek például az egészségügy és oktatás helyzete, amiről máig minden párt úgy gondolja, hogy elegendő felemlegetni a szavazatszerzéshez.

• “A szovjet tolvajtársadalom legnyomasztóbb hagyatéka a Rákosi-korszakban kialakult, jatt-alapú egészségügy, amely orvosnak és betegnek egyaránt elfogadhatatlan.”

A Felvilágosodáshoz páholy a migrációs válsággal hozzáállásban megpróbálja összhangra hozni a balliberális és nacionalista nézeteket; ebből egy különös egyveleg született, miszerint a bevándorlás akár megoldást is jelenthet a demográfiai válságra, de eközben csak olyan migránsokat engednének be, akik hajlandóak “vallási türelmet” tanulni – azaz nem zsidóellenesek.

A későbbiekben emellett kiderül, hogy a humanizmust, liberalizmust és nacionalizmust ötvöző szabadkőművesek mégis csak kirekesztőek abban a vonatkozásban, hogy eldöntenék, ki magyar és ki nem. A zsidóellenes személyeket például már nem feltétlen tartják magyarnak – a nyilvánosságra hozott “páholymunkában” a magyarság feltételéül szabják, hogy nem szabad negatívan viszonyulni a zsidókhoz. “Magyarországon is szégyenletesen erős a zsidóellenesség, de azt csak ránk fogta egy német heti­lap, hogy „Budapest az európai antiszemitizmus fővárosa”. Mi ebben szerencsére elmaradunk a fej­lett Nyugattól. A magyarországi antiszemiták (nehezünkre esik magyarnak nevezni őket) legalább nem gyújtanak föl zsinagógá­kat […]” – írták.

Tavaly a migrációs válság tetőzésekor európai szabadkőműves páholyok aláírtak egy közös nyilatkozatot, miszerint az Európai Unió vezetői korlátozások nélkül be kell engedjenek minden migránst Európába. Ennek elmaradása esetén újra a nemzetek közti konfliktus előtérbe kerülését prognosztizálták. Egy ilyen, akár fenyegetésnek is tekinthető közös nyilatkozatot követően semmi jót nem jelent Magyarország és a térségi országok számára, hogy szabadkőműves csoportok elkezdtek kontroll alá vonni nemzeti radikális mozgalmakat és pártokat – melyeket a radikális nacionalizmus túlfűtésével könnyűszerrel felhasználhatnak az európai nemzetek egymás ellen fordítására.

Egy ilyen veszélyes történelmi helyzetben foglalkoznak-e a nemzetbiztonsági szolgálatok olyan szektákkal, melyek államellenes fegyveres harcot idealizáló személyeknek adnak ideológiai képzést?