A brit kilépési referendumot követően Európa-szerte felerősödtek a demokráciát követelő hangok, és sokan népszavazásra vinnék hazájuk uniós tagságát. Bár az atlantista pártok szerint gazdasági katasztrófához vezet az EU-ból kilépés, nem árt emlékeznünk: Európa leggazdagabb országai nem tagjai az Európai Uniónak.

A Spiegel Online német magazin azt írja, a brit kilépési referendum Európa-szerte megerősítette az “euroszkepticizmust”, és ellenzéki politikusok az EU közel minden tagállamában népszavazást követelnek az uniós tagságról. Hollandiában Geert Wilders követeli a népszavazás jogát, és egyértelművé tette, hogy az integráció-párti politikusok antidemokratikus módon akarnák megvonni a tagállami jogköröket, emiatt az emberek még most kell szavazzanak az Európai Unióból kilépésről. Franciaországban Marine Le Pen követeli a népszavazást, de a Cseh Köztársaságban is egy a britekéhez hasonló referendum lehetőségéről beszélnek a politikusok.

Yves Nidegger svájci politikus a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva úgy összegezte a történteket, mint egy teljes mértékben anti-demokratikus képződmény széthullását. “Az EU ma működő rendszerei lényegüknél fogva antidemokratikusak, és kizárják a népek részvételét. A kérdés az, hogyan lehetséges a népek újbóli egyesítése. Ha az EU ezt nem tudja megtenni, megkezdődik a dominóeffektus.”

A Spiegel Online szerint a “Brexit” negatív hatással lesz az Egyesült Királyságra, de ezt a britek csak hetek, hónapok, évek múlva fogják érezni. A lap azt írja, más országok részéről hiba lenne ünnepelni a brit kilépést és azonnal referendumok sorozatát tartani, hiszen előbb végig kellene nézni, mik lesznek a brit kilépés következményei, hogy az alapján felelős döntéseket hozhassanak. “Például, 1,2 millió brit telepedett le más EU-országokban: a Dél-Franciaországban élő briteknek nemsokára tartózkodási engedélyre lehet szüksége, amit egyáltalán nem biztos, hogy megkapnak.”

Harold Amann, a német Die Bayernpartei tagja azonban nem látja ennyire tragikusnak a helyzetet – se a britekre, se más, az Európai Unióból kilépő országokra vonatkozóan. “Véleményem szerint az EU hivatalai mesterségesen keltenek egyfajta pánikhangulatot, hogy ezáltal meggyőzzék az embereket arról; nincs élet az Európai Unión kívül. De eközben vegyük például Svájcot: nem EU-tagállam, mégis fenntartotta kiváló gazdasági kapcsolatait az EU-val, és a csokoládé még mindig elérhető a boltokban.”

Amann szerint az EU mesterségesen kelt pánikhangulatot, mert el akarja hitetni az emberekkel, hogy az az ország, ami kilép az Európai Unióból, kőkorszaki szintre süllyed vissza. Pedig ez alapvetően egy hazugság: történetesen,

Európa legmagasabb életszínvonalú országa nem tagja az Európai Uniónak, de még csak nem is tervezte a csatlakozást.

A világ országainak megélhetési viszonyait összegző legnagyobb adatbázis, a Numbeo értékelése szerint az összes európai ország közül Svájcban a legmagasabb az életminőség; az Európai Unió legfejlettebb országai le vannak maradva egy európai nem-EU ország mögött életminőség szempontjából.

Norvégia egy másik ilyen példa: az északi ország hatodik helyezett az európai országok életminőségét jegyző listán, mégsem tagja az Európai Uniónak. Norvégia lakossága referendumon kétszer utasította el az uniós csatlakozást: 1972-ben, és 1994-ben. Görögország eközben 1981 óta, 35 éve tagja az EU-nak, de három és fél évtized nem volt elegendő idő ahhoz, hogy felzárkózzon a “fejlett nyugati országokhoz”. Ehelyett gazdasága többször az összeomlás szélére jutott, amit máig nemzetközi hitelinfúziókkal tartanak életben. Tehát az uniós tagság és az életminőség közt nem feltétlen van összefüggés: kizárólag az adott ország adottságaitól és politikájától függ, hogy magas-e az életminőség, jók-e a megélhetési viszonyok.