Miközben a cseh kormánytisztviselők nyíltan támogatják, hogy az Európai Unió megadja a vízummentességet Ukrajna számára, a szakszervezetek tiltakoznak a megállapodás ellen, mert az veszélyt jelent az ország munkaerőpiacára nézve.

Lubomír Zaorálek cseh külügyminiszter áprilisban megerősítette, hogy Csehország támogatja a vízummentesség megadását az ukrán állampolgároknak. Bohémia és Morávia Kommunista Pártja azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a cseh szakszervezetek többsége nem támogatja a vízummentesség megadását, mert ez gazdasági migrációt indíthat el Ukrajna irányából az EU-ba, ami rosszabb helyzetbe hozná a cseh munkavállalókat.

Leo Luzar, a párt képviselője emlékeztetett, hogy Csehországban az átlag bérek így is jóval alacsonyabbak az uniós átlagnál, és az olcsó munkaerő beáramlásától tovább csökkennének a bérek az országban. Luzar szerint Brüsszel azért akarja megadni a vízummentességet Ukrajnának, mert az “olcsó rabszolga-munkaerő” kiváló eszköz arra, hogy a multinacionális cégek tovább zsarolják a helyi munkásokat, lehetővé téve a bérek további csökkentését.

Luzar kifejtette, hogy Ukrajna és a térségi országok közt akkora a különbség a bérek tekintetében, hogy az ukrán munkások a magasabb fizetésért 12-16 órás munkanapot is végigdolgoznak majd fele annyiért mint a cseh alkalmazottak. Ez egy roppant kényelmes helyzet lesz a multinacionális cégek számára, mert a hasonlóan képzett, ám jóval olcsóbb ukrán munkaerőt fogják alkalmazni, a régió pedig emiatt még évtizedekig nem tud felzárkózni a nyugat-európai bérviszonyokhoz.

A politikus szerint azonban nem csak a várható gazdasági bevándorlás miatt jelent fenyegetést a vízummentesség, hanem, mert Ukrajnában a korrupció átjárja az államgépezetet, és Ukrajnában bárki vehet magának állampolgárságot – amivel utána munkát vállalhat az Európai Unióban. Luzar emlékeztetett, hogy az Európai Uniónak már kézzelfogható tapasztalata van azzal kapcsolatban, mivel jár a gazdaságilag elmaradott országok integrációja, hiszen Kelet-Európa esetében is ez történt: az újonnan csatlakozó ország évtizedek alatt sem tud felzárkózni, az olcsó munkaerő pedig néhány év alatt átáramlik a gazdagabb országokba.