Petro Porosenko ukrán elnök elfogadta az ország új védelmi stratégiáját, ami az USA geostratégiai céljainak rendeli alá Ukrajnát, és ütközőzónává változtatná Kelet-Európát.

Az elnöki hivatal weboldalán szerdán megjelent tervezet “gerincét” képezi az “orosz agresszió” elleni fellépés, a nyugati országok támogatásával. Porosenko szerint rövid távon az Ukrajnára leselkedő legnagyobb fenyegetést Oroszország agresszív lépései jelentik; a NATO-csatlakozást támogató politikus Moszkvát teszi felelőssé az ukrán gazdaság összeomlásáért, a politikai stabilitás megbomlásáért, emellett azzal vádolja Oroszországot, hogy destabilizálja a balti régiót. Előbbiek az ukrajnai illegális – ENSZ-BT felhatalmazás nélküli – NATO-beavatkozás legitimálását jelentik, míg utóbbi kijelentés megalapozza az észak-atlanti szövetség további erőfitogtatásait a balti országokban. Porosenko a Kaszpi- és Fekete-tenger országainak destabilizálásával is vádolja Moszkvát, ami arra enged következtetni, hogy a NATO Ukrajna feletti irányításának konszolidálását követően tovább nyomulna délkeleti irányba és folytatná terjeszkedését a térségi országokban.

A koncepció immár egyértelműen előírja Ukrajna számára a NATO-standard használatára való teljes átállást, és a NATO-tagállamok hírszerző ügynökségeivel folytatott együttműködést.

Porosenko 2015. szeptemberében fogadta el az új katonai doktrínát, ami célul tűzte ki, hogy Ukrajna 2020-ig át kell álljon a NATO-standard használatára. A nyugati integráció felgyorsítására annak okán került sor, hogy a puccsal hatalomra juttatott atlantista vezetők mostanra minimális lakossági támogatással rendelkeznek, és egy demokratikus választást követően nem kerülne újra nyugatbarát kormány Ukrajna élére. Petro Porosenko alig 17 százalékos támogatottságával nem nevezhető legitim vezetőnek; a NATO-integráció pályára állítását vélhetően még az újabb elnökválasztás elbukása előtt akarja keresztülvinni.

Kijevben 2013. novemberében kezdődtek álcivil tüntetések, miután szeptemberben Viktor Janukovics, az ország utolsó legitim elnöke úgy döntött, hogy mégsem írja alá a társulási egyezményt az Európai Unióval. A külföldről mozgatott civil tüntetések során 103 civil és 13 rendőr veszítette életét, 184 ember szerzett lőtt sebeket, 750-en pedig más sérüléseket. A puccsot követően az új – atlantista – kormány 8 hónapon át demokratikus felhatalmazás nélkül kormányzott. Ebben az időszakban több megye függetlenedett Ukrajnától, az ukrán gazdaság összeomlott, a hrivnya elértéktelenedett, gyakran hónapokon át nem érkezett utántöltés a benzinkutakra, és a gazdaság működése ellehetetlenült. Az állami hivatalok lefejezése és a hatalmi ágak összpontosítása után az atlantista csoport aláírta a társulási egyezményt az Európai Unióval, és megkezdte az ország NATO-integrációját – az ellenzéki pozícióban felelőtlen ígéretekkel szerzett lakossági támogatásuk azonban semmivé foszlott.