Egy MSZP-s képviselő szerint amiatt szűnt meg a Népszabadság, mert a tulajdonosnak nem állt szándékában politikai alapon tovább működtetni egy veszteséges napilapot. Korábban a pártnak is meggyűlt vele a baja, a Népszabadság végül a piac áldozatává vált.
A napilapot hosszú éveken át pénzelő párt EP-képviselője maga is elismerte; a Népszabadság piaci alapon működésképtelen volt, és korábban a pártnak is meggyűlt a baja a finanszírozásával.
Szanyi Tibor nyílt levelében azt írta, üzleti alapon teljesen érthető, hogy a Népszabadságot végül bezárták.
“egy tulajdonos morálisan sem kötelezhető milliárdos veszteségek végtelenségig tartó viselésére. […] Az MSZP hosszú évek keserves finanszírozási vergődései után szállt ki a Népszabadságból.”
– mondta.
Mielőtt a Népszabadság csődbe ment, a liberálisok – többek között a Népszabadság hasábjain is – hosszú éveken át hivatkoztak a piac törvényszerűségeire, különösen olyan alkalmakkor, amikor támogatóik magyar munkások ezreit tették utcára lelkiismeret nélkül.
A privatizáció során állami vállalatok sokaságát adták el fillérekért olyan új tulajdonosnak, aki utána egyik napról a másikra megszüntette több ezer ember megélhetését, a vállalat veszteséges működése miatt. A magyar munkások százezrei azonban nem úgy kerültek utcára, mint most ez a néhány száz újságíró. Nekik még pizzát sem rendeltek. Földönfutóvá váltak, egyik napról a másikra, a liberális baloldali politikusok és sajtóalkalmazottaik egyetértő bólogatása közepette. Velük miért nem vállaltak szolidaritást azok a liberálisok, akik most a Népszabadságot siratják?
Szanyi Tibor szerint egyébként ugyanez a sors vár más baloldali lapokra is: “Ha egy ilyen helyzetben a sajtó, a média robotosai csak a véleményeikre (vagy arra sem) szorítkoznak, akkor holnap ugyanaz lehet a sorsuk mint most a Népszabadságé, s már most biztosak lehetnek abban, hogy a sóhajtozáson kívül senki nem fog érdemben kiállni mellettük.”
A lap munkatársai emellett mostanra teljesen egyértelműen politikai játszma áldozatává is váltak, és saját elvtársaik rúgtak beléjük: mindezidáig egyetlen “baloldali” milliárdos sem ajánlotta fel, hogy tovább működteti a Népszabadságot, hiszen ők mindannyian örülnek annak, hogy a lap munkatársainak kirúgásával végre sikerült néhány száz embert utcára vinniük. Ezek a néhány száz fős tüntetések nekik most sokkal többet érnek, mint a Népszabadság alkalmazottainak sokévi munkája, vagy akár a családjaik megélhetése.