Katonai szakértők szerint az aleppói ütközet lehet a szíriai háború Sztálingrádja. Pontosan olyan fordulatot hoz a városért vívott ütközet, mint amilyen fordulatot hozott a második világháborúban a sztálingrádi csata.

A szíriai haderő iráni és libanoni egységekkel kiegészülve, valamint polgári szabadcsapatokkal támogatva áll szemben a Daes és a Szabad Szíriai Hadsereg katonáival, valamint az Al-Nuszra Front katonáival. Ebben az ütközetben a közelmúltban lezajlott világpolitikai események is más összefüggésbe kerülnek. A török hadsereg évek óta tüzérséggel, rakétás és helikopteres egységekkel támogatta a szíriai lázadókat. Az aleppói csatát a szíriai lázadók – nyugati zsoldban – augusztus folyamán egy hatalmas offenzívával kívánták eldönteni. Annak idején, az orosz beavatkozás előtt közvetlenül a nyugat hathatós támogatásával olyan offenzívát volt képes indítani a lázadó oldal, hogy amennyiben az orosz beavatkozás nem történik meg, a szíriai hadsereg pár héten belül összeomlott volna.

Abban az időben az orosz beavatkozás az iráni és az orosz vezetés között lezajlott politikai súrlódások hatására váratott magára, mígnem Hamenei ajatollah kezdeményezésére Moszkva és Teherán megállapodásra jutottak, és az orosz beavatkozás a szíriai haderő összeomlását akadályozta meg. Nem véletlen váltott ki óriási felháborodást Nyugaton az orosz légierő közbeavatkozása.

Az orosz beavatkozás olyan löketet adott a szíriai hadseregnek, hogy azóta folyamatos előrenyomulás zajlik, valamint ennek volt köszönhető az utóbb törékenynek bizonyuló tűzszüneti megállapodás. Aleppóban akartak fordítani a nyugati zsoldban harcoló iszlamista lázadók; több hónapja vonják össze Aleppótól északra a tartalék alakulatokat, fegyvereket, utánpótlást, harckocsikat. Azonban az elmúlt hetekben történt valami, ami eleve megfordítani látszik az aleppói csatát. Érdekes módon az ellentámadás megindítása előtti hetekben R. T. Erdogan török elnök bejelentette nyitási szándékát Moszkva felé. Aláírtak számos szerződést, újra előtérbe kerültek olyan megállapodások, amelyeket az elmúlt években a íróasztalok fiókjaiba süllyesztettek. A Nyugat nem tudja, mi történik, és éppen ezért az USA szervezésében megindult az elnök megbuktatására indított puccs. Ennek hatására a török elnök kénytelen szorosabbra fonni a kapcsolatokat Moszkvával, hiszen éppen az oroszok hathatós támogatásával sikerült túlélnie a puccskísérletet – Erdogan a puccs idején egy kieső helyen “nyaralni” volt, távol az események gócpontjától.

A Liveleak szerint a lázadók valóban hatalmas haderőt vontak össze. Irakban zsákmányolt amerikai és orosz harckocsik, csapatszállítók, és egyes források szerint akár 80000 fő is lehet az összevont haderő létszáma. Ezzel szemben a szírek 30000 katonát, ötezer iráni és Hezbollah-harcost, komoly tüzérséget tudtak felmutatni, kiegészülve az orosz légierő támogatásával.

Az offenzíva a tervek szerint szombat hajnalban indult volna meg. Péntek este a török rakétás tüzérség a lázadók észak-szíriai csapatösszevonásait lőtték. Egyes hírek szerint 55 lázadó halt meg. A lázadók weboldalai azonban sokkal súlyosabb veszteségekről számolnak be. Elmondásuk szerint hatalmas veszteségeket szenvedtek harcjárművekben; rengeteg teherautó, terepjáró, nehéz géppuskával felszerelt pickup, utánpótlás veszett oda. A támadást megindították, de a szíriai híroldalak szerint az aleppói ostromgyűrű áttörésére indított offenzíva a török támadás, valamint az orosz bombázások hatására kifulladt, mielőtt elindulhatott volna. Tankok és páncélozott harckocsik ugyan előrenyomultak, de áttörést nem sikerült elérniük.

Most a szíriai lázadók az Amerikai Egyesült Államokat hibáztatják, amiért elárulták őket, és tehetetlenek Moszkvával szemben. Pontosan beszámoltak arról, mennyi zsoldot fizetett az USA a zsoldosoknak a háborús helyzet fenntartásáért, ahogyan azt is, hogy az ígért pénzeket később nem kapták meg – 250 dollár minden egyes harcoló után havonta. Az egységük ezt az összeget akkor is megkapja, ha a harcos elesik. Mivel egy harcos frontidejét két hétben határozták meg, így kiszámolható, hogy egy katonára havi 1500 dollár jut. Ez iraki és pakisztáni, kazahsztáni szinten – ahonnan a harcosok nagy része érkezett – hatalmas pénz. A lázadók weboldalai most a csalódástól hangosak. Okolják főleg az Egyesült Államokat, de a törököket és az európai atlantista kormányokat is. Ők is tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy Aleppó elvesztése után egyetlen valóban nagy város nem maradt a kezükön.

Abban a pillanatban, amint már nem ellentámadást hajtanak végre a lázadók, hanem kitörési kísérletbe kezdenek, bizonyos lesz, hogy a háború a vallási lázadók részéről elveszett – borítékolható, hogy az Eufrátesz vonaláig pillanatokon belül elűzik őket. Innentől kezdve már nem az lesz a kérdés, hogy a vallási lázadókkal mi lesz, hanem az, hogy ki állítja maga mellé végül a kurdokat. A szíriai lázadók most Moszkvával kívánnak tárgyalni. Hogy a tárgyalás célja mi lenne, nem teljesen egyértelmű, de várhatóan arról kívánnak egyezkedni, hogy a Szíriából menekülő sok tízezer katona, mivel máshova nem tud menni, ne az orosz területeket lepje el – egyezkedjenek inkább Aszaddal. Moszkva erre a tárgyalásra biztosan fogadóképes lesz, bár a feltételek valószínűleg igen kemények lesznek. Több évi szenvedés után talán valóban fordulópont következik be a szíriai háborúban.