Az Európai Parlament 369 “igen” és 255 “nem” szavazattal – 70 tartózkodás mellett – megszavazta az uniós haderő felállítását.

Az EP-képviselők az Európai Védelmi Unió létrehozásáról szóló határozat megszavazásával garantálták, hogy az Európai Unió évente 522 millió dollárt fordít az európai hadsereg felállítására, amit a képviselők “gyorsreagálású erőnek” neveznek. Az új katonai struktúrát egy éven belül létrehozhatják.

A közös hadsereg létrehozásának elgondolása elsőként az 1950-es években jelent meg, ám a későbbiekben gazdasági és politikai alapokra helyezték az európai integrációt. Később 2015 márciusában merült fel, amikor Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, az EU saját katonai erővel kell rendelkezzen ahhoz, hogy megfelelő választ tudjon adni a tagállamokra leselkedő fenyegetésekre.

Az uniós haderő felállításának kérdését az európai politikusok több, merőben eltérő nézőpontból közelítették meg. Ellenzői szerint a közös európai hadsereg a nemzeti szuverenitás sértését jelenti, és Brüsszel később katonai erővel akarhatja megakadályozni újabb tagállamok kilépését.

A közös európai hadsereg támogatói azonban a “nemzetállamoknál magasabb szintű, európai szuverenitással” indokolják az új katonai struktúra szükségességét; az Európai Unió mindaddig nem lesz képes önálló külpolitikát folytatni, amíg az EU külstratégiájának erőtámaszát az amerikai hadsereg jelenti. Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke pedig korábban azzal indokolta az európai hadsereg szükségességét, hogy így Európa erőt tudjon felmutatni Oroszországgal szemben.

Az Európai Védelmi Unió és az európai gyorsreagálású erők létrehozásának azonban deklarált célja, hogy az Európai Unió készen álljon a katonai cselekvésre akkor is, amikor a NATO-nak az nem áll szándékában.

Korábban a NATO főtitkára és balti országok vezető politikusai egyaránt ellenezték az európai hadsereg létrehozását, mert úgy gondolták, hogy az veszélyt jelent a NATO szervezetére, és végül annak felbomlásához vezethet.