Hegedűs Lórántné továbbra sem fogadja el Vona Gábor pártelnök döntését, amivel a Jobbik négy politikusának – köztük három alelnöknek – megtiltotta, hogy alelnökjelöltként induljanak a párt következő tisztújító kongresszusán. Miközben a párt egysége ebben a tekintetben megbomlani látszik, alternatív sajtóorgánumok Hegedűsné esetleges ügynök kapcsolatával kezdtek foglalkozni.
Intenzív pozícióharc zajlik a Jobbik soraiban az idei tisztújító kongresszust megelőzően, és mint kiderült, a pártelnök által háttérbe szorítani szándékozott politikusok közül nem mindenki fogadta el az elnöki vétóra vonatkozó döntést. Novák Előd a fővonalú sajtó részéről intenzív pszichológiai nyomásgyakorlás alá került, amelyből úgy tűnhetett, elsősorban az ő elhamarkodott reakcióitól várhattak egy esetleges pártszakadást. Később kiderült: Hegedűs Lórántné maga is jelölteti magát alelnökként, erről a tervéről pedig Vona Gábor kérésére nem volt hajlandó lemondani, illetve egyértelművé tette, hogy akkor is jelölteti magát, ha a pártelnök később vétóval él az ő esetében.
A politikus május 2.-án saját Facebook-oldalán így számolt be a történtekről: “A mai napon Vona Gáborral folytattam egyeztetést a tisztújításról. Az ott elhangzottak alapján, továbbra is elhatározott szándékom, hogy induljak a Jobbik alelnöki jelöltségéért. Ebben a megmérettetésben számítok mindenkire, akik azonosulnak az általam képviselt értékrenddel”. Emellett kifejezésre juttatta, hogy a pártban tapasztalt közösségi támogatást erősebb köteléknek érzi, mint egy pártvezető által adott utasítást. “Egy értékközösségen alapuló bajtársi szövetség erősebb felhatalmazást adhat, mint bármely jogi regula.” Hegedűsné a horizontális/vertikális választóvonalak mentén ezáltal egyértelművé tette, hogy a párt hierarchiáját nem ismeri el, ami jobboldali közösségek számára ismét új kontextusba helyezte a Jobbikon belül zajló változásokat.
A politikus saját Facebook-oldalán tegnap egy újabb, a tisztújítással kapcsolatos bejegyzés jelent meg, amiben arra kéri híveit, hogy ne jelezzék szimpátiájukat a nyilvánosság számára is látható módon: “Kedves Barátaim! Arra kérem a jobbikos tagtársakat és tisztségviselőket, hogy biztonsági okokból az országos tisztújításig ne lájkolják, ne kommenteljék posztjaimat. Megértéseteket, türelmeteket köszönöm!”
A fentiekből látható; a Jobbik soraiban továbbra is intenzív pozícióharc zajlik, ennek részeként az alelnöki posztért mégis induló jelölt annak lehetőségével számol, hogy támogatóit esetleg a pártvezetés részéről retorzió éri, vagy látható támogatásukat a média érdeklődése övezheti.
Annak okán, hogy Hegedűsné ebben a nehéz helyzetben az adott szervezet hierarchiája ellenében foglalt állást, a jobboldali közösségekben számos alternatív magyarázat kezdett terjedni arra vonatkozóan, hogy Vona Gábor és az általa megvétózni szándékozott politikusok milyen szerepet töltenek be a pártban, illetve, hogy radikálisnak tekinthetőek-e egyáltalán.
A Médiavadász.info hasábjain megjelent, “Az igazi radikalizmus” c. publicisztika részletezi, hogy az egyes, Vona Gábor által háttérbe szorítani szándékozott politikusok milyen szerepet töltenek be a Jobbikban. “A liberális média ugyanis azt állította, Vona Gábor megválik a „radikálisaitól”, tovább erősítvén a „cukiskodó” és „néppártosodási” törekvéseket. Mint majd látni fogjuk, az állítás nemcsak azért hamis, mert a vezetőségben továbbra is maradtak úgynevezett radikálisok, hanem azért is, mert – tüzetesebben megvilágítva a kérdést – a szóban forgó alelnökök a szó eredeti értelmében nem is nevezhetők radikálisoknak.”
A szerző értelmezése szerint a Jobbik vezetője által háttérbe szorított politikusok nem tekinthetőek kifejezetten radikálisnak, ennek részeként pedig kifejti, hogy Szávay és Apáti olyan “intellektuális hiányosságokkal” küzdenek, ami felelős vezetői pozícióban megengedhetetlen, valamint “értetlenséget mutatnak a vallás és hagyomány irányába.” Novák Előd kapcsán pedig azt írja, “annak az útszéli vagdalózásairól elhíresült, a kádári proletárok stílusát továbbvivő Kuruc.info-nak az egyik meghatározó alakja, amelyik, még ha tartalmaz is értékes írásokat, elsőlegesen a nemzeti gyűlölködést és – ahogy a honlap neve is sugallja – a pártoskodást és az ellenségeskedést hivatott táplálni olvasóiban egy folyamatos társadalmi feszültség fenntartása érdekében.”
Hegedűs Lórántné kapcsán azonban állítja; ő még a református valláson belül is olyan irányvonalat képvisel, amit a párt vezetősége kínosnak tart, mert “erősen szektás jellegű”, valamint politikusként a pártban betöltött szerepének pozitív szerepe erősen megkérdőjelezhető. “Emellett van itt más érdekesség is. Elgondolkoztató, hogy id. Hegedűs Lóránt – akinek egyébként felmenőit némelyek szerint még Horowitznak hívták –
nem volt-e ügynök az átkosban, vagyis nagy „radikális” létére, ha éppen az érte meg, nem simult-e bele elvtelenül a fennálló rendszerbe?”
A szerző értékelése szerint, miközben a sajtó Vona Gábor döntése kapcsán beszél pártszakadásról, a gyakorlatban éppen ennek ellenkezője történhet: Hegedűs tanúsított megalkuvó hozzáállást a mai modernitás felé, ami éppen ellentétes irányú a radikalizmussal – Vona Gábor döntésének következményeként pedig utat nyerhetne a valódi radikalizmus a Jobbikban. Miközben Lórántné közvetlen önkormányzati tapasztalattal nem rendelkezik, más “kiváló szakértelmű és radikalitásában megkérdőjelezhetetlen politikusoknak” tesz keresztbe a pártban, akik nála alkalmasabbak lennének az alelnöki posztra – így gyakorlatilag “azáltal, hogy jelöltként indul a tisztújító kongresszuson, valaki más helyét foglalja”.
Ebben az intenzív pozícióharcban annyi bizonyossá vált: egyes politikusok elfogadják a hierarchiát, mások nem. Kérdéses, hogy a szélsőjobboldali szimpatizánsok mennyire fognak tolerálni a Jobbik vezetői közt olyan politikus karaktereket, akik a hierarchiát nyilvánvalóan nem fogadják el.