A Brüsszeli Szabadegyetem történész professzora, David Engels értékelése szerint az Európai Unió olyan rendszerszintű változás előtt áll, ami leginkább a késői Római Köztársaság helyzetéhez hasonlítható. “Úton a birodalom felé” c. könyvében történelmi párhuzamokat von az EU és a Római Birodalom bukása közt.

A Szputnyik hírügynökségnek adott interjú során Engels kifejti, hogy mindazok a problémák, melyek napjaink Európájára jellemzőek – a populizmus, a magas munkanélküliség, a migránsok fokozódó beáramlása, aszimmetrikus és gazdasági háborúk, a tradicionális értékek hanyatlása – párhuzamosan léteztek egy másik történelmi korszakban, az időszámításunk előtti első évszázadban. Ahogy akkor, ugyanezek a problémák az utóbbi évtizedek során is Európa fő problémáivá léptek elő.

“Az utóbbi néhány évtizedben a korrupció, a társadalmi naivitás, az általános politikai apátia Európában gyors növekedésnek indult. Ennek mentén szintén párhuzamot vonhatunk a Római Birodalommal, ahol a fokozódó problémák – szegénység, munkanélküliség, az értékek hanyatlása, és polgárháború – hatására az állampolgárok hajlandóak voltak elfogadni egy autoriter hatalmat, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy tulajdonaik védelme garantált legyen.”

Engels szerint ugyanez a tendencia magyarázza, hogy napjaink Európájában a populista pártok egyre több választási győzelmet tudnak maguk mögött; Németországban az Alternatíva Németországnak párt 12,5%-ot szerzett Rajna-vidék-Pfalz területén, 15%-ot Baden-Württembergben, és 24%-ot Szász-Anhaltban. Az AfD népszerűsége rohamosan növekszik a migránsokkal kapcsolatos problémák és napról napra tovább romló helyzet miatt, az emberek pedig könnyedén felsorakoznak az első lehetséges alternatív megoldás mögött.

“A menekültválság, különösen az a mód, ahogyan társadalmunk kezeli ezt a problémát, sajnálatos módon alátámasztja azokat az elméleteket, melyeket én a könyvemben próbáltam. Úgy gondolom, a menekültválság sokkal kevésbé jelentős probléma mindazon hatásokhoz képest, melyek pénzügyi és demográfiai téren jelentkeznek majd az egyes tagállamokban; úgy gondolom, mindezek közül a legjelentősebb tényező, hogy politikai elitjeink nem lesznek képesek demokratikus úton kezelni a helyzetet.”

A szakértő szerint az Európai Unió alkalmatlan arra, hogy demokratikus módon megoldja a problémákat, ami azt bizonyítja, hogy az egyes tagállamok önmaguk sem demokratikusan működőek. Emellett az európai országok láthatóan nem tudnak egyetlen közös stratégiát elfogadni a válság kezelésére, és az egyes országok válságkelezési problémái szintén uniós szinten összeadódnak.

“Ma, akárcsak a 2000 évvel ezelőtti Rómában, a társadalom túlzó mértékben szofisztikált állami struktúrákat működtet. Az országaink olyan mértékben bonyolulttá tették saját működésüket, hogy lehetetlenné vált a legfontosabb problémák kezelése. Ezen a problémán kizárólag úgy lehetne felülemelkedni, ha egy közös, hosszú távú reform mentén az európai társadalmak összességét megreformáljuk. Ugyanakkor, ez szintén egy lehetetlen vállalkozásnak tűnik, mert az elitek rövid távon gondolkoznak, saját érdekeik képviseletét részesítik előnyben, a politikai intézmények pedig egymás működését lehetetlenítik el.”