Európa vezetői korábban egy még szorosabb unióról álmodoztak, ami szerintük “biztosítaná a jólétet, a fejlődést és békét az évszázadokon át háborúk által sújtott kontinensen”. Ma az európai országok azonban már úgy döntenek, inkább saját kezükbe veszik Európa sorsának formálását, és nem engedik, hogy egy senki által meg nem választott “európai kormány” igazgassa a tagállamokat.
Májusban Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke azt mondta, “az egy közös érdekű európai állam egy olyan álom volt, ami illúziónak bizonyult.” Az Európai Unió létrehozása csak válságok sorozatát hozta, amivel az uniós hatóságok nem tudtak megbirkózni, ehelyett a tagállamok arra kényszerültek, hogy független lépéseket tegyenek saját boldogulásuk érdekében.
A 2008-as pénzügyi válság után sokan úgy gondolták, elsőként a görögök fognak kilépni az Európai Unióból. Bár Athént kényszerintézkedésekkel és hitelek sorozatával sikerült bent tartani az unióban, idővel megkérdőjelezhetetlenné vált, hogy előbb vagy utóbb valamelyik tagállam ki fog lépni, és ezzel megkezdődik az Európai Unió felbomlása. A kérdés csak az volt: melyik ország lép ki először? Nigel Farage, az Egyesült Királyság Függetlenségpártjának vezetője közvetlen a referendum előtti napokban azt mondta, ha a britek nem szavazzák meg a kilépést, “az Európai Uniónak akkor is befellegzett”, hiszen ebben az esetben a svédek, hollandok, vagy a dánok fognak elsőként kilépni.
Az “euroszkepticizmus” terjedése különösen az utóbbi egy év során volt látványos, amikor Angela Merkel politikájának köszönhetően több mint kétmillió nem-európai migráns özönlötte el a kontinenst, amire Brüsszel reakciója nem a schengeni övezet külső határainak lezárása volt. Épp ellenkezőleg: az Európai Unió a gyakorlatban semmit nem tett a tömeges bevándorlás ellen, ehelyett az évente több millió érkező migráns tagállamok közti elosztására kezdett berendezkedni. A tömeges bevándorlás azonban Európa-szerte megerősítette az EU-ellenes pártokat. Ez a fokozódó terrorveszéllyel és most a britek kilépésével nem arra hívta fel a figyelmet, hogy egy még mélyebben integrált unióra van szükség, hanem épp ellenkezőleg: az a tény, hogy az emberek többsége elfordul az Európai Uniótól, arra hívta fel a figyelmet, hogy
az európai országok által életre hívott nemzetek feletti hatóságok működésképtelenné váltak, és elszakadtak a valóságtól.
A britek kilépése után Brüsszelben is kénytelenek lesznek megérteni a vezetők, hogy vagy “újragondolják” ezt az “integrációs projektet”, és visszaadják a népek kezébe az ellenőrzést, vagy elkerülhetetlenül szét fog hullani az Európai Unió.
A brit referendum eredményei ellent mondanak mindannak, amit az európai vezetők ma gondolnak az Európai Unióról. A brüsszeli folyosókon gyakran hallani, hogy “a válságok csak erősebbé teszik Európát”. Egyúttal rendületlenül hittek abban, hogy semmilyen népszerűtlen intézkedés, semmilyen válsághullám nem tudja megtörni az emberek Európai Unióba vetett bizalmát. A brit referendum eredménye egyértelművé tette, hogy ez a gondolat is egy illúzió volt: a tömeges bevándorlás, a tagállami jogkörök megvonása volt az utolsó csepp a pohárban, ami miatt az emberek tömegesen kezdtek szembefordulni az EU intézményeivel.
A brit referendum során több mint 17,4 millió ember mondott nemet az Európai Unióra. Ők mind nyugat-európai állampolgárok, ami az EU intézményrendszerének teljes csődjét mutatja – hiszen az ő euroszkepticizmusokat Brüsszel nem intézheti el a szokványos magyarázattal, miszerint “az EU-ellenesség az újonnan csatlakozott, gazdaságilag elmaradott tagállamok sajátja”. A britek kilépésével az Európai Unió egyik legerősebb gazdasága távozik az unióból. Kilépésük egyúttal arra is felhívja a figyelmet, hogy az olyan országok számára, mint Magyarország, semmilyen reményt nem érdemes táplálni az uniós tagság hosszú távú fenntartása tekintetében, hiszen 43 évi uniós tagsággal (a britek 1973-ban csatlakoztak) a hátunk mögött is csak olyan állapotok lesznek, ami miatt a lakosság többsége megszavazná a kilépést.
A brit kilépési referendum nem segélykiáltás, hanem intő jel: az Európai Unió 500 millió állampolgára nemet mond az Európai Egyesült Államokra. Ha Brüsszel ebben a helyzetben a tagállami jogkörök további megvonásával akarná kezelni az “euroszkepticizmus jelentette problémát”, az valóban az Európai Unió széthullásához fog vezetni.