Mindinkább egyértelművé válik, hogy az Egyesült Államok és egyik erős közel-keleti szövetségese, Szaúd-Arábia közt megromlik a viszony: az amerikaiak egyre több számonkérést kezdenek az emberi jogok sértéséért, és nyilvános vitát folytatnak arról, hogy Szaúd-Arábia érintett lehetett a szeptember 11.-i terrortámadásban.

Chris Murphy szenátor bejelentette, hogy be fog nyújtani egy törvényjavaslatot, ami korlátozza a Szaúd-Arábiának történő fegyvereladásokat, amiért az arab királyság sértette az emberi jogokat a jemeni háború során. A bejelentés egy nappal azt követően történt, hogy egy volt szenátor, Bob Graham azt mondta; az elnöki hivatalból olyan információkat kapott, miszerint a szaúdi királyi család pénzelte – és más módon támogatta – a szeptember 11.-i terrortámadás elkövetőit.

Annak ellenére, hogy a szaúdi-amerikai viszony látványos hanyatlásnak indult, Szaúd-Arábia szerves részét képezte az USA Közel-Kelet-stratégiájának. Egy a közelmúltban nyilvánosságra jutott elgondolás szerint – többek között – szaúdi katonai beavatkozás támogatásaként vonulna be tízezer amerikai katona Szíriába és Irakba. Ugyanakkor, nemzetközi politikai elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az arab királyság nem csak segédkezik az amerikai hadsereg “ISIS elleni harcában”, hanem ezzel párhuzamosan a terrorszervezetet támogató lépéseket is tesz – amiben viszont szoros együttműködést folytat Törökországgal és Katarral, és a három ország együttes erővel az iszlám radikalizmus elleni harc aláásásán munkálkodik.

Chris Murphy szerint a kongresszusban egyre fokozódnak az aggodalmak a szaúdi fegyvereladások kapcsán, és olyan kérdéseket vetnek fel, miszerint az Egyesült Államok nem saját katonáit gyilkolja-e azáltal, hogy a szaúdiaknak fegyvereket ad, akik viszont a több országban zajló dzsihádot támogatják ezekkel a fegyverekkel. Ennek eredményeként – a sok évtizedes “szoros viszonyt” követően – az amerikai politikusok elkezdték megfogalmazni “aggodalmaikat” annak kapcsán, hogy Szaúd-Arábia emberi jogokat sért.

A törvényjavaslat egy másik támogatója, a libertariánus szenátor Rand Paul azt mondta, “Szaúd-Arábia fontos partner, de be kell látni, hogy a baráti ország lépései nem szolgálják az amerikai érdeket.” Rand Paul az utóbbi évek során számos alkalommal felszólította az amerikai szenátorokat, hogy szüntessék be a Szaúd-Arábiának történő fegyvereladásokat. Murphy szerint azonban ennek a lépésnek nincs nagy támogatása a kongresszusban, ahol továbbra is meghatározó a fegyvergyártó cégek lobbi-tevékenysége, és a védelmi ipar bevételeit előnyben részesítik az emberélethez képest.

A lépés azonban nem egyedülálló: az utóbbi évek során számos jele mutatkozott annak, hogy Szaúd-Arábiát is elérte a Közel-Kelet nagy volumenű geopolitikai változása. A szaúdi állami sajtóban több alkalommal jelenhettek meg olyan vélemények, melyek az amerikai hegemónia megdöntését támogatják, és a külpolitika “két lábra állításának” szükségességét hangsúlyozzák. Miközben az Egyesült Államok több évtized alatt szó nélkül hagyta a szaúdi rezsim “jogtiprásait”, az emberi jogi kritika nagyon hamar megerősödött, miután a szaúdi rezsim más nagyhatalmakkal is kiterjedt gazdasági együttműködést kezdett. Talán pont arra volt szüksége az amerikai külpolitikának, hogy Szaúd-Arábia támogassa a terrorszervezeteket, és most attól tartanak, hogy Moszkva jövedelmező üzletekkel “megszelídíti” ezt az évtizedek óta “megbízható amerikai szövetségest”?