Mielőtt Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, még nem olvashattunk olyan értékeléseket, miszerint a magyar gazdaság életképtelen lenne az EU nélkül – ehelyett magasabb bérekkel, javuló életszínvonallal, pozitív jövőképpel ámítottak. Az uniós csatlakozás hatására annyit változott az ország helyzete, hogy ma már magabiztosan kijelentik; “Magyarország életképtelen az EU nélkül”.
“Jó szívvel nem tudnék a bennmaradásra szavazni az uniós tagság ügyében” – jelentette ki Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter, napokkal azt követően, hogy a britek egy történelmi jelentőségű referendumon megszavazták az Európai Unióból kilépést. Miután a kormányszóvivő is hasonló kijelentést tett, a radikális EU-párti sajtóorgánumok teljes kampány-üzemmódba kapcsoltak. Ez a kampány azonban első ránézésre is meghasonlottnak látszott ahhoz képest, mint amit ugyanezek a körök évekkel az EU-csatlakozás előtt folytattak.
Évekkel az uniós csatlakozás előtt még szirénhangokat hallattak; arról énekeltek a reménykedésre még fogékony emberek tömegeinek, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás esetén Magyarországon évek leforgása alatt nőni fognak a bérek, és ugrásszerűen emelkedni fog az életszínvonal. Az uniós csatlakozás előtti években napi szinten voltak olvashatók címlapon a szakértői elemzések; a gazdasági hírportálok színes grafikonokon mutogatták a nagyérdeműnek, mennyire nagy a jólét “Európában” a magyar viszonyokhoz képest. Egy teljes propagandagépezet azt a képet sugallta; csak be kell lépnünk az Európai Unióba, utána minden jó lesz.
Ma mit tudnak ajánlani Magyarországnak?
Egyelőre úgy tűnik, az uniós tagság fenntartása esetén semmit nem tudnak ajánlani. “Legyünk jó európaiak”, adjuk át a tagállami jogköröket Brüsszelnek, mert a “gazdasági gondok közepette” “össze kell tartani” ezekkel az ismeretlen brüsszeli öltönyösökkel, akik egyébként osztalékból, profitból élnek, és Magyarországon talán még soha nem is jártak – de ha jártak is, a főváros egy-egy a valóságtól hermetikusan elzárt részén és lehallgathatatlan konferenciatermeken kívül minden bizonnyal nem sokat láttak az országból.
Nekik ennyit jelent Magyarország: fényűző fogadások, konferenciatermek, luxusautóból előmászó, drága öltönyben feszítő politikusok. Idejönnek Budapestre, és úgy látják, minden rendben van; a hivatali környezet, a diplomaták viselete itt sem más, mint náluk, Nyugat-Európában. A szegénysorokat, az ország lepusztult nagy részét soha nem látják. A munkanélküli tömegeket sem látják, mert a munkanélküli tömegek tekintélyes része időközben elhagyta az országot. Ezért aztán nem ajánlanak semmit Magyarországnak; ők azoknak a politikusoknak tesznek ajánlatot, akik számukra Magyarországot jelentik; ők a keveseket próbálják meggyőzni arról, hogy maradjunk az unió része; ők ebből az országból csak a retorikailag Brüsszel ellen harcoló politikust látják, akit rá kell bírni az unió egységének megőrzésére. Hosszas vajúdás után ebből születik a “fogjunk össze” üzenet, amit talán Orbán Viktor és az EP-képviselők még megértenek, de a globalizáció fényes lehetőségei ellenére továbbra is Magyarországon nyomorgó tömegek nem értik, pontosan kivel és miért kellene “megőrizni az egységet”.
Brüsszel képviselői egy buborékban sétálnak, mikor Magyarországra jönnek. Nincs kapcsolatuk a magyar valósággal, ezért nem is tudnak nekünk mondani semmit. Érdemes visszaemlékezni az uniós csatlakozás előtti szirénénekre, mert ma már ugyanazok a körök, akik belföldön az Európai Unióhoz csatlakozásra buzdítottak, ma már ők sem tudnak nekünk közvetíteni semmilyen pozitív üzenetet. Akkor a bérek emelkedését ígérték; ma már csak katasztrófa-forgatókönyvekkel tudnak riogatni arra az esetre, ha a kilépés mellett döntenénk. Azt mondják, Magyarország életképtelen az Európai Unió nélkül. Egyedül semmire nem megyünk, uniós forrás kell ahhoz, hogy bármi is legyen ebben az országban.
Lehet, hogy igazuk van? Életképtelen Magyarország az uniós források nélkül?
Az Európai Unióval pontosan az a probléma, hogy az EU-csatlakozás előtt ez még nem volt így. Akkor még életképes volt a magyar gazdaság, uniós források nélkül is. Ha időközben életképtelenné vált Magyarország, ez a sajnálatos állapot az uniós csatlakozást követően jött létre. Európa részévé váltunk, Nyugat-Európa meggazdagodott rajtunk, és ma azzal riogatnak; még rosszabb lesz, ha elszakadnánk tőlük. Hová tették a szirénéneket, ami gyorsan növekvő béreket ígért?
Ugyanezt az ígéretet ma azok hallatják, akik az Európai Unióból kilépés felé kacsingatnak. A Brüsszel ellen harcolók ma magasabb béreket, javuló életszínvonalat ígérnek. “Higgyetek nekünk”, és minden jobb lesz. A sötét, fájdalmas igazságot azonban csak kizárni lehet, elpusztítani nem: az Európai Unió hívei ma már nem tudnak ilyen jövőképet adni. Ők maguk is tudják, hogy hazudnának, ha azt mondanák, hogy maradjunk az Európai Unió része, és “jobb lesz minden”.