Az elmúlt évek eredményei alapján a magyarországi építőipar olyan mértékben függ az uniós pénzektől, hogy anélkül az ágazat egésze működésképtelen lenne. Más források után kell nézni, hogy külső kontroll nélkül indulhasson be a spontán növekedés.
A Központi Statisztikai Hivatal értékelése szerint az uniós forrásból végzett építkezések kifutásának volt köszönhető, hogy januárban több mint 20%-os visszaesést szenvedett az építőipar. Az utóbbi hónapokban is a legnagyobb mértékben az út- és vasútépítő vállalkozások termelése maradt el az előző év azonos időszakaitól, hiszen ezen a területen komoly fejlesztéseket hajtott végre a kormány – az Európai Unió támogatásával -, a nagyobb projektek befejezése pedig rányomja bélyegét a megrendelések számára: ha nincs uniós pénzekkel kiegészített állami megrendelés, az építőipar teljesítményében azonnali, nagy mértékű visszaesés mutatkozik. Ugyanakkor, a Portfolio.hu értékelése arra mutat rá, hogy az építőipar teljesítménye ezzel együtt is csak az 1997-es szinten áll.
Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének elnöke szerint az idei év második felében lehet számítani a szektor fellendülésére. Ő azt mondta, trendforduló van kibontakozóban; míg az elmúlt 2-3 évben az útépítés, vasútépítés területén volt dinamikus növekedés, 2016-ban arra lehet számítani, hogy a növekedés az épületek építésénél lesz kimutatható. Ez alatt elsősorban sportlétesítmények építését, valamint közintézmények, oktatási és egészségügyi intézmények építését és felújítását kell érteni. Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője szerint pedig az otthonteremtési program és lakástámogatási rendszer az idei év második felében hozhat növekedést, valamint 2017-ben a lakóingatlanok számának növekedésében éreztetheti hatását. A szakértő pozitívumnak nevezte, hogy a megrendelések volumene emelkedni tudott. Ugyanakkor, ezek az esetleges pozitív trendek is nagy mértékben függenek az uniós forrásoktól.
Spontán emlékek
Olyan beruházások, melyeket Magyarország évtizedekkel ezelőtt önerőből is meg tudott valósítani, ma már az Európai Unió pénzére utalva épülnek meg – amit aligha lehet előrelépésnek nevezni. Ha összegezni kellene a nyugatosítás “jótékony hatásait”, azt mondhatnánk: kevesebbet építünk, de már azt is más pénzén tesszük. A magyar gazdaság teljes iparágai függenek attól, hogy megkapjuk-e az uniós forrásokat – miközben Brüsszel mindinkább politikai feltételektől – pl. migránsok befogadása – tenné függővé az uniós források kiutalását. Részükről egyre határozottabban mutatkozik meg a kontrollra törekvés, miközben ma már egy egyszerű vasúti felújítást követően is hosszú évekig ott díszeleg a reklámplakát: “a projekt az Európai Unió támogatásával valósult meg”.
Magyarország önerőből már egy vasúti állomást sem tud felújítani?
A kormány közleményei szerint középtávon mintegy 450 kilométernyi vasútvonal villamosítását tervezik, 2018-ig pedig 400 kilométeren átfogó pályarekonstrukciót. Ezermilliárdnyi uniós forrást, és ugyanannyi költségvetési pénzt fordítanak a beruházásokra, ami stadionépítésekkel, kórházak, iskolák építésével látszólag éveken belül újra növekedési pályára állíthatja az építőipart. Ez a növekedés azonban egy illúzió, egy buborék. Bármekkora makett-várat építünk is, az igazi kontroll egy külső hatalom kezében van: Brüsszel dönti el, hogy a nagy volumenű beruházások évek múlva újabb projektekkel folytatódhatnak-e, vagy kipukkan a buborék, és csődbe megy minden vállalkozás, ami növekedését az uniós projekteknek köszönhette. Célszerűbb lenne kevesebbet, kisebbet, de azt független, Brüsszel által kontrollálhatatlan forrásból: Magyarországon volt építőipar az Európai Unió előtt is, de akkor is lesz magyar építőipar, mikor talán már nem is lesz Európai Unió.