Vasárnap tartja tisztújító kongresszusát a Jobbik, amin eldőlhet, hogy a párt az embereket kívánja-e képviselni, vagy az elmúlt két évtized elitcsoportjai alakítanak ki új erőegyensúlyt a pártban. A felfokozott hangulatban a kormánysajtó és a liberális média leplezetlenül támogatja saját jelöltjeit, és “minden golyó nekik talál”.

Volner János, a Jobbik alelnöke nyugalomra intette a párt tagjait: elmondása szerint az utóbbi napokban olyan mértékben felkorbácsolódtak az indulatok, hogy többen azt fontolgatják, kapitulálnak az ellenségnek, és kilépnek a pártból.

Volner Facebook hidfo.ru

Az utóbbi egy hét során azonban nem csak a Jobbikban, de más pártokban is fokozódott a nyugtalanság. Aki azt gondolta, hogy egy párt alelnökeinek megválasztása az adott párt belügye, annak csalódnia kellett: más pártok sajtóorgánumai immár leplezetlenül támogatják saját jelöltjeiket a Jobbikban, illetve kiterjedt sajtóoffenzívát indítanak a rivális csoport jelöltjei ellen. A Jobbik tisztújító kongresszusának így nem az a legnagyobb tétje, hogy a választók és a tagság számára elfogadható jelöltek jutnak-e alelnöki poszthoz, hanem, hogy a rivális politikai erők milyen arányokkal osztják le egymás közt az “új erő” vezető pozícióit. Az utóbbi napokban bizonyos sajtóorgánumok igencsak elvetették a sulykot, és gyakorlatilag teljesen nyíltan támogatják saját embereiket, illetve hoznak nyilvánosságra kétes ügyeket a rivális csoportok embereiről.

Ennek célja részben az, hogy egyértelművé váljon érintettségük a Jobbikon belüli harcokban – ezáltal a Jobbik párttagságának demoralizálása –

részben pedig az, hogy ténylegesen is érintettek az egyes jelöltek pozicionálásában. Volner János közleménye alapján a Jobbikos tagság demoralizálását sikeresen megvalósították a rivális politikai erők. A vezető posztok elosztása pedig holnap válik véglegessé.

Aki figyelemmel kíséri a Jobbik körül alakuló helyzetet, minden bizonnyal maga is tudna említeni olyan újságcikket, amin keresztül egy másik párt kifejezetten megbuktatni, vagy megválasztatni akar egy politikust a Jobbikban. Kezdve a pártvezető személyénél: annak ellenére, hogy a Jobbik vezetői tagadják a – volt (?) – Fidesz-közeli milliárdossal ápolt kapcsolatra vonatkozó vádakat, Simicska Lajos sajtóorgánuma láthatóan a pártelnök pozíciójának stabilizálására törekszik: a Magyar Nemzet címlapon számol be arról, hogy Vona Gábor támogatottsága a pártban 92,8%-os, nincs kihívója az elnöki poszton, Novák Előd pedig felelőtlen. Később a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet kiadta egy a Magyar Idők számára készült közvélemény-kutatás eredményeit, mely szerint a tagság fele Novák Elődöt is alkalmasnak tartja a párt vezetésére. Az adatokat a Fidesz körüli valamennyi sajtóorgánum leközölte, hangsúlyozván, hogy Novák Elődöt többen tartják alkalmasnak a Jobbik vezetésére, mint ahányan határozottan elleneznék Novák elnökségét. Ugyanakkor, ez nem feltétlen jelenti azt, hogy a kormánypárt Novák Elődöt látná szívesen a Jobbik élén: ameddig az átmeneti konfliktus fennáll, a belharc során előkerülő információk alkalmasak a Jobbik egészének erodálására.

