Brüsszelbe látogat Petro Porosenko, hogy megbeszélést folytasson az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezménnyel kapcsolatban. Akadályt jelent, hogy ahol demokratikus úton döntöttek az egyezményről, ott nem fogadták el.

Az ukrán elnök októberben látogat Brüsszelbe, és az elnöki hivatal közleménye szerint kifejezetten a társulási egyezmény ratifikálásával kapcsolatban akar tárgyalni.

Az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezményt azt követően írták alá, hogy erőszakos hatalomátvétellel elmozdították hivatalából a választott ukrán államfőt, aki nem akarta aláírni a társulási egyezményt. Viktor Janukovicstól 2013 szeptemberére várták Brüsszelben, hogy egy uniós csúcstalálkozón aláírja a megállapodást. Janukovics azonban nem adta hozzájárulását a társulási egyezményhez, ehelyett nem jelent meg a találkozón. Döntését később azzal indokolta, hogy az uniós csatlakozás katasztrofális hatást gyakorolna az ukrán gazdaságra.

Janukovics távolmaradását követően heteken belül álcivil tüntetések kezdődtek Kijevben, melyek követelték az EU-csatlakozást és az ukrán államfő lemondását. A novemberi tüntetésekre külföldről fizetett radikális jobboldali csoportok kapcsolódtak rá, melyek szakszerű utcai harcot folytattak Kijev utcáin. 2014 február elejére több mint száz civil és rendőr veszítette életét az utcai harcokban, a kormánypolitikusok egy része pedig elhagyta az országot. A választott kormány erőszakos megdöntése által egy atlantista csoport jutott hatalomra, melyet az Európai Unió azonnal Ukrajna legitim kormányaként ismert el, hiszen a puccsisták aláírták az EU-Ukrajna társulási egyezményt.

Erről a társulási egyezményről azonban elfelejtettek megkérdezni ötszáz millió európai állampolgárt, akik egyre kevésbé vannak megelégedve országaik uniós tagságával

és egyáltalán nem biztos, hogy támogatnák az Európai Unió bővítését, ha erről demokratikus úton dönthetnek. Az EU 28 tagállam közül mindössze egyetlen országban kérdezték meg az emberek véleményét a bővítésről, és ebben az egy országban a lakosság elutasította az ukrán társulást.

Áprilisban Hollandia népszavazást tartott a társulási egyezmény ratifikálásáról, bár erre a szavazásra is azt követően került sor, hogy a kormány már az emberek megkérdezése nélkül elfogadta az egyezményt. A referendum során azonban a holland választópolgárok 61%-a elutasította a társulási egyezményt. Bár a kormány nem vonta vissza azonnal a társulást rögzítő törvényt, szeptember 22-én Mark Rutte holland miniszterelnök mégis bejelentette, hogy nem ratifikálják az egyezményt, hiszen az emberek többsége ellene szavazott. Ezáltal Hollandia az egyetlen uniós tagállam, ami nem fogadja el a társulási egyezményt, és az egyetlen olyan uniós tagállam, amely megkérdezte az emberek véleményét az EU bővítéséről.

Az EU és Ukrajna közti társulási egyezmény jelentősége abban rejlik, hogy a puccsal hatalomra jutott atlantisták kormányzása idején összeomlott az ukrán gazdaság, emiatt semmilyen esélyük nincs arra, hogy országgyűlési választások útján újra elnyerjék az emberek támogatását. Kormányzásuk alatt voltak olyan időszakok, amikor Kijevben négyszer annyit kellett fizetni a gázért, mint Janukovics idején. Mihail Szaakasvili volt grúziai államfő – aki egyébként megrögzött atlantista – maga is elismerte, hogy Ukrajnának tíz évre van szüksége pusztán ahhoz, hogy újra elérje azt az életszínvonalat, ami Janukovics idejében jellemezte az országot. A társulási egyezmény lényege az lenne, hogy ezáltal a kijevi atlantisták valamiféle eredményt tudnának felmutatni, hogy ezáltal Ukrajnát stabilan a nyugati érdekszférában tarthassák. Az egyezménynek köszönhetően több millió ukrán vállalhatna munkát az Európai Unióban – vagyis Ukrajnában csökkenne a munkanélküliség, ami választások előtt jól mutatna a sajtóban.

Az uniós állampolgárok többsége azonban nem akarja, hogy a beáramló olcsó munkaerő miatt a bérek is csökkenjenek. Éppen ezért az EU 28 tagállamából 27-ben a kormány nem merte kikérni a lakosság véleményét az egyezményről.