Kezdetben senki nem gondolta komolyan azt az aláírásgyűjtést, ami mostanra nem csak az ukrán társulási egyezményt torpedózhatja meg, de komoly következménye lehet Hollandia uniós tagságára nézve, és ellehetetlenítheti az Európai Unió további bővítését.

Folyamatban van az a civil kezdeményezésre kiírt népszavazás Hollandiában, melynek során a választópolgárokat arról kérdezik, hogy az ország támogassa-e az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezményt. Bár a referendum eredménye semmire nem kötelezi a kormányt, a szavazás az Európai Unió egésze elleni tiltakozó akcióvá vált, és arról árulkodik, hogy

az Európai Unió koránt sem egységes a további bővítés elfogadottsága terén.

Az egyezményt már 27 tagállam ratifikálta, és Hollandia az első ország, ahol a lakosság véleményt nyilváníthatott arról, hogy támogatja-e az Európai Unió további bővítését. Alapvetően az egész Európai Unióban sehol nem kérték ki az emberek véleményét arról, hogy az EU befogadjon-e egy 45 milliós lakosságú országot – pedig ezáltal nem csak az európai gazdasági erőegyensúly rendeződik át, hanem egy olyan ország uniós csatlakozása kezdődne meg, amiben jelenleg is polgárháború zajlik, új vezetői pedig 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányoztak a fegyveres puccsal hatalomra jutást követően – ami a később kiírt választások hitelességét enyhén szólva is megkérdőjelezi.

A referendum eredete legalább ennyire szürreális: egy jobboldali szatirikus weboldal, a GeenStijl gyakorlatilag viccből indított egy online petíciót, amivel az ország új népszavazási törvényét akarták kigúnyolni. A petíció nagyon hamar összegyűjtötte a több mint 300 ezer aláírást, ami így elegendő volt ahhoz, hogy a félvállról vett kezdeményezésből valós népszavazás legyen, és komoly problémákat okozzon Brüsszel számára.

A kezdeményezést azt követően kezdte komolyan venni a nemzetközi sajtó, hogy a brit euroszkepticizmus vezéralakja, Nigel Farage felszólalt és nyíltan arra biztatta a holland választópolgárokat, hogy szavazzanak nemmel a referendumon, és ezzel tiltakozzanak az Európai Unió ellen, ami láthatóan megfeledkezett a demokráciáról mint alapértékről.

Farage a holland “nem” kampány rendezvényein számos alkalommal felszólalt, és a brit kilépési referendum bevezetőjének nevezte az ukrán társulási egyezményről kiírt népszavazást. Egyúttal kijelentette, hogy az Ukrajnával kötött társulási egyezmény az Európai Unió további keleti bővítésének “tesztalanya”, az európaiakat azonban senki nem kérdezte meg arról, hogy akarnak-e újabb tagállamokat befogadni. Nigel Farage pártja, a UKIP közvetlen is érintetté vált a hollandiai referendum körül kialakult vitákban, azáltal, hogy a párt uniós források felhasználásával támogatta a “nem” kampányt Hollandiában, így anyagi erővel hozzájárult ahhoz, hogy a holland választópolgárok aktivizálódjanak és kifejezzék nemtetszésüket az Európai Unióval szemben.

Bár az előzetes mérések szerint a “nem” szavazatok lesznek többségben, végül a részvételi arány dönthet a referendum kimeneteléről. Akár megszavazzák a hollandok az ukrán társulási egyezményt, akár nem, a referendum ténye önmagában is felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió működését aligha lehet demokratikusnak nevezni: az uniós állampolgároknak gyakorlatilag semelyik országban nem volt lehetősége véleményt nyilvánítani, és a társulási egyezményről olyan politikusok döntöttek, akiket még az előtt választottak meg, hogy az ukrán válság a mai formájában kiterjedtté vált volna. Jean Claude-Juncker, az Európai Bizottság elnöke szerint amennyiben a “nem” szavazatok kerülnek többségbe, az uniós válságot okozhat; az ukrán társulási egyezményt ugyanis azt feltételezve léptették életbe, hogy a tagállamok egységesen felsorakoznak mögötte.