Megérkeztek a Hollandiában tartott népszavazás hivatalos eredményei, melyekből egyértelműen látható, hogy egy ilyen népszavazás eredményét igaz demokrata nem fogadhatja el, ehelyett az ellenség aknamunkáját kell lássa mögötte. A nép véleményt mondott – Brüsszelnek és az uniós forrásokhoz hozzáférő személyeknek nem tetszett.

Hollandiában lezajlott a népszavazás az Európai Unió és Ukrajna közt már hónapokkal ezelőtt életbe léptetett társulási egyezményről. Az Európai Unió 28 tagállamából 27 országban az emberek nem nyilváníthattak véleményt. Hollandiában egyedülálló módon civil kezdeményezésre népszavazást kellett kiírni a társulási egyezmény törvénybe iktatásáról, melynek során a szavazásra jogosultak 32,2%-a járult az urnákhoz, és 61,1%-uk megszavazta, hogy a kormány ne támogassa az Ukrajnával kötött társulási egyezményt. A holland BNO hírügynökség ismételten hangsúlyozta, hogy

a holland választópolgároknak mindössze 38,1 százaléka támogatta a társulási egyezményt.

A népszavazás érvényességéhez a szavazásra jogosultak 30%-os részvétele volt szükséges. Ezt a részvételi arányt meghaladta a referendum, hacsak a következő napokban – brüsszeli nyomásra – elő nem állnak az ötlettel, hogy több mint százezer szavazat érvénytelen volt.

Hollandia miniszterelnöke egyértelművé tette, hogy bár a népszavazás eredményei nem kötelező érvényűek, azok miatt a kormány felülvizsgálja a társulási egyezmény törvénybe iktatásáról hozott döntését.

A népszavazás megtartására azért került sor, mert egy petícióval közel félmillió ember saját aláírását adva követelte, hogy az Európai Unió és Ukrajna közti társulási egyezmény támogatásáról népszavazással dönthessenek. Az Európai Unió 28 tagállamából 27-ben fel sem merült annak gondolata, hogy a lakosság véleményt nyilváníthasson arról, akarunk-e társulási egyezményt egy olyan országgal, ahol jelenleg is polgárháború van, és az új piacokért cserébe több millió Kalasnyikovot hozhatnak be az Európai Unió területére.

A hollandiai népszavazással immár rendszeressé vált, hogy bizonyos népszavazások megtartása elfogadható, másoké nem az. A választópolgárok alaposan meg kell jegyezzék, melyik népszavazás “rossz”, és melyik “jó” – Brüsszel szerint. A Krím-félszigeten tartott népszavazás egyértelműen “rossz”, mert a régió ezáltal függetlenedett Ukrajnától, és az uniós milliárdosok ennyivel kisebb felvásárló-piachoz juthattak hozzá, a NATO pedig nem tudott haditengerészeti kikötőt nyitni. A hollandiai népszavazás szintén “rossz”, mert nem a további integrációról és a nemzetállam felszámolásáról, a szabadságjogok teljes feladásáról döntött a nép, hanem kifejezésre juttatták, hogy az eddigiek alapján inkább nem kérnek az Európai Unióból.

Brüsszel reakciója igen tanulságos: kiderült, hogy nem csak diktatúrából van “jó” és “rossz”, hanem demokráciából, népszavazásból is van “jó”, és vannak egészen “rosszak”, amiket el kell ítélni. Talán a demokrácia és a diktatúra nem is különbözik olyan nagy mértékben, mint azt korábban gondoltuk?