Végleges érdekegyezés alakult ki a baloldali és jobboldali liberálisok, valamint a kormánypárt közt arra vonatkozóan, hogy a Jobbik szervezetéről végleg le kell szakítani a párt radikális szárnyát, – a leszakadó tagság felfogása érdekében pedig új szélsőjobboldali párt jöhet létre. Egy ilyen új formáció célja a jobboldali radikális személyek kontroll alatt tartása lenne, hogy politikai tevékenységük ne jelentsen valódi nyomásgyakorlást a kormánypártra nézve.

Néhány hónap leforgása alatt is nagy mértékben átalakulhat a hazai politikai paletta: nem csak, hogy újabb liberális párt létrehozása valószínűsíthető a következő évek során, de még a választási kampány teljes sebességre kapcsolása előtt létrejöhet egy új szélsőjobboldali párt, aminek célja elsősorban a Jobbik végleges megszelídítése, és a politikailag aktív radikális személyek újbóli karanténba zárása lenne. Egy ilyen új politikai formáció zászlóbontását egy a Jobbik elleni összehangolt médiahadjárat előzne meg, ami elsősorban a párt radikális tagságának leszakítását célozza; ennek eredményeként a párt végleg hiteltelenné válik a szélsőjobboldali mozgalmak szemében, amivel egy időben megkezdődik egy új szélsőjobboldali formáció megismertetése a nyilvánossággal. Ennek bekövetkezte mindinkább valószínűvé válik: az utóbbi hónapok során érdekegyezés alakult ki a balliberális politikai erők, a kormánypárt, és a Jobbik mérsékelt ága közt arra vonatkozóan, hogy a szélsőjobboldali személyeket újra politikai karanténba zárják, mert a Jobbik soraiban folytatott tevékenységük által már hatással lehetnek a kormánypolitikára és állami szervek működésére.

A rettegő liberálisok

A belpolitikát nem funkcionalista szemszögből vizsgáló politikai elemzők számára furcsán hathat ez a megállapítás, de Magyarországon elsősorban a liberális baloldali pártok érdeke, hogy jelen legyen egy harsány, erőszakos, a kisebbségeket verbális és fizikai agresszióval fenyegető politikai erő. Érdekükben áll egy ilyen szervezet szabad működése, mert a liberális baloldali pártok ezáltal tudják maguknak biztosítani a fenyegetett kisebbségi lakosság szavazatainak egy részét. Egy szélsőségesen zsidó- és cigányellenes párt működése mindenkor garantálja a legerősebb balliberális párt számára a parlamenti bejutási küszöb elérését, emiatt érdekük az általuk neonácinak nevezett szervezetek szabad működése: bizonyos korlátok közt, mert – mint azt a kései Jobbik esetében is láthatjuk -, egy ilyen politikai formáció valós megerősödését soha nem engednék meg. 10-20% közti támogatottság esetén már megkezdődik a párt belső bomlasztása, a politikai centrum felé elmozdulást követően pedig külső beavatkozással megkezdik a radikális személyek kiszorítását a pártból. Annak okán, hogy a Jobbik második-harmadik legnagyobb támogatottsággal bíró párttá vált, a liberális baloldal többé nem riogatásra használja a pártot, hanem elsősorban annak belső törésvonalai mentén próbál szakadásokat előidézni.

Nyomás a kormánypárton

A Fidesz számára szintén kezelendő problémává vált a Jobbik további erősödése; a kormánypárt számára azonban – a közhiedelemmel ellentétben – nem a párt tömegtámogatása vagy a szavazók elvándorlása jelent fenyegetést, hanem elsősorban a már parlamentbe jutott politikusaik által képviselt politikai irányvonal.

A kormánypárt számára a Jobbik ott kezdett el tényező lenni, amikor a párt olyan pozíciót vívott ki, hogy a kormánypártot bizonyos törvényjavaslataik támogatásáért cserébe radikális jobboldali intézkedések meghozatalára tudja kényszeríteni. Ezáltal a radikális személyek eltávolítása nélküli Jobbik további erősödése a közélet egészét maradandó jelleggel megváltoztathatja; végleg veszélybe sodorja az elmúlt két évtized politikai elitje által képviselt liberális demokráciát, és idővel elő tudna idézni egy olyan állapotot, amiben a kormánypárt részéről már nem elégséges pusztán a radikális jobboldali retorika átvétele, de ennek megfelelő intézkedéseket is kellene hozzon.

Ennek okán a kormánypártnak szintén érdekévé vált a Jobbik szakítása: nem a párt szavazóbázisának megbontása érdekében, hanem, hogy ne juthassanak túl nagy befolyáshoz azok a személyek, akik Magyarországon tényleges politikai változást akarnak. Az ő kiszorításuk létfontosságúvá vált a Fidesz számára, és ezt a fejleményt a “lassú víz partot mos” elv alapján személyes konfliktusok kiélezésével tudja leghatékonyabban elérni, valamint olyan információk nyilvánosságra hozatalával, amelynek megismerését követően a Jobbik radikális tagjai maguk döntenek úgy, hogy inkább elhagyják a pártot. Mindenki számára kellemetlenné váltak egy kormánypozíció közelébe erősödő pártban, de több száz embert zsarolással eltávolítani nem egyszerű művelet: a legegyszerűbb, ha megsértődnek vagy csalódnak, és önként távoznak. Megfordítva a dolgot: a jelenlegi hatalmi elit addig nem fogja engedni a Jobbik kormányra erősödését, ameddig le nem zajlik a valódi jobboldali személyek száműzése a Jobbik soraiból.

