Az északi országokban a liberális vezetők a lakosság elöregedésére hivatkozva támogatták a migránsok betelepítését. Néhány évtized után ma már annyi színesbőrű migráns él Skandináviában, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az északi lakosság kisebbségbe szorul.

Az európai társadalom hanyatlik. A második világháborút követően, 1955-ben Európa lakossága még a világ összlakosságának 23%-át jelentette. A várakozások szerint 2050-re azonban ez az arány alig hét százalékra csökkenhet. A második világháború után a gyermekvállalási hajlandóság magas volt, mert a gyermekvállalás az akkori társadalmi-politikai környezetben még elismert és ösztönzött volt. Ma az európai társadalmak korfája egy fordított piramis képét mutatja, ahol a lakosság többsége idős vagy idősödő középkorú, miközben a liberalizmus mint uralkodó ideológia a gyermekvállalás ellen hangolja az embereket, mondván, hogy a családalapítás az egyén önmegvalósításának útjában áll.

A hanyatlás különösen az északi országokban látványos, ahol a magas életminőség és a fejlett szociális ellátórendszer lehetővé tette nagy létszámú migráns közösségek letelepítését. Az északi országok liberális vezetői azzal próbálták megoldani a lakosság elöregedéséből adódó gazdasági problémákat, hogy támogatták a fiatal migránsok letelepedését. Ennek köszönhetően ma Dánia lakosságának több mint 9%-a bevándorlók leszármazottja, Svédországban és Norvégiában pedig ennél is sokkolóbb a helyzet.

Az 1990-es évek kezdetén Norvégia lakosságának mintegy 4,3%-a volt migráns. Alig több mint két évtizeddel később ez az arány már 16,3 százalék. Svédországban az 1960-as években a lakosság 4%-a volt bevándorlók leszármazottja, 2015-ben pedig már 17 százalék. Finnországban szintén ilyen gyorsan nő a migránsok száma, bár ott később kezdődött a betelepítés. A finn társadalomban a 25 és 44 év közöttieknek országosan mintegy tíz százaléka bevándorlók leszármazottja – ez az arány a fővárosban a legmagasabb, ahol a korcsoportban minden ötödik finn állampolgár rendelkezik nem-európai felmenőkkel. Mára az 5,4 milliós lakosságnak 6,2%-a migráns, 85%-ban első generációs bevándorló.

Ezek a számok önmagukért beszélnek: azokban az országokban, ahol a kormány nem akadályozza meg a migránsok letelepedését, a nem-európai bevándorlók száma egy generáció alatt sokszorosára nő, hiszen afrikai és közel-keleti társadalmakra nem az a gyermekvállalási hajlandóság jellemző, ami a liberális-individualista Európára, hanem családonként a 6-8 gyermek sem ritka. Ahol az ilyen szapora népcsoportokból beengednek néhány tízezret, ott tíz éven belül több százezres kisebbségről beszélhetünk, két-három évtized elteltével pedig milliós tömegről. Fél évszázad alatt a színesbőrű lakosság több milliós tömeggé duzzad, a fehér európai lakosság pedig kisebbségbe szorul a saját hazájában. Nyugat-Európában már több mint 40 millió arab és afrikai bevándorló él. Ezt akarják a liberálisok, és az északi országok tapasztalata azt mutatja, hogy a lakosság kellő elöregedése esetén nem elégednek meg a fehér lakosság lassú genocídiumával, hanem leplezetlenül felajánlják földjeinket az afrikai és közel-keleti migránsoknak.