Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint példátlan, hogy az újságírók ott és akkor kérdezhessék a politikusokat, ahol és amikor akarják. A magyar szabályozás egyáltalán nem egyedülálló az Európai Unióban: “Az a teljes anarchia, amit a sajtó kívánatosnak tart, hogy bárhol, bárkit, bármikor meg lehet kérdezni, szinte sehol nem létezik” – mondta. Semmilyen hiteles adat nincs arra vonatkozóan, hogy az országgyűlési képviselőket kérdezgető sajtóalkalmazottak beszámíthatóak-e.
Nemrég kitiltották az RTL Klub egyik riporterét az Országházból, amiért nem megfelelő időpontban tett fel kérdéseket, és ezzel megzavart egy épp megnyitott tanácskozást. Korábban pedig az Index újságíróit tiltották ki a parlamentből, mert olyan helyeken próbáltak kérdéseket feltenni politikusoknak, ami kívül esett az erre a célra kijelölt területen. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult ez ügyben, hogy az uniós hivatal felülbírálja a magyar kormány döntését. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint azonban Európában nem egyedülálló a magyar szabályozás, emiatt aligha kell számítani arra, hogy az újságírók kitiltása miatt Magyarország megrovásban részesülhet.
“Az a teljes anarchia, amit a sajtó kívánatosnak tart, hogy bárhol, bárkit, bármikor meg lehet kérdezni, szinte sehol nem létezik”
– mondta. Bár az újságírók kitiltása a jogvédők számára rendkívül despotikus intézkedésnek tűnhet, ezeket a történéseket nem feltétlen a kormánypolitikusok arroganciája szempontjából kell értelmezni (bár abból is lehet). Április 26.-án a Magyar Idők konzervatív napilap arra hívta fel a figyelmet, hogy a 444.hu liberális sajtóorgánum egy alkalmazottja a weboldalon gyakorlatilag teljesen nyíltan értekezik saját drogfogyasztási szokásairól.
“Két napja tette közzé az írást Szily László, a 444.hu munkatársa arról, hogy milyen hatással vannak íráskészségére a különböző tudatmódosító szerek, egyben fogyasztóvédelmi szempontból is tesztelt egy még ma legálisnak számító teljesítményfokozót.” – írja a Magyar Idők.
A 444.hu alkalmazottja azt írta, „Évek óta napi 5-6 órákat alszom, amikor pedig ébren vagyok és dolgozom, sokféle, többé-kevésbé kreatív szöveget kell előállítanom, jellemzően igen rövid határidőkkel, néha egészen irreális terjedelemben. Ez az életmód magával hozta, hogy az évek során lényegében egy rakás legális, szürke és illegális módszert kipróbáltam a figyelmem ébrentartására…”
Ugyanakkor, nem a 444.hu az egyetlen olyan, “fővonalúnak” mondható sajtóorgánum, ami nyíltan beszél a kábítószerhasználat – szerintük – elfogadhatóságáról. Az Index.hu alkalmazottai visszatérő jelleggel fogalmaznak túl megengedően a kábítószer-használattal kapcsolatos híranyagok megfogalmazásakor, de gyakran nyíltan támogatják a különböző kábítószerfajták legalizálását – vagy pozitív, elfogadható intézkedésként tüntetik fel, amikor egy ország legalizálja a könnyűdrogokat. Ezekből az értékítéletekből feltételezhető, hogy maguk – vagy munkatársaik – is élnek ezekkel a szerekkel, emiatt számukra
a személyes érintettség miatt eleve nem opció a drogfogyasztás elutasítását hangoztató álláspont.
A 444.hu esete mutatja, hogy ma egy vezető sajtóorgánum alkalmazhat drogfüggőket, és ennek semmilyen következménye nincs.
Ennek köszönhetően viszont a parlament folyosóin ilyen fekete karikás szemű, kábítószerfüggő küllemű alakok zaklathatják a politikusokat, kezükben mikrofonnal, amit rendszerint másik “liberális” sajtóalkalmazott követ egy hatalmas kamerával.
Index parlament tudósítás hidfo.ru
A kitiltással kapcsolatos közkeletű értelmezések nem egészen fedik a valóságot, hiszen nem ez az első Fidesz-kormány Magyarországon, korábban mégsem tiltották ki az Index több alkalmazottját a parlamentből. Eddig is tettek fel kellemetlen kérdéseket, ezután is fognak. Mostanában azonban az újságírók kitiltása egyre gyakoribbá válik.
Ez egyrészt valóban korlátozza az információszabadságot. Ugyanakkor, feltehető egy másik, az újságírók számára kínos kérdés:
meddig köteles elviselni egy országgyűlési képviselő, hogy fekete karikás szemű, beesett arcú, a sok szertől már-már élőhalottnak látszó kábítószerfüggők mikrofonnal és kamerával kövessék a nap 24 órájában?
Ezek az “arrogáns politikusok” mindeddig elviselték az újságírókat – annak ellenére, hogy azok rendszeresen kellemetlen kérdéseket tesznek fel (hiszen ez a munkájuk). Ugyanakkor, ha a Fidesz-képviselők arroganciáján felül más értelmezési keretet is keresnénk a történtekre, azt láthatjuk: semmilyen hiteles adat nincs arra vonatkozóan, hogy az országgyűlési képviselőket a parlament folyosóin követő sajtóalkalmazottak beszámíthatóak-e.
Eleve, hogyan lehetséges, hogy kábítószer hatása alatt álló személyeket alkalmaznak olyan sajtóorgánumok, melyek választók millióihoz érnek el, és tömeges véleményformálást folytatnak?
Tényleg egy olyan ország Magyarország, ahol keménydrogok hatása alatt lehet nagy nyilvánosság előtt véleményt alkotni korrupcióról, geopolitikáról és kémügyekről? Lehet, még nem késő megakadályozni az ebből adódó problémákat, és bevezetni – legalább a parlamentből tudósítók számára – a kötelező drogtesztet?