A liberális sajtóblokk működtetőinek érintettségére szintén egyszerű példát hozni: nem sokkal azután, hogy a Magyar Idők beszámolt Novák pártelnökségének esélyeiről, a HVG-n egy szinte már hisztérikus hangnemű írás jelent meg, miszerint “a Fideszes Nézőpont kiáll Novák Előd mellett”. A lap szerint “az értelmezhetetlen cég által készített anyagot a senki által nem olvasott Magyar Idők hozta le, az MTI természetesen kiadta hírként”. A HVG külön hangsúlyozta, hogy “a kormányközeli cég szerint létezik néhány százezer olyan ember az országban, aki alkalmasnak tartja Novákot pártvezetőnek”.

Az Index mindeközben szintén a kormánymédia érintettségét kifogásolja: Fábián Tamás szerint Novák Előd egy “töltény Habony Árpád revolverjében”. A szerző szerint a kormánymédia támogatja Novák Elődöt, de mivel “már nincsen hova”, inkább csak annak előnyeit élvezik, hogy Novák alelnöki jelöltsége megbontja a Jobbik egységét, ami kedvező fejlemény a kormánypárt számára. “Kérdés, hogy ez volt-e a levonuló kuruc utolsó nagy dobása, vagy vannak még Habonyék pisztolyába szépen illeszkedő tölténye a Jobbik ellen lázadó Nováknak.” – írta. Miközben a liberális sajtó Novák Előd vélt vagy valós kormánytámogatását ostorozza (és lehetőség szerint mindkét oldal igyekezne Novákot beleprovokálni egy új párt alapításába), észrevehető, hogy a liberális sajtóorgánumok tulajdonosai ezáltal Vona Gábor pozícióit stabilizálják – ez az erővonal pedig valóban egybeesik a Simicska Lajos újsága által képviselt erővonallal, ami Vona párton belüli egységes támogatottságát hangsúlyozta ki.

Volner János közleménye ezáltal teljes megalapozottságot nyer. A fentiekből látható, hogy a rivális politikai erők fokozottan érintettek a Jobbikon belül egy új erőegyensúly kialakításában. Ennek tudata azonban nagy mértékben demoralizálta a párt tagságát (és szimpatizánsait), hiszen a párttagok számára is látható, hogy ellenséges politikai erők támogatnak – vagy meg akarnak buktatni – bizonyos jelölteket, miközben a Jobbik védtelen ezekkel az erőhatásokkal szemben: a párt vezetői saját pozícióharcaikkal vannak elfoglalva ahelyett, hogy együtt számolnának le a külső fenyegetéssel. Nem viselkednek különálló, egységes elitcsoportként, ehelyett egy külföldi erők és belföldi szatellit-szervezeteik – melyek elitnek gondolják magukat – közti új erőegyensúly kibontakozása van folyamatban a párton belül.

A rivális politikai erők pedig teljes mértékben érdekeltek ennek a helyzetnek a fenntartásában. Sikeresen elérték a Jobbik tagságának és szimpatizánsi körének demoralizálását. Ez amellett, hogy a párt támogatottságát átmeneti jelleggel csökkenti, egy erőteljes, a pártszakadás irányába ható tényező is. Emellett sikeresen megakadályozza, hogy a különböző érdekek egyvelegéből új, a korábbiakból származó, de azoktól különállóan cselekvő elitcsoport fejlődjön ki. Elég visszakövetni az utóbbi egy hét sajtóanyagait, hogy megállapítsuk: a liberális sajtó és a kormánysajtó néhány száz alkalommal biztos leírta a “pártszakadás” szót, esetenként abszolút jellegtelen események kapcsán is. Ugyanakkor, a Jobbik tisztújító kongresszusának nem pusztán annyi a tétje, hogy ki milyen pozíciót visel majd a pártban, vagy, hogy a párt új irányvonala az emberek érdekét képviseli-e, esetleg valamelyik milliárdosét. A holnapi történések kezdőpontjait jelentik egy eseménysorozatnak, melynek során elválik, hogy a magyar politikai rendszer hozzáhasonul-e a lengyel mintához. Ennek az eseménysorozatnak következő meghatározó pontja az MSZP tisztújító kongresszusa, ami a Jobbikos tisztújítással együtt a magyar politikai modell következő évtizedeit meghatározhatja.