Törökország a vízumrendszer liberalizálását várja európai “szövetségeseitől”, és azt akarja, hogy minden török állampolgár beutazhasson az Európai Unió területére. Nem csak megbízható politikusokat, megbízható szavazókat is küldene Európába a török államfő.
Ibrahim Kalin török elnöki szóvivő szerdán kijelentette; Ankara elvárja, hogy az Európai Unió megadja Törökországnak a vízummentességet. Elmondása szerint Európa viszont “nem várhatja el Törökországtól, hogy enyhítse a terrorizmus elleni harcot.” A szóvivő közölte, hogy a terrorellenes törvényeken nem hajlandók változtatni az EU kérésére, ellenben azt akarják, hogy a schengeni övezethez minél hamarabb teljes hozzáférést kapjanak a török állampolgárok.
Március közepén az európai és török vezetők megállapodtak abban, hogy Törökország visszaveszi az EU területére illegálisan érkező migránsokat, cserébe az általa elhelyezett szíriai menekültek átvételéért, egy-egy arányban. Ennek azonban közvetlen előzménye, hogy a török államfő megzsarolta az európai vezetőket: még nagyobb migrációs hullámokat indít el, ha nem kap 30 milliárd eurót és teljes vízummentességet.
Február elején egy görög napilap hozta nyilvánosságra az európai vezetők és a török államfői közti beszélgetés tartalmát. Az elhangzottak szerint Erdogan 30 milliárd eurót követelt az Európai Uniótól, és egyértelműen kijelentette, hogy ha nem kapják meg a pénzt, az országból az összes bevándorlót Európába buszoztatják.
Az Európai Unió saját liberálisai miatt máig nem volt képes megvédeni a schengeni övezet külső határait, ezért védtelenül állt, amikor Ankara kilátásba helyezte, hogy még nagyobb migrációs hullámokat indít el, ha Brüsszel nem teljesíti a követeléseket. Bár a nyugati politikában a “terroristákkal nem tárgyalunk” kijelentés közhelynek számít, az Európai Bizottság Erdogan zsarolását követően javasolta a török vízummentesség megadását. Az Európai Bizottság ezt olyan módon kommunikálta le, miszerint Törökország 72 feltételnek kell megfeleljen, de természetesen “ennek többségét már teljesítette”. Így a közvélemény számára úgy tűnhet, mintha Európa diktálná a feltételeket, de a gyakorlatban Törökország kezében van a zsaroló tényező. Amennyiben Ankara megkapja a vízummentességet, hamar beindulhat a török állampolgárság-gyár, és a térségi országokból érkező migránsok legálisan, török papírokkal fognak beutazni az Európai Unióba.
Erdogan indítékairól azonban sokat elmond, hogy mindeddig a már Európában született, török származású vezetőkre is mint hozzá hűséges személyre tekintett, akik “nem tagadják meg török hagyatékukat”, és Európában élve is a török nép érdekét tartják szem előtt.
Erdogan trójai falóként tekint az Európai Unióban politikai vezetőként előlépett második és harmadik generációs migránsokra, akik az ő érdekeit érvényesítik az európai politikában.
Erre akkor derült fény, amikor a német Zöldpárt vezető-helyettese, Cem Özdemir kijelentette, hogy halálos fenyegetéseket kapott, miután a parlamentben megszavazta az örmény genocídium elismerését kimondó határozatot. Erdogan akkor maga is nyíltan kijelentette, hogy azok a török származású személyek, akik Németországban élve szembemennek a török vezetés politikájával, “mindannyian árulók”.
Németország 82 milliós lakosságából 7,5 millióan bevándorlók leszármazottai – ennek nagy része török, akinek elődei vendégmunkásként érkeztek Európába. Ez a demográfiai mutató egyben azt is jelenti, hogy a török szavazók meghatározzák Németországban a választások kimenetelét. Erdogan emiatt saját ügynökeként kezeli a németországi török politikusokat, és – mint a Zöldpárt vezetőjének nyilatkozatából is kiderül – maffiamódszerekkel próbálja őket saját politikája szolgálatába állítani. Ha Ankara megkapja a vízummentességet, több millió olyan munkavállaló érkezik Európába, aki mind Erdogannak köszönheti, hogy Európában új életet kezdett. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Németország legnagyobb létszámú szélsőjobboldali szervezete nem egy fehér nacionalista mozgalom, hanem a törökországi Szürke Farkasok nevű csoport európai ága, mert a nagy létszámú török “kisebbség” több generáció után továbbra sem európaiként tekint magára, hanem “őrzi a török hagyatékot”.
A török rezsim az utóbbi évek során kiterjedt kapcsolatokat épített ki az európai szélsőjobboldallal, amit a vízummentességen keresztül Erdogan további néhány millió török szavazóval, és újabb megbízható török politikusokkal próbál bővíteni. Ez már az, amit Vona Gábor “háromszög-politikának” nevezett: a szélsőjobboldali kapcsolatokon, migránsokon és európai török politikusokon keresztül Törökország legalább annyira meghatározó szereplője tud lenni az európai politikának, mint Németország vagy Oroszország.