Az új, eddig ismeretlen külső gyakran megtévesztő lehet, de mostanra egyértelmű, hogy a NATO megpróbálja újradefiniálni magát egy újabb mesterséges válsággal. David Cameron brit kormányfő és Barack Obama amerikai elnök annak kapcsán folytat megbeszéléseket, hogy a NATO milyen módon tudna közreműködni Európában a migrációs válság megoldásában.
Cameron pénteken az amerikai elnökkel közös sajtókonferencián közölte ezt; elmondása szerint a két ország tárgyalásokat folytat arról, hogy a NATO részt venne a Földközi-tengeren a migrációs válság kezelésében. Cameron azt mondta, a NATO “az Európai Unió törekvéseihez járulna hozzá”, és ennek részeként fokozza katonai jelenlétét az Égei-tengeren, hogy csökkentse az illegális bevándorlás mértékét, miután Görögország, Németország és Törökország a “segítségét kérte” az embercsempészet felszámolásában. Ezen a ponton azonban elkerülhetetlenül észre kell venni azt a kétszínűséget, ami a NATO politikájának egészét jellemzi.
Miért érkeznek a migránsok Európába?
A kérdés kapcsán létezik számos egyértelmű magyarázat, melyek rendszerint a bevándorlás forrásországaiban kialakult helyzet okait elemzik. Ennek okán, ugyanezen kérdés olyan megfogalmazására van szükség, mely a migrációs válságra kizárólag Európa szemszögéből tekint: “hogyan tudja elérni a több millió migráns Európa partjait?”
A migránsok úgy érik el Európa partjait, hogy a NATO-tagállamok hajói partra hordják őket. Más NATO-tagállamok pedig útnak indítják őket a Földközi-tenger túlsó partjáról, vagy éppen hibás külpolitikájukkal segédkeznek olyan helyzet előidézésében, ami miatt a Közel-Keleten és Afrikában több millió ember kényszerül otthona elhagyására. Görögország NATO-tagállam, és a görög haditengerészet hajói naponta ezerszámra hordják a migránsokat az Égei-tengerről a környező szigetvilágban kialakított menekülttáborokba. Onnan pedig áthelyezik őket a kontinensen működő menekülttáborokba. Ettől a ponttól az európai NATO-tagállamok menekültkvóta-rendszere gondoskodik a migránsok szétosztásáról Európa valamennyi országába. Olaszország szintén NATO-tagállam, és az olasz haditengerészet hajói naponta ezerszámra hordják a migránsokat a Földközi-tengerről a szárazföldre – Európába. Vannak olyan alkalmak, hogy már egészen Líbia partjaitól is Európába hozzák őket, humanitárius indokra hivatkozva: a menekültek nehogy vízbe fúljanak.
Így érkeznek a migránsok Európába: a NATO idehordja őket. Azért érkeznek ide ennyien, mert számolhatnak azzal, hogy a Földközi-tenger nem veszélyes: a NATO-tagállamok hajói várják őket, kimentik őket, ha a tengeren valami baj történne, és másként nem jutnának el Európába. Emiatt bátran elindulnak, a Földközi-tenger viszontagságai többé nem visszatartó erő.
Mindebből látható, hogy a NATO egy mesterséges válságot akar kezelni. Megtehetné, hogy többé nem hozza a migránsokat Európába, és ebben az esetben Európát nem érintené a migrációs válság: elegendő lenne a Törökország és Európa közti keskeny szárazföldi szakaszt védeni. Ha a NATO valóban megoldani akarná a migrációs válságot,
egyetlen NATO-csúcstalálkozó is elég lenne, amin utasításba adják, hogy a tagállamok mától fogva nem hordhatnak partra migránsokat.
A NATO azonban Európába hordja a migránsokat, így Európában is van migrációs válság, – van mit megoldani, és a NATO-nak újra feladata, célja, értelme van. A NATO így “meg kell akadályozza” nem csak a migránsok beözönlését, hanem hosszú idővel a bevándorlás leállítása után is feladata lesz a NATO-nak. A sajtó már most sulykolja, hogy Európa tele van terrorista sejtekkel, – később a tagállamok majd minden bizonnyal arra is “felkérik” a NATO-t, hogy segítsen a rendfenntartásban az öreg kontinensen. Kár lenne tagadni: a NATO politikája kétszínű.
Ezek után Európa nem azon kellene gondolkozzon, hogy fokozza a NATO szerepvállalását az Égei-tengeren, hanem, hogy; alkalmas-e egyáltalán a NATO a problémák megoldására, méltó-e arra, hogy Európa az észak-atlanti együttműködésbe helyezze bizalmát, – vagy sokkal inkább előidézi a problémákat? Ha nem alkalmas, abban az esetben: nem lenne sokkal ésszerűbb, ha az európai országok inkább távol tartanák a NATO-t a migrációs válság kezelésétől, és lehetőség szerint próbálnák elválasztani egymástól a katonai szövetség és az Európai Unió mint politikai-biztonságpolitikai szövetség tevékenységi köreit?
Minden bizonnyal ésszerűbb lenne, de ebben az esetben egy újabb akadályba ütközünk: a NATO létezésének ma már nincsen értelme, ezért szüksége van a migrációs válságra és terrorizmusra, amivel értelmet tud adni a továbbműködésnek. A NATO létrehozásának egyetlen oka volt; hogy az alapító országok Nyugat-Európát közös erővel védjék meg a szovjet katonai terjeszkedéstől. A szovjet veszély ellen létrehozott katonai szövetség létezése azonban értelmét vesztette a Szovjetunió széthullását követően – emiatt a hidegháború után újabb biztonsági kockázatok kialakításában vált érdekeltté, hogy saját létezését megindokolhassa. A migrációs válság fokozódása az észak-atlanti szövetségnek is érdeke, mert ezáltal Európába importálja a terroristaveszélyt, ami lehetővé teszi a NATO számára, hogy rendfenntartó erőként újradefiniálja magát. A David Cameron és Barack Obama által kezdett tárgyalások azt jelentik, hogy a NATO megpróbálja újradefiniálni magát, és ehhez egy mesterséges válság megoldásában fog “nélkülözhetetlen” erőként részt venni.