Huszonöt éve, 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona Magyarországot. Az ország ezzel elnyerte “függetlenségét”, hiszen 1944 óta először nem állomásozott hazánkban idegen haderő. Olyan helyzetbe került Magyarország, amiben az “elit” megmutathatta, mit kezd az országgal, ha külső kontroll nélkül marad, és függetlenül cselekedhet. Megmutatták.

A mai napon kivétel nélkül minden liberális közösség – jobboldali és baloldali egyaránt – ünnepel. A nemzeti erők szintén ünnepelnek, hiszen egy XX. századi nemzetállam számára alapelv kell legyen, hogy az országban nem állomásozik idegen haderő. Nagy létszámú idegen fegyveres erő jelenlétéhez szinte kivétel nélkül minden esetben hozzátartoznak a kicsapongások, visszaélések, rablások, nemi erőszak – hosszú távú jelenlét esetén pedig megjelenik a kiterjedt korrupció is, a katonai felszerelések maffiaközösségek kezébe vándorolnak. Minden, Magyarország függetlenségét alapelvnek tekintő közösség sikerként értékeli a külföldi fegyveres erők kivonulását, és ezt ideológiai okokból, vagy hazaszeretetből teszik. Nem szabad ezt összekeverni azzal, amiért most a liberálisok mindannyian ünnepelnek.

Azon a napon ugyanis, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot, a Magyarországot irányító “elitcsoportok” egy lehetőséget kaptak arra, hogy megszabaduljanak mindattól, amiért az emberek akkor – és évtizedekkel korábban – a szovjet csapatok kivonulását akarták. Ebben a döntő pillanatban az “elit” megmutatta igazi arcát – hiszen átmenetileg lehetőséget kapott a független cselekvésre. Az ember valós jelleme akkor mutatkozik meg, amikor felelős pozíciót, nagyobb mozgásteret kap. Mit kezdtek a rendszerváltó erők ezzel a szabadsággal?

Abban a pillanatban, ahogy az utolsó szovjet katona átlépte az országhatárt, megkezdődött az állami vagyon szétlopása.

1991. június 19-e nem csak abból a szempontból szimbolikus dátum, hogy ezen a napon hagyta el Magyarországot az utolsó, itt állomásozó szovjet katona. 1991. június 19-e volt az a nap, amikor az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa döntést hozott arról, hogy a magyar alumíniumipart (többek között) “teljes átalakításnak” – privatizációnak – vetik alá. Vagyis azon a napon, ahogy az utolsó szovjet katona elhagyta az országot, a “felelős vezetők” máris döntést hoztak arról, hogy magánkézre játsszák az állami vagyon egy részét. A teljesség igénye nélkül, itt található egy rövid összefoglaló arról, hogyan lettek magánkézre játszva a valós érték tizedéért, aprópénzért olyan állami nagyvállalatok, melyek privatizációjáról az utolsó szovjet katona távozásának napján döntöttek.

A szovjet csapatok kivonulásával az országot irányító közösségek külső, nagyhatalmi kontroll nélkül maradtak. Tagjaik lehetőséget kaptak arra, hogy az ő valós énjüket az ország élére állva kibontakoztassák. Mivel erkölcsi tartásuk nem volt, ezt a helyzetet arra használták, hogy gátlástalanul, a többségi lakosság kárára saját magánvagyonra tegyenek szert. Lehetőséget kaptak egy virágzó, független ország építésére, de ők elárulták, hátba szúrták a magyarságot. Tízmillió embert raboltak ki abban a pillanatban, ahogy nem voltak egy idegen hatalom fegyveresei által fenyegetett helyzetben.

A szovjetek adtak-e fillérekért magánkézbe, majd számoltak fel emberek millióinak megélhetését biztosító, teljes iparágakat? Mindezt az a magyarországi “elit” tette meg, ami most ezen a napon is hangosan ünnepli a szovjetek kivonulását. Van mit ünnepelniük, hiszen ezen a napon gazdagodtak meg.

A szétlopott állami vagyonból származik az a gazdasági erő is, amin ma a szovjetek kivonulását ünneplő sajtóorgánumokat működtetik. Teljesen érthető, hogy ünnepelnek. Az nem érthető, hogy ezen a napon miért nincsenek százezres tüntetések Budapesten, ahol az általuk kifosztott nép követeli az elszámoltatást. A privatizáció elkövetői máig nem ülnek börtönben. Ebből tudhatjuk, hogy bármilyen köntöst is viselnek, bármilyen színű zászló alatt állnak, és bármilyen ideológiát hirdető pártokat működtetnek, a mai napig nem történt elitváltás, és ugyanazok a maffiaközösségek irányítják az országot, akik az utolsó szovjet csapatok kivonulásával megkezdték az állami vagyon szétlopását.

Ezek a maffiaközösségek, amik ugyan “elitnek” nevezik magukat, bebizonyították, hogy méltatlanok egy független Magyarország vezetésére. Bebizonyították, hogy abban a pillanatban, ahogy nincs egy idegen hatalom puskacsöve a fejükhöz nyomva, lopnak, sikkasztanak, hazudnak, átverik az embereket, emellett kiterjedt propagandával még azt is elérik, hogy mindezért az emberek ünnepeljék őket. Nem is csoda, hogy a szovjetek helyett épp most vonulnak be az amerikaiak Magyarországra, hiszen egy ilyen lakáj szellemiségű kőművesbrigád nem egy ország vezetésére termett, hanem idegen hatalmak kiszolgálására. Arról pedig mindeddig maffiamódszerekkel gondoskodtak, hogy más ne legyen helyettük.

A szovjetek kivonulásával Magyarország lehetőséget kapott a függetlenségre – ők önként odaadták hazánkat az amerikaiaknak.

Gyurcsány Ferenc máig remekül megél a szétlopott magyar alumíniumiparból szerzett vagyon osztalékából – de aki arra kényszerül, hogy munkából, bérből éljen, jobb, ha Londonig meg se áll. Ezért valóban megérte követelni a szovjetek kivonulását! Igazi virágzó, független ország lettünk, ahonnan nem menekülnek külföldre a fiatalok, és ahová szabadon beengedhetjük az amerikai katonákat.