Több mint 20 milliárd euró veszteséget okozhat az Európai Uniónak a schengeni övezet felfüggesztése, amivel a liberálisok megpróbálnak olyan helyzetet előidézni, hogy lehetővé váljon a kényszerbetelepítés Közép-Kelet-Európában.

A 2015 folyamán Európába érkező migránsáradat hatására több tagállam is foglalkozni kezdett annak lehetőségével, hogy felfüggeszti a schengeni egyezményt: Németország, Ausztria, Dánia, Norvégia és Svédország is átmeneti határellenőrzést kezdett működtetni – ezáltal megszűnt a mozgás szabadsága, ami az Európai Unió egyik legjelentősebb vívmánya volt. A schengeni egyezmény felfüggesztése azonban komoly gazdasági terhet ró az uniós tagállamokra; egy csütörtökön nyilvánosságra hozott jelentés szerint a tagállamok közt a határellenőrzés átmeneti visszaállítása mintegy 20 milliárd euróba is kerülhet, emellett éves szinten további 3 milliárd euró költséget jelentene a határellenőrzés működtetése. A határellenőrzés végleges visszaállítása pedig ennél is nagyobb költséget róna a tagállamokra, emellett már korábban bebizonyosodott, hogy visszavetné az európai gazdasági növekedést.

Csütörtökön az EU belügyminiszterei Luxemburgban találkoztak, ahol megvitatták az unión belül a mozgás szabadsága visszaállításának feltételeit, annak okán, hogy az ellenőrzés céljából hozott rendkívüli intézkedések november 15-én érvényüket veszítik. A schengeni övezet korábbi állapotának visszaállítása azonban további intézkedések nélkül lehetetlennek bizonyul, hiszen az utóbbi néhány évben több millió nem-európai állampolgár özönlött be ellenőrizetlenül az övezetbe, és egyelőre nem mutatkoznak annak jelei, hogy ez a folyamat mérséklődne. Thomas de Maiziere német belügyminiszter szerint a mozgás szabadságának helyreállítása csak akkor lehetséges, ha eközben szigorú határellenőrzés kezd működni a schengeni külső határokon.

A schengeni övezet külső határain azonban egyelőre akadálytalanul áramlanak be nem-európai, ismeretlen személyazonosságú emberek tömegei. Tekintélyes részük úgy jut el az európai kontinensre, hogy valamelyik tagállam “kimenti őket” a Földközi-tengerből, majd ahelyett, hogy az első hajóval visszaküldené őket származási országukba, szabadon engedi őket a schengeni övezetben. Olaszország és Görögország naponta több ezer afrikai migránst “ment ki” a tengerből, és ezek a személyek idővel mind továbbáramlanak más uniós tagállamokba.

Amellett, hogy a schengeni övezet felszámolása anyagi terhet jelent, és az európai gazdaság lassulásához vezethet, az övezetnek jelenleg civilizációs jelentősége is van. Ameddig nem sikerül Brüsszelben végleg leállítani a migránsok szétosztására irányuló törekvéseket, a schengeni övezet és a mozgás szabadsága az egyetlen garanciája annak, hogy az idegen civilizációs háttérrel rendelkező tömegek ne telepedjenek meg Európa olyan részein, ahol eddig nem sikerült őket mesterségesen letelepíteni.

Európa liberális vezetői a migrációs válság kezdetén abban váltak érdekeltté, hogy az Európai Unió tagállamai közt újra határellenőrzés működjön. Számukra ez az egyetlen hatékony eszköz arra, hogy ha afrikai migránsokat akarnak tömegesen betelepíteni a közép-kelet-európai országokban, akkor a migránsok az adott országban maradjanak, és ne tudjanak órákon belül visszautazni abba az országba, ahol a legtöbb segélyt kapják (Németország és Svédország). A liberálisok ezen törekvése katasztrófa Európa számára: feláldozzák az Európai Unió egyik legjelentősebb vívmányát, és visszavetik az európai gazdaság fejlődését, pusztán amiatt, hogy minél több tagállamban éljenek más bőrszínű emberek.