A britek kilépése hamarabb vezethet a NATO felbomlásához, minthogy még egy tagállam kilépne az Európai Unióból; a Brexit hatására előtérbe kerültek a közös európai hadsereg létrehozását követelő hangok, ami a NATO háttérbe szorításához vezethet.
A varsói NATO-csúcstalálkozót fokozott hírverés követte a NATO-országok médiafelületein, mely elsősorban azt hangsúlyozta, hogy az Európai Unió minden eddiginél szorosabb együttműködést alakít ki a NATO-val. A felek kinyilvánították elkötelezettségüket a terrorizmus és kiberbűnözés elleni harc terén – Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint az elmúlt hónapokban több és szorosabb együttműködés jött létre a két szervezet közt, mint az elmúlt tíz év során együttvéve.
Az Aftenposten azonban arról számol be, hogy ezek az együttműködések “nem problémától mentesek”. A lap szerint bizonyos országok – mint Németország, Franciaország –
inkább előnyben részesítené az európai országok közti együttműködés fokozását, ami az Amerikai Egyesült Államoktól és a NATO-tól függetlenül történne.
Oystein K. Langenberg kifejti, hogy Stoltenberg számára azért fontos a NATO és az Európai Unió közti együttműködés hangsúlyozása, mert most nagyobb esély van az Európai Unió NATO-tól való függetlenedésére, mint az utóbbi tíz év során bármikor. Szerinte a britek kilépése katalizátora ennek a folyamatnak, hiszen elsősorban a brit euroszkeptikusok akadályozták az egységes európai hadsereg létrehozását. Az Európai Védelmi Erő megalapítása esetén szükségtelenné válna az amerikai katonai jelenlét Európában, így az európai országok fokozatosan függetlenednének a NATO-tól, aminek helyét átvenné az európai országok közös hadserege.
“Egy nappal a brit referendumot követően Németország és Franciaország külügyminiszterei előhozakodtak az ‘európai biztonsági egyezmény’ elgondolásával. A javaslat független globális hatalomként jellemezte az Európai Uniót, és felszólított egy közös európai civil-katonai parancsnoki lánc létrehozására.” – írta. Az EU napokkal később előterjesztett “globális stratégiája” szintén hangsúlyozza, hogy Európa maga kell gondoskodjon saját védelméről, valamint javaslatot tett egy független európai haderő felállítására, mely az amerikai hadseregtől függetlenül cselekedne.
Az Aftenposten Sven Biscop nemzetközi kapcsolatok szakértőt idézve kifejti az e mögött rejlő logikát: elmondása szerint, az Európai Unió független cselekvésének az előfeltétele, hogy az uniós külpolitikát saját katonai erővel tudja alátámasztani. Jelenleg az Európai Unió kül- és biztonságpolitikája nagy mértékben az amerikai hadsereg kapacitásaira van utalva. Annak okán, hogy az EU kül- és biztonságpolitikájának alapja az amerikai katonai erő, az USA politikája jelentős hatást gyakorol az EU politikájának alakulására. Biscop szerint ezt a tényezőt kiiktatná az európai hadsereg létrehozása, ami – ugyanezen logika mentén – lehetővé tenné a független cselekvést. Hangsúlyozta; az Európai Unió képessé kell váljon arra, hogy saját katonai műveleteket hajtson végre – az amerikaiak nélkül. Mint mondta, ez napjaikban gyakorlatilag lehetetlen.
Langenberg ugyanakkor kifejtette, hogy a NATO főtitkára maga nyilvánosan ellenzi az európai hadsereg létrehozását, hiszen tisztában van azzal, hogy ez a NATO háttérbe szorításához vezetne. Stoltenberg ehelyett az EU és NATO közti együttműködés fokozásának fontosságát hangsúlyozza.
A független európai katonai struktúrák létrehozásának lehetőségét a pénteki NATO-csúcstalálkozón is megvitatták, ahol vezető politikusok részéről számos elutasító nyilatkozat hangzott el. Erna Solberg norvég miniszterelnök szerint semmi szükség független európai hadseregre, ehelyett inkább a politikai integrációt kellene erőltetni. Ebben az esetben az EU politikájának erőalapját továbbra is az amerikai hadsereg képezné, miközben Brüsszelből kézi vezérléssel igazgatnák a tagállamokat.
Langenberg ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos kelet-európai országok – főként Lengyelország – már egyértelművé tették: csak a NATO-n belüli keretekben hajlandóak gondolkozni, ha védelmi- biztonságpolitikai együttműködésről van szó. Ők fontosabbnak tartják az Amerikai Egyesült Államokkal való együttműködést, mint hogy Európa független cselekvőként jelenhessen meg a globális politikában.