Szíriában a tűzszünet volt a terroristákra mért “legjelentősebb csapás”, mert lehetővé tette, hogy a kormányerők és ellenzéki fegyveresek ne egymás elleni harccal kössék le energiáikat. Frank-Walter Steinmeier, Németország külügyminisztere szerint az orosz közvetítés is meghatározó szerepet játszik a szíriai rendezésben.

A külügyminiszter a Berliner Morgenpost német újságnak nyilatkozott a válságkezelés folyamatáról. Az interjú során a nyugati országok és Oroszország együttműködésének fokozását szorgalmazta, és egyúttal hangsúlyozta, hogy Moszkva közvetítő szerepe a válságkezelés lényegi elemét jelenti. Ennek a közvetítő szerepnek eredménye a tűzszüneti megállapodás, ami a terrorszervezetek felszámolásának fontos lépcsőfoka: a kormányerők ennek köszönhetően nem többfrontos harcot vívnak, erőiket ehelyett a terrorista csoportok felszámolására összpontosíthatják. Steinmeier azt mondta,

“a tűzszünet, a humanitárius missziók beengedése, a béketárgyalások megkezdése – mindezek lehetetlenek lettek volna Oroszország konstruktív részvétele nélkül.”

Steinmeier szerint a február 27.-én életbe lépett tűzszünet néhány elszigetelt esettől eltekintve országosan tartja magát, és majdhogynem a terrorszervezetekre mért legjelentősebb csapásnak mondható.

“A kormányerők és az ellenzék nem egymást semmisítik meg, hanem az Iszlám Állam elleni harcra összpontosítják erőiket.”

A politikus kifejtette, hogy a szíriai konfliktusban Moszkva érintettségének számos oka lehet, többek között az iszlám alapú terrorizmus kordában tartása, és a Közel-Keleten befolyási övezet kialakítása. Ennek ellenére, a német külügyminiszter szerint az orosz részvétel – a gyakran hangoztatott vádakkal ellentétben – konstruktív jellegű, mert “Moszkva nem érdekelt a szíriai káosz fenntartásában és az állami struktúrák megsemmisítésében”.

Vasárnap a szíriai hadsereg megerősítette, hogy felszabadították Palmyra ősi városát, ami a hazai légitámogatás mellett az orosz légierő közreműködésének köszönhető. Vlagyimir Putyin március közepén elrendelte az országban állomásozó orosz fegyveres erők fő kontingensének kivonását, és Palmyra felszabadítása azt mutatja, hogy a szíriai állam önerőből is képes leszámolni a terrorfenyegetéssel, ha a külföldről támogatott fegyveres ellenzéki csoportok tevékenysége nem bonyolítja a helyzetet.