Németországban nem kapott széleskörű támogatást az amerikai hadsereg Kelet-Európába történő bevonulása és állandó jelenlétre berendezkedése: egyes sajtóorgánumok azt is ki merték jelenteni, hogy nincs rájuk szükség, mert nincs mi ellen.

Philip Breedlove tábornok, az Európában állomásozó amerikai haderő parancsnoka szerint az intézkedés azért volt szükséges, hogy ellensúlyozzák az “agresszív oroszokat”. A német sajtó azonban nem fogadta kitörő lelkesedéssel az amerikai jelenlét fokozását, – ehelyett sokkal hasznosabbnak tartanák, ha inkább a Közel-Keleten jelennének meg az amerikai páncélosok, az Iszlám Állam elleni harc részeként. Korábban amerikai sajtóorgánumok is az adófizetők pénzének elszórásaként értelmezték, hogy Washington mintegy 3,4 milliárd dollárt költ “európai szövetségeseinek megnyugtatására”, és 2017-ben tovább fokozza katonai jelenlétét Kelet-Európában.

A német sajtó szintén kétkedve fogadta ezt a “megnyugtató intézkedést”. A Straubinger Tagblatt szerint nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország tényleges veszélyt jelentene a nyugati szövetségre. “De ha mégis veszélyt jelentene, 250 amerikai tank és 4500 katona csak szimbolikus szerepet töltene be Putyin elnök katonai lehetőségeivel szemben. Oroszország napok leforgása alatt 30 ezer katonát küld a konfliktus-zónába, ha akar.”

A Die Freie Presse eközben hangsúlyozta, hogy a NATO a kelet-európai katonai jelenlét állandósításáról hozott döntése veszélyt jelent az egyébként is instabil globális biztonságra. “A fenntartható diplomáciai kezdeményezések, melyek célja, hogy visszatérítsék Oroszországot a tárgyalóasztalhoz, sokkal fontosabbak lennének, mint a katonai erő demonstrálása.” A lap szerint a konfliktusrendezésnek nem a legagresszívabb formáját kellene választani, ehelyett vissza kell térni ahhoz a diplomáciához, aminek alapja nem a konfrontáció, és törekszik a különböző érdekek kompromisszumra juttatására.

A WAZ német napilap szintén azt hangsúlyozta, hogy a NATO kelet-európai tevékenysége nem csak hatástalan, de kontraproduktív is; az USA és a NATO közti bizalmat már megsemmisítették, és emiatt egy újabb hidegháború vette kezdetét. Emellett azt valószínűsítette, hogy a nagyhatalmak erőfitogtatását hamar megelégelik majd a kelet-európai nemzetek, és a térségi országok idővel újra a szélsőséges nacionalizmus és izoláció felé fordulhatnak, hogy ezáltal mindenfajta nagyhatalom szorításából megszabaduljanak. A térségi országok befelé fordulása azonban olyan tényező – az értékelés szerint -, ami hosszú távon lerontja a biztonsági helyzetet Kelet-Európában, mert a térségi országok újra egymás ellen fordulhatnak, elutasítván mindenfajta nagyhatalmi vagy nemzetközi konfliktusrendezési kezdeményezést.