Recep Tayyip Erdogan török államfő utalást tett arra, hogy Törökország a közeljövőben a Sanghaj Együttműködési Szervezet teljes jogú tagjává válhat. Ehhez azonban előbb ki kell lépjen a NATO-ból.

Erdogan vasárnap azt mondta, az Európai Unió nem az egyetlen alternatíva Törökország számára, és felmerült annak lehetősége, hogy inkább a Sanghaj Együttműködési Szervezet (SCO) felé fordulnának, ami egy Oroszország és Kína vezetésével működő eurázsiai szövetségi rendszer. A SCO azonban nem az Európai Unió, hanem a NATO jelenlétére adott geopolitikai válaszként jött létre, emiatt Törökország nem az EU-tagságról, hanem a NATO-tagságról kell lemondjon, ha csatlakozni akar. Ez a Brexit után újabb nagy csapást jelentene a nyugati világnak, hiszen ezáltal a NATO felbomlása is megkezdődne.

Dr. Emre Ersen, a Marmara Egyetem Politológiai és Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének professzora szerint fordulópontot jelent, hogy a nyugati országok támogatták a puccsistákat a július 15-i fegyveres puccskísérlet során, emiatt Törökországnak mára valós lehetősségé vált a NATO elhagyása. A professzor szerint ugyanakkor Törökország nem is válhatna a SCO teljes jogú tagjává, ameddig a NATO tagállama.

“Törökország 1952 óta a NATO tagja. Ez tovább bonyolítja a helyzetet, mert a SCO nem kifejezetten az EU alternatívája, sokkal inkább a NATO-ra adott geopolitikai válaszként jött létre. A jelenlegi körülmények közt Oroszország és Kína nem engedné Törökország felvételét, ameddig Ankara be nem fagyasztja minden kapcsolatát az észak-atlanti szövetséggel.” – mondta.

A professzor szerint “hangsúlyozni kell, hogy a Sanghaj Együttműködési Szervezet nem egy politikai vagy gazdasági unió, hanem egy olyan platform, ahol biztonságpolitikai kérdéseket vitatnak meg. Ezt a diskurzust főként Oroszország és Kína vezeti. Következésképp a török külpolitikában sem az EU alternatívájaként fog megjelenni, hanem a NATO-tagság fenntartását kérdőjelezi meg.”

Ugyanakkor, a professzor kijelentette, hogy Törökország vezetői végérvényesen kiábrándultak az Európai Unióból, miután a július 15-i puccskísérletet követően az EU vezetői nem a legitim török kormányt támogatták, hanem menedéket nyújtottak a Törökországból elmenekülő puccsistáknak, és politikai nyomást gyakoroltak a török kormányra a fegyveres puccsban érintett szervezetek vezetőinek letartóztatása miatt. Ezzel ellentétben Oroszország kormánya azonnal támogatásáról biztosította Törökország választott kormányát, ami egyértelművé tette Ankara számára, hogy az ország területi egységének és stabilitásának megőrzése szempontjából Moszkva megbízhatóbb szövetségesnek bizonyul, mint a nyugati kormányok.