A következő brit miniszterelnök valószínűleg a parlamenttel kell konzultáljon, mielőtt életbe lépteti a Lisszaboni Szerződés 50. cikkét, és elindítja az Európai Unióból kilépés folyamatát – ellenkező esetben a kormány hosszas jogi vitákkal kell szembenézzen. A Korona azonban a parlament jóváhagyása nélkül is megindíthatja a kilépési folyamatot.

Hétfőn egy londoni központú ügyvédi iroda, a Mishcon de Reya üzletemberek és akadémikusok megrendelésére biztosítékot kért a kormánytól arra vonatkozóan, hogy konzultálni fog a parlamenttel, mielőtt megindítja az Európai Unióból kilépés folyamatát. Az ügyvédek szerint alkotmányellenes lenne, ha a kormány anélkül indítaná el a kilépési folyamatot, hogy azt teljes körű parlamenti vita és szavazás előzné meg.

Elmondásuk szerint az Európai Unióból kilépés csak akkor lenne alkotmányos, ha a parlament elfogad egy új törvényt, ami felülírja az 1972-es törvényt, ami rendelkezett az Egyesült Királyság uniós tagságáról.

David Cameron brit miniszterelnök – aki még nem indította meg a kilépési folyamatot – azt mondta, lemondását követően az új miniszterelnök lesz felelős a kilépési tárgyalások lebonyolításáért. Az Európai Jogok Alapügynökségének vezetője szerint ez egy precedens nélküli állapot, ami így számos jogi kihívással kell szembenézzen.

“A miniszterelnök azt mondta, a korona szerződésalkotói hatalmával fognak élni ebben az esetben, ami rendkívüli kiváltság, és nem szükséges hozzá a parlament jóváhagyása. A vita annak kapcsán keletkezett, hogy ha egyszer aktiválják az 50. cikket, onnan nincs visszaút, hanem megkezdődik az Európai Unióból kilépés egyirányú folyamata – és amennyiben nincs megállapodás más országokkal a folyamat meghosszabbításáról, ez két év múlva automatikus kilépést jelent.”

Philip Moser szerint ez “túl nagy lépés lenne” ahhoz, hogy a kormány a parlament jóváhagyása nélkül megtegye. Az Egyesült Királyság nevében nemzetközi szerződések megkötésére a Korona, vagyis királyi előjoga (Royal Prerogative) alapján az uralkodó jogosult, de ebben a precedens nélküli helyzetben a választók részéről fokozott nyomás nehezedik a megválasztott képviselőkre.

“A kilépés kapcsán előállt helyzet egy érdekes demokratikus dilemma. Volt egy népszavazásunk, ahol az emberek a kilépésre szavaztak, – de van egy parlamentünk is, ahol viszont a tagság fenntartását támogatók vannak többségben.” Moser elmondása szerint a parlament számára fokozott politikai nehézségeket okozna felülbírálni egy népszavazás eredményét, és egy ilyen döntéshez szükség lenne egy második referendumra, amelyben a választók felülbírálják saját korábbi döntésüket.