Jobboldali liberálisok

A Jobbik “mérsékelt vonala” számára szintén kulcsfontosságúvá vált, hogy a párt radikális vonalának meghatározó alakjait megalázó mértékben háttérbe szorítsák, a pártban betöltött szerepüket olyannyira jelentéktelenné tegyék, hogy az állandósuló szélmalomharc miatt inkább önként kilépjenek. A radikális személyek kiszorítására a Jobbik “mérsékeltjeinek” (liberálisainak) szintén pozitív fejlemény minden egyes, a párt ellen kezdett sajtóoffenzíva, ami a radikális tagság lemorzsolódásának irányába hat. Több tucatnyi, számukra veszélyes személyt kizárni nem tudnak, ezért

a Jobbik mérsékelt vonala gyakorlatilag paralizált állapotban várja, ameddig a politikai ellenfelek külső támadásokkal lemorzsolják a radikális tagságot.

Részben ez a tényező magyarázza a párt látványos háttérbe húzódását a migrációs válság idején, a korábban a párt egészére jellemző retorika kiszorítását és vadhajtássá nyilvánítását; remélik, hogy a radikális tagság nem fogja tűrni a pártpolitika lagymataggá válását, és már csak vérmérsékleténél fogva is önként elhagyja a pártot, mielőtt még a párt kormányzásra kellene készüljön. Ők a nemkívánatos személyek, akiket a baloldali liberálisok, a kormánypárt, és a Jobbik mérsékelt vonala egyaránt újra a politikai paletta szélére akar száműzni, hogy tevékenységével lehetőleg ne gyakoroljon érdemi befolyást az állami szervek működésére.

Új szélsőjobboldali párt

A baloldali liberálisok túl sokat veszítenek a Jobbik “domesztikálásával”, ezáltal ugyanis fellazul az a tényező, ami két évtizeden át valamilyen formában mindig is biztosította a liberálisok számára a parlamenti jelenléthez szükséges minimumot. A Jobbik radikális retorikájának megszűnésével a korábban fenyegetett kisebbségek kevésbé hajlamosak balliberális pártra szavazni, a fenyegetés csökkenése fellazítja a pártpreferenciák eloszlását a hazai zsidóság és cigány lakosság körében. Ennek ellensúlyozása érdekében azoknak a radikális személyeknek, akik a Jobbik radikális tagságának lemorzsolását követően még mindig nem ment el a kedve a politikától, hamar be lesz hozva a köztudatba egy új szélsőjobboldali párt, amit a balliberális sajtó a korábbi vehemenciával ellenségképként jelenít meg, és ezáltal hitelesíti azt a szélsőjobboldali személyek körében.

“A kocka el van vetve” – ebben a tekintetben már nem sok változás várható, de annyit mindenképp érdemes megállapítani, hogy egy az elmúlt két évtized politikai erőinek érdekegyezéséből létrejött szervezetbe semmilyen felelős személynek munkát fektetni nem érdemes. Amennyiben a radikálisok mégsem a Jobbik újbóli ellenőrzés alá vonásának lehetőségét választanák, könnyen felismerhetnek egy hiteles szélsőjobboldali politikai erőt: ilyenekről ugyanis semmilyen vonatkozásban nem beszélne a fővonalú sajtó, mert amiről beszélnek, azt egyben ismertté is teszik, és a nem kontroll alatt tartott szervezeteket soha nem akarnák széles körben ismertté tenni.

A döntés

Alapvetően az kerülhet eldöntésre a következő hónapok során, hogy a politikailag aktív radikális közösségek hajlandóak-e elviselni, hogy miután hosszú évek munkájával felépítettek egy pártot, néhány hónap leforgása alatt száműzik őket a saját munkájuk eredményéből, és a még nem nihilizmusba süllyedt személyeket egy újabb mókuskerékbe irányítják át cirkuszi bohócnak. Talán ez a döntés már a Jobbik következő tisztújító kongresszusán láthatóvá válik: lehet-e kívülről meghatározott irányba terelni a magyar radikális közösségeket, vagy képesek még az érdekérvényesítésre.

Amennyiben a Jobbikból kiszorításra kerülnek a radikális személyek, a kormánypárt részéről is mérséklődhet a radikális jobboldali retorika: egy ilyen helyzetben ugyanis – a Jobbik szakítása, új szélsőjobboldali mókuskerék kialakítása esetén – a kormánypártra már semmilyen belpolitikai kényszer nem nehezedik abban a vonatkozásban, hogy nemzeti radikális retorikához alkalmazkodjon.