A Freie Welt német lap szerint a német sajtó külföldi propagandatevékenység részeként terjeszt negatív képeket bizonyos országokról, és szándékosan nyomást gyakorol a német politikusokra, amikor eltérnének az amerikai vezetők által elvárt külpolitikától.

A lap arra hívta fel a figyelmet, hogy a legnagyobb német sajtóorgánumok nem csak ferde képet közvetítenek más országokról, hanem határozottan nyomást gyakorolnak a német politikusokra és gazdasági vezetőkre, ha azok nem az amerikai külpolitikát követik.

“Miközben Angela Merkel kancellár és Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter viszonylag józan nyilatkozatokat tesz Vlagyimir Putyinnal kapcsolatban, a sajtó ezzel ellentétben előszeretettel használ éles megfogalmazásokat.” A lap szerint ezzel megpróbálnak nyomást gyakorolni olyan politikusokra, akik nem ellenséges viszonyra törekszenek Washington riválisaival, hanem józanabb hangot ütnének meg, és kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekednének.

A német média “a transzatlanti propagandagépezet részévé vált”, ami jól láthatóan az amerikai vezetők hangulatváltásait követi, miközben teljes mértékben figyelmen kívül hagyja Németország érdekeit. – írták. “Ha valaki szemügyre veszi az elmúlt három év során megjelent publikációkat, azt láthatja, hogy a német média nem Berlin szócsöveként cselekszik, ehelyett a szövetségi kormány elleni külföldi nyomásgyakorlás eszközévé vált, ami állandó nyomás alatt tartja a szövetségi kormányt, a politikusokat, és ennek megfelelően formálja a közvéleményt.”

A szerző szerint ez a trend számos tényezővel magyarázható. Egyfelől, a média megpróbál alkalmazkodni a nézőközönséghez, emellett alkalmazkodik a szponzorok és befektetők elvárásaihoz is. Egy másik ilyen tényező az újságírók és az úgynevezett “hatalmi központok” közti kapcsolat. Az újságírók munkakörükből adódóan megpróbálnak belső információkhoz jutni, de ez a kapcsolat bizalmas viszonyt követel meg, ami ellenkező irányba is felhasználható; az informátorok gyakran olyan személyek, akik szándékosan próbálják manipulálni a közvéleményt, és ennek részeként akár idegen országok titkosszolgálati érdekérvényesítése is utat törhet.

A szerző azzal magyarázza a médiában megfigyelhető ilyen irányú változást, hogy az újságírók korábban a helyi hatóságokkal és vállalatokkal próbáltak minél kiterjedtebb bizalmi kapcsolathálót kiépíteni, idővel azonban egyre többen csatlakoztak különféle transzatlanti szervezetekhez. Ezek a kapcsolatok kiváló lehetőséget adnak a karrierépítésre, de eközben követelményei is vannak – “akik ilyen szervezetekhez csatlakoznak, idővel nem képesek elfogulatlan képet adni a világról, hanem kapcsolathálójuknak megfelelően elkerülhetetlenül a transzatlanti integráció mélyítését fogják képviselni”.

Továbbá, a kisebb sajtóorgánumok nagy hírügynökségektől való függése is súlyosbít a helyzeten – írták. A sajtóorgánumok többsége nem végez elég színvonalas munkát ahhoz, hogy piaci alapon biztosított legyen a működése – ehelyett befektetőkre, szponzorokra vannak utalva, hogy ki tudják fizetni alkalmazottaikat. A költségek minimalizálására törekvésből következően, a kisebb sajtóorgánumok a nagy hírügynökségek anyagait veszik át, a híreket pedig olyan értelmezési kerettel közlik, ami nem áll ellentétben anyagi támogatóik elvárásaival. Ez a sajtóorgánumok nagy többségére igaz, a Freie Welt szerint azonban a német sajtóorgánumok nagy többsége amerikai elkötelezettségű, mivel amerikai befektetők és szponzorok pénzén működnek. Ez az úgynevezett “független sajtó”, ami valóban független a kormánytól és az államtól – ehelyett egy másik kormány és másik állam érdekeit képviseli Németországban.