Negyedéves látványos visszaesést követően továbbra sem tudja növelni szavazóbázisát a Jobbik – a ZRI Závecz Research Intézet legfrissebb felmérése szerint a párt az elveszített szavazóknak csak egy részét tudta visszaszerezni. Az LMP hanyatlásnak indult Schiffer András visszavonulásával.

Az intézet augusztus eleji mérése szerint a választókorú népesség 13%-a szavazna a Jobbikra, miközben a kormánypárt támogatottsága 27%-os. Az LMP támogatottsága – miután a párt elveszítette vezető alakját – csökkenni kezdett, jelenleg 4%-on áll. Gyurcsány Ferenc pártjának támogatottsága jelenleg 5 százalék, a választókorú lakosság tekintélyes hányada pedig jelenleg semmilyen pártra nem szavazna. Az ellenzéki pártok gyakran alkalmazott retorikája szerint ez azt jelenti, hogy a választókorú lakosság 73%-a nem akar Fidesz-kormányt. Ugyanezek a számok azonban azt is jelentik, hogy a választókorú lakosság 87%-a Jobbik-kormányt nem akar, miközben 95%-a Gyurcsány Ferencet, 96%-a pedig LMP-s vezetőt nem akar az ország élén látni. A felmérés eredményei alapján a Fidesz ma nem a legnépszerűbb, hanem a legkevésbé elutasított párt. Az Origo beszámolója szintén ehhez hasonló következtetést vont le; a szavazók elégedetlenebbek az ellenzék munkájával, mint a kormányéval.

A Jobbik korábban látványos sikerszériát tudhatott maga mögött; korábban az elemzők – megalapozottan – a néppártosodás sikereként értelmezték Rig Lajos tapolcai győzelmét, ami a párt helyi szintű előretörését vetítette előre, és további látványos eredmények számára nyitott utat.

Az utána következő egy év azonban nem hozott áttörést a Jobbik számára, az utóbbi negyedév pedig egyenesen katasztrófa volt. Áprilisban 15, májusban 14, júniusban 12, júliusban 11 százalékon állt a párt támogatottsága. Ezt a negatív trendet követte gyenge korrekció: augusztusban a Závecz Research mérése szerint a Jobbikra szavazók aránya 13%-on áll. Az LMP viszonylatában pedig mindinkább úgy tűnik, hogy a párt vezető alakjának visszavonulása a párt lassú leépülését vonja maga után.

A Jobbik szavazóbázisának növekedését akadályozta a párt elnöksége körül lezajlott pozícióharc, valamint, hogy a Jobbik vezető alakjai mind gyakrabban láthatóak a baloldali liberális médiában, ami főként azokat a szavazókat taszította el a párttól, akik számára a Jobbik eddig egy az “establishmenttől” élesen elhatárolódó, rendszerellenes pártot jelentett. Nem véletlen, hogy hónapokkal ezelőtt a politikai szakértők a Jobbik szakadását vetítették előre: a Závecz Research kutatása most visszaigazolta, hogy nagy mértékben módosult a párt szavazóbázisának összetétele, és előálltak azok a feltételek, melyek mentén a jobboldali radikális szavazók már nem feltétlen preferálják a Jobbikot. Míg felívelő szakaszában főként a fiatalok, vidékiek, és többségében férfiak támogatták, mostanra azonban életkor és nemi hovatartozás szerint, emellett földrajzi szempontból is kiegyenlítettebbé vált a párt támogatottsága. A Jobbik tehát éppen azon szavazók sokaságát veszítette el, akik bejuttatták a parlamentbe; vidéki, fiatal radikális férfiak, akik aktivistaként is a párt motorja voltak.

Az intézet júliusi mérése szerint a Jobbik támogatottsága mélypontra jutott, szakértők szerint azonban nem feltétlen vonható párhuzam az elnökségben lezajlott történések, és a szavazóbázis lemorzsolódása közt.

Beugrott a majom a vízbe

A Jobbikban kibontakozott pozícióharc ugyan éreztette hatását, a párt támogatottságának csökkenése azonban sokkal inkább állítható párhuzamba azzal, hogy a Jobbik vezetői ma már olyan sajtóorgánumoknak nyilatkozgatnak öltönyben, amiket évekkel ezelőtt még leromboltak és sóval behintettek volna, ráadásul a választóiknak is pont ezt mondták. Az utóbbi egy év során a Jobbik és a Fidesz retorikája egyaránt látványos stílusváltáson esett át – ennek következményeként a két párt szavazóbázisa közt is oda-vissza mozgás kezdődött; a Jobbik mérsékelt szavazókat nyer, a radikális szavazók egy része azonban a kormánypárthoz vándorol – egy részük pedig semelyik mai pártra nem szavazna. A Fidesz az elmúlt két évized parlamenti ciklusaihoz képest egyedülálló módon a ciklus közepén is megőrizte népszerűségét, miközben a Jobbik a néppártosodás miatt nem tudta meglovagolni a tömeges bevándorlás adta hullámokat, ezáltal újabb politikai vákuum jött létre, amit a kormánypárt – bár törekszik rá – csak részben tud betölteni.

A Jobbik népszerűségében mutatkozó változások azonban egyértelműen mutatják; aki egyszer bekerült a parlamenti politika sűrűjébe, az nem tiszta többé. A Volner János körül kialakított botrány – egyebek mellett – valós csapás volt a Jobbik számára, hiszen a párt szavazóbázisának korábbi magja a hagyományos értékek megjelenítését várja el a párt meghatározó alakjaitól, így függetlenül attól, hogy a politikai ellenoldal vádjai megállják-e a helyüket, a Jobbik “tisztaságába” vetett hit sérült, ami meglátszik a szavazóbázis alakulásán; ma az a néhány százezres szavazói kör, amit a Jobbik az elmúlt egy év folyamán elveszített, a senkire nem szavazók táborát gazdagíthatja.