Az Európai Unió mindinkább elkötelezetté válik egy közös európai hadsereg létrehozása iránt, miután az uniós haderő létrehozásának legjelentősebb ellenerője, az Egyesült Királyság távozik az EU-ból.

Az EU “globális stratégiájának” tervezete ugyan nem jelenti ki egyértelműen, hogy küszöbön áll az európai fegyveres erők létrehozása, de a dokumentum annak építőkövét jelentheti, hiszen lefekteti annak előfeltételeit. Többek között előirányozza az európai védelmi ipar megújítását, emellett olyan jellegű biztonságpolitikai együttműködéseket helyez kilátásba, melyek a NATO keretén belül jelenleg nem működnek. Jelzés értékű, hogy ezek az együttműködések nem egy NATO-csúcstalálkozón, hanem egy uniós konferencián lettek elővezetve, ahol az Amerikai Egyesült Államok így nem fogja részét képezni az új együttműködésnek.

A dokumentum szerint “európaiként felelősséget kell vállalnunk saját biztonságunkért”, és “bár a létezik a NATO és megvédi – főként európai – tagállamait a külső fenyegetésektől, az európai fegyveres erők jobb felszereléssel, kiképzéssel, és magasabb szintű szervezettséggel kell rendelkezzenek, hogy hatékonyabban hozzájárulhassanak a kollektív problémamegoldáshoz, emellett függetlenül is cselekedni tudjanak, ha az szükséges“.

Ebben a kontextusban az autonómia a kulcsszó, ami meghatározza az Európai Unió új biztonság- és védelmi politikáját. A dokumentum egy bizonyos fokú “stratégiai autonómiáról” ír, ami alkalmassá teszi Európát arra, hogy fenntartsa a rendet saját határain belül és azon kívül. Emellett kijelenti, hogy az Európai Unió szisztematikusan fokozni fogja a védelmi együttműködést, és megteremti az európai védelmi ipar szilárd alapjait. Ez a törekvés szintén az egységes európai fegyveres erők létrehozásának előkészülete, hiszen az Európai Unió országai eddig – a NATO keretein belül – leginkább az amerikai védelmi ipar felvásárló-piacaként működtek. Ebben a tekintetben a “független cselekvés” és az “autonómia” az amerikai katonai erőtől való függetlenedést jelenti.

Egy dán napilap, a Politiken szintén észrevételezte, hogy ezek a lépések egy európai hadsereg felállításának előkészületeit jelentik. A britek kilépése azonban olyan tényező, amivel ennek a “projektnek” is számolnia kell: az Európai Unióban az Egyesült Királyság rendelkezik a legjelentősebb haderővel, miközben épp a kilépés előkészületeit folytatja. A britek távozása így nagy mértékben csökkenti annak lehetőségét, hogy Európa katonai téren is független cselekvőként jelenlen meg a globális politikában. A brit vezetők közvetlen a referendum előtt tagadták, hogy egy európai hadsereg létrehozásának előkészületei zajlanak, de az intenzív sajtófigyelem miatt azt is egyértelműen kijelentették, hogy amennyiben sor kerül ilyenre, abban az Egyesült Királyság nem fog részt venni, illetve minden lehetséges fórumon megvétózza majd a létrehozását. Az EU-ból kilépéssel azonban kivonulnak ezekről a fórumokról, így megteremtik az egységes európai hadsereg létrehozásának politikai feltételeit.

A múlt hét folyamán Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szintén egy pán-európai haderő felállítása mellett érvelt. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt vezetője pedig a hét folyamán kijelentette, hogy egy közös európai hadseregnek az Európai Bizottság elnöke kell legyen a főparancsnoka.