Néhány gazdag család tulajdonában van az európai gyáripar nagy része, és ezeknek a családoknak a tagjai évszázadok óta nagy befolyással bírnak a társadalomban. A közhiedelemmel ellentétben ez a “folytonosság” nem főként a keleti társadalmak sajátossága: Európában máig dinasztiák irányítják a gazdaságot.
Michael Hartmann, a Darmstadt Egyetem professzorának elmondása szerint száz német nagyvállalatból negyvennyolc olyan tulajdonos kezében van, akinek az elődei szintén ugyanezt a családi vállalkozást tulajdonolták, vagy ugyanezen iparágban bírtak kiemelkedő piaci részesedéssel. A szakértő a Szputnyik hírügynökségnek adott interjú során kifejti, hogy Németországban ez egy általános jelenség: gazdag emberek kis csoportja továbbadja leszármazottainak a teljes családi vagyont, – egyes dinasztiák egészen a XVII. századig visszavezethetőek, és ahogy évszázadokkal ezelőtt, ma is kemény kézzel irányítják ugyanazt a vállalatbirodalmat.
A professzor elmondása szerint kiemelkedő példa erre a BMW és a VW vállalatok, melyek számos generációra visszamenően ugyanazon családok tulajdonában állnak. Ezek a gazdag családok évszázadokkal ezelőtt is magasan álltak a társadalmi ranglétrán, ahogyan ma is ők alkotják az ország gazdag kisebbségét, miközben az általuk uralt iparág terén egész Európában felvásárolják piaci vetélytársaikat.
Hartmann szerint ez a jelenség arra vezethető vissza, hogy a német gazdaság kevésbé összpontosít a pénzügyi szektorra, ehelyett a gyáripar áll a középpontjában, ahol hagyományosan erősebbek a családi tradíciók. “A világ leggazdagabb embereinek viszonylatában Németország harmadik helyen áll, az Egyesült Államok és Kína után: 67 milliárdos él itt több mint öt milliárd euró vagyonnal. Japánban 13 ilyen milliárdos él, az Egyesült Királyságban 33, Franciaországban 23” – mondta.
Bár a közhiedelem szerint Kínában és Oroszországban mindent oligarchák irányítanak, és ez kifejezetten az adott társadalomra jellemző jelenség, a kínai és orosz oligarchák az 1990-es években szerezték vagyonuk nagy részét. Németországban azonban évszázadok óta ugyanazok a családok tartják kezükben a gazdaság egy-egy ágazatát; családi vállalatbirodalmaikat továbbörökítik a leszármazottaikra, tehát ezek az emberek nem politikai kapcsolatoknak köszönhetően jutottak tekintélyes vagyonhoz, hanem szüleiktől megörökölték azt.
Hartmann kifejti, hogy mivel Németországban a családi vállalkozásokat köztisztelet övezi, és ennek a jelenségnek évszázadokra visszamenőleg nagy hagyománya van, az adórendszer is a családi vállalatbirodalmaknak kedvez. Ez komoly bevételkiesést okoz az állami költségvetés számára, hiszen a továbbörökített vagy családon belül elajándékozott vagyonnak 90%-a nincs megadóztatva. Így a jelenleg érvényben lévő szabályozásból gyakorlatilag egyenesen következik, hogy aki gazdag, annak a leszármazottai is gazdagok legyenek.