Az utóbbi napok során hosszas nyilatkozatháborúnak lehettünk szemtanúi annak kapcsán, tényleg távozik-e posztjáról a Jobbik három alelnöke. Sokan alkottak elhamarkodott ítéletet a történtekről, de most megszilárdulni látszik egy új kommunikációs irányvonal: Vona Gábor személyes döntésén múlik, kit lehet beszavazni a párt elnökségébe, és kinek kell távoznia.
Április 20-án, szerdán kezdett terjedni az online közösségi médiában a hír, miszerint Vona Gábor elnöki vétójogával élve meg fogja akadályozni három alelnök újbóli megválasztását a párt következő tisztújító kongresszusán. Az alelnökök akkor számos nyilatkozatot tettek a sajtónak, emellett a Facebook-on is intenzív nyilatkozatháború kezdődött. Novák Előd úgy fogalmazott: “Hátba szúrva érzem magam, hiszen nemhogy Vona Gábor elnökségét nem kérdőjeleztem meg soha semmilyen körben (és nem teszem most sem), de soha nem tettem semmit tiltása ellenére.” Apáti István akkori nyilatkozata szerint mind a három leváltani szándékozott alelnök, valamint Hegedűs Lórántné is indulni fog az alelnöki posztért, Vona Gábor tiltása ellenére – valamint egyértelműen kijelentette, hogy elindul az alelnöki posztért, ha a tagság részéről arra kellő támogatást tapasztal. Szávay István szintén kijelentette, hogy indulni fog az alelnöki posztért, valamint azt nyilatkozta, hogy számára ez “becsületbeli ügy”.
Szávay napokkal később bejelentette, hogy mégse indul az alelnöki posztért, és elfogadja Vona Gábor döntését, hogy ezáltal lehetővé váljon a Jobbik egységének megőrzése. Apáti szintén azt mondta: bár a tagság támogatja az ő alelnöki jelöltségét, mégsem fog indulni a pozícióért, mert fontosabb a békesség, és a Jobbik egyben tartása, mint az alelnöki poszt. „Nem a saját nehézségeim a legfontosabbak, hanem a mozgalom egységének a fenntartása. Nem az a tragédia, hogy így döntöttem. A tragédia a tagság – akár kisebb részének – a távozása lenne, amelyet mindenképpen meg kell akadályozni.” Az Index emellett az alelnökök leváltása kapcsán hozzátette, “Szabó Gábor is csak néhány napja tudta meg, mire készül már hosszú ideje a pártelnök”.
Ha Vona Gábor olyan lépéseket tesz, amiről – állítólag – nem tud a pártigazgató, abból a tagság és a választók levonják a következtetést (de a biztonság kedvéért az Index maga is levonta), hogy Vona Gábor lassan nagyobb befolyással rendelkezik a pártban, mint a pártigazgató. Ő a párt új erős ember karaktere, aki megmondja, mi legyen, és úgy lesz. Ezt az új kommunikációs irányvonalat további két tényező is erősíti: olyan vezető személyek, akik korábban Vona Gábor tiltása ellenére is indulni akartak az alelnöki posztért, mégis lemondtak erről a szándékukról. Ezáltal elismerték Vona Gábor vezetői tekintélyét, így a pártelnök új “erős ember” imidzse kezd alátámasztást nyerni. Másik ilyen tényező, hogy Vona Gábor a nemzeti radikalizmus egyik legismertebb karakterét invitálta a párt alelnöki posztjára: Toroczkai László engedett a pártvezető hívó szavának, ezáltal egyértelművé téve, hogy itt nem pusztán pártügyről van szó, hanem valami sokkal nagyobbról; a nemzet ügyéről.
Ezek a történések akarva-akaratlanul is támpilléreket adnak Vona Gábor vezetői karakterének, ami ezáltal a párt kommunikációs irányvonalának középpontjába állhat, lehetővé téve a nemzeti radikális szavazatok megtartását. Látható: a párt körül számos találgatás terjedt, melyeket nagyon hamar felülírtak az egyéni döntések. Mind a tucatnyi döntésre érdemes odafigyelni, de a Jobbikkal kapcsolatban átmenetileg csak az biztos, ami több formában is megerősítést nyer.