A jelenlegi német kancellár évtizedes regnálása során Németország legnépszerűbb politikusa volt, és a németek független, erős vezetőként tekintettek rá. A migrációs válság és az amerikai kémbotrány azonban lerombolta ezt a képet, és beállt a fordulat: nemsokára Merkel bukását okozhatja az erősödő jobbközép.

A Katehon geopolitikai elemző-intézet szerint az Alternatíva Németországnak párt okozhatja Angela Merkel vesztét. Annak ellenére, hogy a pártot csak 2013. februárjában alapították, már “minden várakozáson felül teljesít”, és a migrációs válság hatására robbanásszerűen nő a támogatottsága egész Németországban, és mostanra Angela Merkel pártjától szívja el a szavazatokat. Tavaly októberben, a migrációs válság tetőzése után, de a Kölnben történtek előtt a nemzetközi agytröszt jobbközépként határozta meg az Alternatíva Németországnak pártot. Az AfD térnyerését elemző politológusok sokasága azóta a legkülönbözőbb kategóriákba sorolta már az AfD-t – többek között liberális konzervatívként és szélsőjobboldaliként is hivatkoznak rájuk, bár maga a párt rendszerint elutasítja ezeket a kategorizálásokat. Látványos térnyerésük azonban mégis azt mutatja, hogy az AfD egy határozott, néppárti, jobboldali centrumpárttá növi ki magát: a párt valójában nem radikalizálódik, de nem is meglovagolja a társadalmi feszültségek adta lehetőségeket: mindössze alkalmazkodik a választói elvárásokhoz, és a német lakosság többségének az az elvárása egy kormánypárttal szemben, ami ma az AfD programjában szerepel. Ez az új politikai közép, ami előrevetíti, hogyan alakul majd Németország politikája a következő évtizedben.

Toomas Hendrik Ilves, Észtország elnöke szombaton azt mondta, Európának olyan erős vezetőkre van szüksége, akik hajlandóak arra, hogy a válságok megoldása érdekében feláldozzák saját rövid távú céljaikat. Az államfő úgy fogalmazott, ma már nincsenek olyan erős vezetők, amilyenre Európának szüksége lenne: a hidegháború után még voltak ilyen politikai karakterek, akik hajlandóak voltak feláldozni saját rövidtávú céljaikat és népszerűségüket, hogy megteremtsék a válság utáni rendezés feltételeit. Bár az észt elnök Angela Merkelre mint felelős vezetőre hivatkozott, hamar kiderülhet, hogy a német társadalom rácáfol erre: Merkel támogatottságát megtépázta a migrációs válság, éppen amiatt, mert az emberek számára egyértelművé vált, hogy a kancellár nem hajlandó határozott lépéseket tenni Németország védelme érdekében. Ezzel szemben az AfD, ami gyakorlatilag az iszlám Németországból való kiűzését követeli, rohamosan egyre nagyobb népszerűségre tesz szert.

Ugyanakkor, Angela Merkel függetlenségének megkérdőjelezése szintén bekúszott a német politikába: amikor nyilvánosságra jutott, hogy az amerikai titkosszolgálatok lehallgatják a német kancellár magánbeszélgetéseit, majd a kancellár nem tett semmit, sokan értetlenkedve fogadták. Később azonban az is kitudódott, hogy a német külföldi hírszerzés az amerikaiak megrendelésére megfigyelte a tengerentúli hatalom európai riválisait, így felmerült annak lehetősége, hogy Angela Merkel maga is az amerikai titkosszolgálatok alkalmazásában áll. Dr. Alexander Neu, a Die Linke képviselője szerint semmilyen következménye nem lesz az amerikai kémbotrányoknak, mert a német vezetők jobban aggódnak amiatt, nehogy megromoljanak kapcsolataik Washingtonnal, mint hogy a választók és a hazai vállalatok érdekeit tartanák szem előtt. Merkel népszerűségének csökkenéséből azonban leglátványosabban az AfD profitál: amennyiben az AfD által képviselt nézetek bizonyulnak a német politika új centrumának, Angela Merkel nézetei az új politikai paletta perifériájára lennének sorolhatóak: Merkel bukását okozhatja az új jobbközép felemelkedése.